- Berecz Mihály tavaly szólistaként lépett fel a Beethoven Budán fesztiválon. Honnan jött idén a közös koncert ötlete?
Berecz Mihály (Fotó/Forrás: Zsugonits Gábor)
- Misivel két és fél éve ismerjük egymást. Hozzáfogható tehetséggel, azt hiszem, nem találkoztam még életemben. A fiatal Mendelssohn lehetett ilyen: széleskörű zenei ismeretek elképesztő virtuozitással és professzionalizmussal párosulva. Mindemellett pedig leszűrt és szelektált zenei bölcsesség birtokában van, ami korát tekintve rendkívüli. Egy évvel ezelőtt koncerteztünk először együtt. A Nemzeti Filharmonikusokkal játszottuk el Mozart C-dúr zongoraversenyét (K. 503) a Zeneakadémián.
- Beethoven II. zongoraversenye mellett most is elhangzik majd egy Mozart-versenymű.
- A Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral 2007-ben csatlakoztunk a Beethoven Budán eseménysorozathoz. Sok mindent eljátszottunk azóta a fesztivál keretében, de az idei műsor valóban rendhagyó: Mozart egyik legzseniálisabb érett művét, és Beethoven egy korai zongoraversenyét játsszuk egy koncerten. A célunk az, hogy szemléltessük, mik voltak a Beethoven által követett modellek – a zongoraversenyek komponálásakor ugyanis mindig egy-egy Mozart-mű lebegett a szeme előtt példaként. Az ő vonalát veszi tehát fel Beethoven, és viszi majd tovább egészen más irányba. A B-dúr concerto (K. 456) természetesen egy tökéletesebb Mozart-darab, mint amennyire Beethoven tökéletes azonos hangnemű zongoraversenyében, de mindenképpen érdemes egymás mellé állítani a két darabot.
Vashegyi György
- A fesztivál nyitókoncertjén Malcolm Bilson felavatja a Budavári Önkormányzat megrendelésére készült Graf fortepianót. Az önök koncertjén miért nem az új hangszer fog megszólalni?
- A Beethoven-zongoraversenyek csupán másfél évtized alatt keletkeztek, ezalatt azonban radikális változások mentek végbe a zongorán mint hangszeren. Fontolgattuk Misivel, hogy a Graf zongora kedvéért egy későbbi darabot játsszunk, a Mozart–Beethoven párosításhoz azonban ragaszkodtunk. Így végül maradtunk a Walternél, Mozart ugyanis erre írta a zongoraversenyeit, és Beethoven is az első kettőt. Hogy milyen sebességgel változtak abban az időben a hangszerek, azt az is mutatja, hogy az első két zongoraverseny Beethoven-féle kadenciáit nem lehet eljátszani a korábbi hangszeren, mivel azt a szerző később, egy nagyobb hangterjedelmű zongorára írta. Ezért mi sem a Beethoven-kadenciával fogjuk játszani a B-dúr zongoraversenyt.
Vashegyi György
- Talán Beethoven az a zeneszerző, akivel kapcsolatban a legkevésbé igényli a közönség a historikus előadást. Mi lehet ennek az oka?
- Szerintem az egész zenei világ borzalmas sivárságának a jele, hogy mindent Steinway-zongorán játszanak. Persze, az is nagyszerű hangszer, de azt kéne rajta játszani, amit valóban Steinway-zongorára írtak. Ha megjelenne a körünkben Mozart vagy Schubert, és mutatnánk nekik egy ilyen hangszert, biztosan érdekesnek találnák, de a maguk művészetével nem tudnának rajta mit kezdeni. Teljes félreértés, hogy azon a határon, ahol Beethoven hangszerei nem voltak képesek lépést tartani a zenéjével, ott a Steinway következik. Természetesen nem a hangszer a legfontosabb dolog a világon, az előadó fantáziáját nem tudja pótolni a legautentikusabb hangszer sem, de azért szomorú ez az egyszínűség.
- Az Önök koncertjein Beethoven-művek csak nagyon ritkán csendülnek fel. Miért éppen ő maradt ki a repertoárjukból?
- Valóban, az Orfeo Zenekarral Beethovent szinte sosem játszunk. Éppen ezért nagyon örülök, hogy a Beethoven Budán fesztivál keretében már sok darabját műsorra tűzhettük. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezek a művek nem szorulnak rá, hogy ilyen szintű játszottság mellett – még ha máshogy is adnánk őket elő, – mi is foglalkozzunk velük. A mi tevékenységünknek csak az egyik arca az, hogy ismert műveket másképp játsszunk. A másik, hogy előadjunk olyan darabokat, amelyeket Magyarországon – vagy a világon – egyáltalán nem ismernek.
- A Beethoven Budán fesztivál programkínálata nagyon színes és sokrétű, historikus előadást azonban szinte csak Önök kínálnak. Jó alkalom egy ilyen fesztivál arra, hogy a közönség közelebb kerülhessen az autentikussághoz – vagy legalább felfigyeljen rá?
- A közönség Magyarországon kiváltképpen azt tudja megismerni vagy megszeretni, amit kap. Mi, a Purcell Kórussal és az Orfeo zenekarral már több mint huszonöt éve dolgozunk azon, hogy megmutassuk a zenének, az ismert daraboknak a másik arcát, ami szerintem közelebb áll a zeneszerzőhöz. Ez persze semmit sem von le azoknak a kiváló művészeknek a tehetségéből és teljesítményéből, akik nem ezen az úton járnak. Minket azonban az érdekel, hogy a zeneszerző mit írt, a korabeli hangszerek segítségével pedig rengeteg mindent meg lehet tudni erről.
hírlevél
