– Ha már szószóló vagyok, akkor a szakma és a közszolgálatiság érdekében fel szeretném emelni a hangom – nyilatkozta lapunknak az újságírónő. Úgy érzem, péntek este nem tudom úgy átvenni ezt a díjat, hogy köszönőbeszédem végén biztosítom a hallgatóságomat arról: „kérem szépen, ezután is a kultúra és a közművelődés ügyét kívánom szolgálni”. Már csak azért sem – tette hozzá az egyre sűrűbbé váló ki- és bemenő forgalomban –, mert félő, hogy nem lesz hol.
– Talán a sors játéka, hogy éppen aznap értesítettek a rangos jutalomról, amikor folyosói pletykákból egészen véletlenül megtudtam, hogy megszüntetik az egyetlen rádióműsoromat – számolt be öröméről és bánatáról a riporter. Az Esti kör olyan kultúrpolitikai vitaműsor-sorozat volt, amelyet két és fél éve szerkesztettem és vezettem. Az egyre inkább „aszalódó” rádióban ez a műsor kis sziget volt számomra. Igaz, néha följelentettek. Például a Terror Háza vagy a Nemzeti Színház kapcsán a rádió vezetői raportra hívtak, de lényegében nem szóltak bele. Ebben a kétheti műsorban – a szakma szabályainak megfelelően – mindig meghallgattatott mindkét fél.
– Mint szószóló hadd ragadjam meg az alkalmat és adjak hangot tiltakozásomnak. Tűrhetetlennek tartom, hogy a közszolgálati Kossuth adón egyre kevesebb kulturális műsor hangzik el, és egyre kevesebb az olyan újságíró, aki valóban ért ehhez a műfajhoz, és nem csak kívülről „koszol bele”. Állandóan új struktúrákat vezetnek be a rádióban, amit nem beszélnek meg a munkatársakkal. Így történhetett meg az, hogy a rádió kulturális rovatát összevonták a vallási szerkesztőséggel. Ennek a lépésnek csak hátránya volt – állítja Váradi Júlia, aki szerint ebben a rovatban egyre nagyobb hangsúly helyeződik a vallási műsorokra a kultúra kárára.
– Felháborítónak és érthetetlennek tartom továbbá – fejti ki a szószóló –, hogy a Magyar Rádió vezetése elviseli – az ORTT által is – gyűlöletkeltőnek, alkotmánysértőnek minősített műsorok létét. És itt nemcsak a Vasárnapi Újságra kell gondolni – állítja a szószóló –, hanem több olyan műsor van, amilyet egy közszolgálati rádiónak nem lenne szabad fölvállalnia.
A rádió elnöksége – gazdasági titokra hivatkozva – megtiltotta munkatársainak, hogy bármit is nyilatkozzanak a Magyar Rádióval kapcsolatosan. A belső kritikákat soha sem hallgatják meg, ha pedig egy munkatárs a nyilvánosság elé lép, akkor azt keményen szankcionálják. Ha azonban egy külső személy valami „csúnyát” mer írni az intézmény működéséről, illetve annak vezetőiről, akkor rögtön bírósághoz fordulnak. Abszurdum, hogy egy közpénzből működő nemzeti intézmény a működését ért bírálatokat nem megvitatja, hanem jogi útra tereli – mondja Váradi Júlia.
hírlevél
