A Török Elnöki Szimfonikus Zenekar múltja szorosan összekapcsolódott az országéval, története alighanem egyedülálló. A 19. század elején az Ottomán Birodalom a töredékére zsugorodott a fénykori területéhez képest: az egykor nagyhírű hadsereg technikailag messze elmaradt az európai átlagtól, az államot működtető gépezet szinte minden alkatrészén az anyagfáradás jelei mutatkoztak. 1808-ban azonban haladó szellemű szultán, II. Mahmud került trónra; ő azzal a céllal látott munkához, hogy határozott és átfogó reformokkal megmentse a birodalmat a teljes széthullástól. Nemcsak a díszes uralkodói turbán viselésével hagyott fel, hanem 1826-ban szélnek eresztette a janicsárokat is, és nyugati minta szerint újraszervezte a hadsereget. Az átalakításnak áldozatul esett a janicsárzenekar - amely zajos, de egzotikus hangzásával többek közt Mozartot és Beethovent is megihlette egykor -, és helyette szintén nyugat-európai stílusú együttest hozott létre. Ez tekinthető a ma is működő Elnöki Zenekar elődjének.

Donizetti Isztambulban

A szultán kérésére Donizettit nevezték ki Isztambulban udvari zeneigazgatónak. Vigyázat, mert ez a Donizetti, nem az a Donizetti! A híres operakomponista, Gaetano bátyjáról van szó, akit Giuseppének hívtak, és a kor legmegbecsültebb személyiségei közé tartozott a birodalomban. Nem véletlenül, hiszen az ő nevéhez fűződik az európai zeneelmélet elterjesztése a szultáni udvarban, amelyben a II. Mahmudot követő I. Abdul-Medzsid igényeit kielégítendő az operai élet is felpezsdült. Donizetti pasa vezette az előadásokat, és tanította a fiatal muzsikusjelölteket, valamint ő alakított ki valódi szimfonikus zenekart az addig katonai arcélű együttesből. Az egymást követő szultánok továbbra is fontosnak tartották az udvari zenei együttes fenntartását, és jobbnál jobb muzsikusokat szerződtettek. A cél hosszú időn keresztül európai típusú, hagyományú és játékstílusú zenekar kifejlesztése volt. Az 1916-ban kinevezett első karmester, Zeki Üngör például a párizsi Conservatoire-on szerezte meg diplomáját, ő írta az ország himnuszát is. A hatvantagú zenekar az első világháború után egy évvel indult első külföldi turnéjára, ekkor fellépett Szófiában, Berlinben, Drezdában, Münchenben, Bécsben és Budapesten is - a bevételt minden alkalommal a Vöröskereszt javára ajánlották fel. Az európai koncerttermek közönsége pedig, amely még akkor is azt hitte, hogy a törökök csak janicsárzenét játszanak, elképedve hallgatta a zenekar Beethoven-előadásait. Az együttes létének és reprezentatív jellegének fontosságát jelzi, hogy miután az ottomán állam megszűnt, és a szultanátus, majd a kalifátus intézményrendszere felbomlott, a zenekar továbbra is fennmaradt.

Európai és nemzeti

A szultanátust a török országgyűlés 1922. november 1-jén eltörölte - e történelmi pillanat nyolcvanadik évfordulóját is ünnepli a zenekar a budapesti koncerttel. A Török Köztársaság egy évvel későbbi megalapítója és első elnöke, Kemal Atatürk a mai nevére átkeresztelt zenekar székhelyét áthelyezte Isztambulból az új fővárosba, Ankarába. Itt 1924. március 11-én történelmi jelentőségű hangversenyt adott az újonnan összehívott Nemzetgyűléssel szemközti Nemzeti Mozgófilmszínházban. Tíz évvel később az ismert zeneszerzőt, a törökök Bartókját, Ahmet Adnan Saygunt nevezték ki vezető karmesternek, a következő évben pedig Paul Hindemith javaslatára Ernst Preatoriust, aki haláláig, tíz éven át legendás muzsikusként irányította a zenekart. Ő mutatta be Ulvi Cemal Erkin Budapesten elhangzó, Köçekçe című táncrapszódiáját is 1943-ban. A zeneszerző a "Török ötök" elnevezésű csoport tagjaként, a Kemal Atatürk-féle reformmozgalom irányával megegyezően, az európai és a nemzeti zene egyesítését képviselte műveiben. Ez a törekvés az Elnöki Zenekarra is jellemző: az együttes célja az európai klasszikusok mellett a török zene megszólaltatása és megismertetése a széles nagyközönséggel, szerte a világon. Európai zenészek hosszú ideje határozzák meg fejlődésének irányát; Gotthold Lessing például 1963-ban lett zeneigazgató, de vezényelte a zenekart Paul Hindemith, Zubin Mehta, Václav Neumann, Jiří Bělohlávek és Vladimir Fedoseyev is. A török együttes elsőrangú szólistákkal adott hangversenyt, olyanokkal, mint David Ojsztrah, Leonid Kogan, Henryk Szeryng, Szvjatoszlav Richter, Pierre Fournier, Paul Tortelier, Yehudi Menuhin és Jean-Pierre Rampal. A Török Elnöki Szimfonikus Zenekart a párizsi Conservatoire-on Jean Martinon és Nadia Boulanger osztályában tanult, Pierre Boulez és Kirill Kondrasin mesterkurzusait is megjárt török dirigens, Erol Erdinç vezényli a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.