Klasszikus

A különc manó, aki imádta az öltönyöket és az izgalmas zenét

2017.12.28. 12:00
Ajánlom
Nyolcvan éve hunyt el Maurice Ravel, a francia zene zsenije, akinek zenéje folyton változó és megújuló időkapszula egy olyan világból, amely feltalálta a repülőgépet, bevonult egy világháborúba, felfedezte az egzotikus keletet és a parázsló szexualitást.
ravel montázs

ravel montázs

„Az én mesterművem? A Boléro, természetesen. Azzal csak az a baj, hogy semmi zene nincs benne.”

Ravel szavaiban egy cseppnyi keserűség, és annál több büszkeség van: a „legprecízebb francia órásmester” (Sztravinszkij szavai), aki olyan eredeti és közkedvelt művek szerzője, mint a Daphnis és Chloé, a Balkezes zongoraverseny, a Gaspard de la nuit, szinte egyműves szerzőként él sokak fejében. Arról meg nem is beszélve, hogy állandóan – még az ábécérendet tekintve is – beszorul Debussy mögé.

1875-ben született Ciboure-ban, az Atlanti-óceán partján, nem messze a spanyol határtól. Három hónapot töltött itt, aztán a család Párizsba költözött. Minden szerencsésen alakult tehát: a zeneszerző számára fontosak a baszk gyökerek, be is építi a zenéjüket a műveibe. Ezzel együtt a kultúra akkori fővárosában kezd élni. „Már gyerekként nagyon fontos volt számomra a zene, mindenféle zene. Az apám, aki többet tudott a zenéről, mint egy laikus, segített az ízlésem kialakításában, és fenntartotta az érdeklődésem.”

Tizenévesként jó társaságba került: egy párizsi zeneiskolában megismerkedett Ricardo Viñes zongoristával, aki bevezette irodalmi körökbe. Baudelaire, Huysmans, Poe, Mallarmé – ezek az avantgarde költők voltak a fiatal Ravel kedvencei.

Stéphane Mallarmé

Sóhaj

A lelkem homlokod felé, hol álmodik,
Ó halk nővér, az ősz, vörös folttal telik,
És angyali szemed kóbor ege felé fut
Mint mélabús kertben, híven, fehér szökőkút
Játéka csillogón sóhajt a Kék fele!
– A Kék fele, mikor Október fújja be
S medencékben lesi örök ellankadását
S hagyja a holt vizen a lomb vad haldoklását
A kósza szélben mely hűvös redőt hasít,
Vonva a sárga nap hosszú sugarait.

Weöres Sándor fordítása

A fiatal Ravel

A fiatal Ravel (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

1899: ez volt a párizsi Világkiállítás éve (zenetörténeti pillanat: itt hallott a tizenhárom évvel idősebb Debussy először jávai gamelán zenét), és az év, amikor Ravel felvételt nyert a Conservatoire-ba. Hogy mennyire „félrediagnosztizálja” néha ez az akadémia a tehetségeit, arról Berlioz tudna kimerítően mesélni (mesél is az Emlékiratokban), mindenesetre Ravel sem járt túl jól. Kihullott az osztályából mint zongorista, így hátat fordított az intézménynek, és magánúton kezdett tanulni.

Manuel Rosenthal, a zeneszerző barátja leírja, milyen zongorista volt Ravel: „A keze nem a billentyűk fölött volt, hanem kicsivel alattuk. (...) Ez azt jelentette, hogy a műveiben nincsenek oktávmenetek.

Viszont hatalmas hüvelykujjának kiváló hasznát vette, amely (...) szinte akkora volt, mint a mutatóujja. Sokszor előfordul nála, hogy a hüvelykujj valami dallamot játszik, miközben a kéz többi ujja kíséri azt.”

Nem Debussy, hanem két másik francia gyakorolt rá nagy hatást zeneszerzőként: Chabrier, az España szerzője, és Erik Satie. Első nyomtatásban megjelent műve az Antik menüett volt 1895-ben, három évvel később pedig zenészbarátaival első saját estjét adta.

Ekkor újra a Conservatoire tanítványa volt, többek között Fauré tanította zeneszerzésre. Gabriel Fauré lelkiismeretesen támogatta Ravelt, ő segített neki bemutatni a Seherezádé-nyitányt is. (Itt mutatkozott be Ravel karmesterként, és csúnyán megbukott, amit a kritikusok jóízűen csámcsogva írtak meg.)

Fauré a legjobb párizsi művészszalonokba is bevezette az ígéretes zeneszerzőt, ahol olyanokkal ismerkedett meg, mint Proust, Cocteau, Stravinsky és Manuel de Falla. A szalon házigazdájának felesége, Princess Polignac rendelte tőle a Pavane egy infánsnő halálára című zongoradarabot, amely hatalmas siker lett. Később Ravel mégis elhatárolódott tőle, és „éretlen, de ártatlan darabocskának” nevezte.

Ravel a zongoránál, 1912

Ravel a zongoránál, 1912 (Fotó/Forrás: Library of Congress)

Ugyanekkor vált tagjává az Apacsok társaságának (Sztravinszkijjal és Szergej Gyagilevvel egyetemben). Megírta a Vonósnégyest, a Pavane és Jeux d'eau sikerei folytán pedig egyre gyakrabban hasonlították Debussyhoz. A francia zene két óriása nem ismerte közelebbről, de kölcsönösen tisztelte egymást. Valószínűleg nem csak Debussy hatott Ravelre, hanem fordítva is – néha pedig érdekes módon hasonló témákon dolgoztak. Például 1913-ban, amikor mindketten Mallarmé verseire írtak ciklust.

Eközben négyszer is pályázott a Római-díjra, de nem nyerte el (skandalum!), viszont szép sikereket ért a közönség körében. Már pénzügyileg is biztosabb lábon állt, amikor a Durand kiadó havi 3,000 frankot kezdett folyósítani számára, belevethette hát magát a munkába. Megszületett a Spanyol rapszódia (1907-8), az első nagy zenekari mű, majd a Pásztoróra című egyfelvonásos opera (1911). Ez utóbbi egy zenei komédia, amelyben a humor muzikális elemekből fakad, és nem a cselekmény fordulataiból, ahogy egy opera buffa vagy egy operett esetében.

1908-ban meghalt Ravel apja, és a fiú fájdalmát a Gaspard de la nuit című zongoraműben fejezte ki. (Ezt Ránki Dezső egyik fiatalkori lemezéről érdemes hallgatni.) A következő évben Szergej Gyagilev, az Orosz Balett igazgatója művet rendel tőle, ez lesz a Daphnis et Chloé Fokine koreográfiájára. Csak egy kis probléma akadt: a világhíres koreográfus nem beszélt franciául, Ravel pedig csak káromkodni tudott oroszul. A bemutató késett tehát. Közben pedig elkészült a Lúdanyó meséi (később zenekari mű, majd balett készül ebből), illetve a Nemes és érzelmes keringők. Schubert ihletett – vallotta be Ravel, és ezzel elindult a neoklasszicizmus irányába.

1914-ben kitört az első világháború, és noha Raveltől távol állt mindenféle nemzetiesség, önként jelentkezett a seregbe. 158 centiméteres termete nem győzte meg a sorozótiszteket, végül 1915-ben teherautó-sofőrként csatlakozott a harcokhoz. Egy év múlva egy gyulladásos betegség miatt leszerelt, és anyja halálának hírére tért vissza Párizsba. Ekkor írta a Couperin sírját, amelyet az ő, illetve a háborúban elhunyt barátai emlékének szentelt.

Ravel a zongoránál 1928-ban, körülötte barátai. A jobb szélen George Gershwin.

Ravel a zongoránál 1928-ban, körülötte barátai. A jobb szélen George Gershwin. (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Milyen nevetséges ötlet! Hát ezt meg ki javasolta?

– ez volt Ravel reakciója, amikor a Becsületrendre terjesztették. Visszautasította hát, merő lázadásból, és még olyan cimborák haragját is magára vonta ezzel, mint Erik Satie. „Ravel elutasítja a Becsületrendet, de a zenéje elfogadja!” – kárált az idősebb mester. Közben letelepett Montford l'Amaury-ban, mesés berendezésű rezidenciáját ő csak a Belvédère-nek hívta. 1922-ben hozzálátott Muszorgszkij Egy kiállítás képei cím zongoraszvitjének hangszereléséhez.

Arányi Jellynek írja a Tzigane (Cigány) című hegedűrapszódiát, amelyben hárfával imitálja a cimbalom hangját. A hangszerelés legnagyobbjaként kezdik emlegetni Rimszkij-Korszakov mellett. És a francia mester nem nyugodhat: egyre nagyobb sikerek övezik a műveit, A gyermek és a varázslat című különc-különleges meseopera hatalmas ováció.

Amerikába hívják, ahova először azért vonakodik elmenni, mert fél, hogy ott nem kapható kedvenc, Caporal márkájú cigarettája.

Elizabeth Sprague Coolidge mecénásnő felkérésére születnek a Madagaszkári dalok.

Egyetlen más kortárs zeneszerzőt sem ismerek Európában Ravelen kívül, aki úgy tud állandóan változni, hogy közben semmi jelét nem mutatja alkotói válságnak

– írta róla egy korabeli francia zenei lap.

1928-ban Ravel hozzákezdett ahhoz a műhöz, amely máig a legnépszerűbb alkotása. Ida Rubinstein táncosnő egy spanyolos művet kért tőle, és Ravel először Albéniz Ibériáját akarta meghangszerelni, de gondok akadtak a szerzői jogokkal. A Boléro ötlete szédületes: egyetlen dallam, amelyet a zenekar tizenhat percen át ismétel, és csupán a hangszerelés változik.

Ez őrült!

– kiáltott fel egy nő a bemutatón. „Akkor megértette a darabot” – felelt Ravel.

Ravel és a baszk pelotajátékosok

Ravel és a baszk pelotajátékosok (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Paul Wittgenstein – a filozófus testvére, aki a világháborúban elveszítette az egyik karját – zongoraversenyt rendelt tőle, Ravel eközben egy másikat is komponált. „Izgalmas élmény volt két concertón dolgozni – írta az emlékirataiban. – Az első, amit én játszom majd, igazi versenymű Mozart és Saint-Saëns szellemében. A másik, a balkezes, egészen más. Sok-sok jazz van benne.”

Végül a G-dúr zongoraverseny túl nehézre sikeredett ahhoz, hogy Ravel játssza, így került Marguerite Long-hoz. (Az ő előadásáról felvétel is készült 1932-ben, a szerző vezényel.) A Balkezes zongoraverseny nehézségére pedig Wittgenstein panaszkodott. „Az előadóművészek nem rabszolgák” – írta dühösen a zeneszerzőnek, aki csak ennyit felelt:

Az előadóművészek rabszolgák.

A harmincas években Ravel autóbalesetet szenvedett, és emiatt komoly koordinációs problémákkal küzdött, sérülését pedig az agyának folyamatos leépülése követte. Ekkor meglehetőségen visszahúzódva élt a Belvédère-ben, macskái társaságában. Amikor Marokkóba utazott, hogy kikapcsolódjon, egy helyi a Boléro témáját fütyülte az utcán, és ez megmosolyogtatta. 1937. december 28-án hunyt el egy sikertelen műtét után. „Maurice Ravellel meghalt az egyik utolsó nagy zeneszerző – írta Prokofjev. –

Ravel agyi betegsége formálta ilyenre a Bolérót

Kapcsolódó

Ravel agyi betegsége formálta ilyenre a Bolérót

Ravel egy súlyos lefolyású agyi betegségben szenvedett, amely a Boléróra és más kései műveire is rányomta a bélyegét. Egy kutatás szerint a károsodott bal agyféltekéje helyett a jobb oldali erősebb működése figyelhető meg ezekben az alkotásokban.

Meg vagyok győződve róla, hogy ebben a pillanatban a zenei világ még mindig nem fogta fel, milyen hatalmas mester távozott.”

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Jazz/World

Ők kapták idén az Artisjus-díjakat

Könnyű- és komolyzenei kategóriákban díjazott tíz zenetanárt és tíz előadót az Artisjus hétfőn.
Vizuál

Perlrott Csaba Vilmos képéért fizettek a legtöbbet a Kieselbach Galéria téli árverésén

Perlrott Csaba Vilmos Önarckép szoborral című festményének 140 millió forintos eladási ára megdöntötte az eddigi életműrekordot a Kieselbach Galéria téli árverésén. Ugyancsak magas áron kelt el a Franciaországban élő Reigl Judit egyik festménye is.
Vizuál

Apánk és Atyánk nyomában - megnéztük Az Úr hangját

Pálfi György hosszú idő után ismét nagyköltségvetésű filmet forgatott - Az Úr hangja egyedi világdráma családi krimi-sci-fi köntösben. A filmet december 20-tól vetítik a mozik.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Latin dallamok kamarazenekarra

Spanyol-argentin est az Uránia Nemzetek zenéi koncertsorozatában
Klasszikus kodály

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus buék

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Klasszikus erasmus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Klasszikus

A Nemzeti Filharmonikusok Haydn-sorozata

A holdbéli világ című vígopera és egy, a korban divatos törökös komédia részlete is felcsendül a Festetics Palotában.