A díjátadón levetített kisfilmben is említetted, hogy édesapád kürtös. Melyek voltak a gyerekkorod emlékezetes zenei élményei?
Emlékszem, gyerekként sok opera-előadást láttam, amelyek nagyon tetszettek, különösen Verdi Otellóját szerettem. Nagyjából tízéves lehettem, amikor megkaptam életem első MP3-lejátszóját karácsonyra, és kértem apukámat, hogy Desdemona Fűzfadalát és az Ave Mariát is tegyék fel rá. Én magam is mindig szívesen szerepeltem, énekeltem, táncoltam.
Édesapádat bizonyára sokszor hallottad játszani. Mi fogott meg a kürtben?
Nem volt emögött különösebb ok, az ember hétévesen még nem olyan bölcs. Tetszett, hogy apának is, meg a kollégáinak is olyan hangszertokjuk volt, amit belülről bársonyos anyag borított, és kis gombostűkkel mindig kitűztek rá képeket a családról, a gyerekekről. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha nekem is lenne ilyen. De másfajta tokom van, úgyhogy ezt elrontottam. (Nevet.)
Hétévesen kezdtél kürtön játszani, miközben a fúvós hangszerek esetében ritka, hogy valaki ilyen fiatal korban kezdjen foglalkozni velük.
A kürtöt azért lehet korán elkezdeni, mert ahogyan a vonósoknál, abból is létezik kis méretű hangszer. Ezt a picike, a felnőtt kürthöz képest feleakkora változatot egy hat-hét-nyolc éves gyerek is elbírja. Persze el lehet kezdeni furulyázni, zongorázni, hogy az ember jobban értse a zenét, de a szájtartást nem lehet a furulyán megtanulni.
Fröschl Éva Lilla kürtművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)
Mikor dőlt el, hogy komolyan akarsz foglalkozni a kürttel?
Sok mindent kipróbáltam, sportokat is, de valahogy soha nem volt számomra kérdés, hogy mi érdekel a legjobban. Hamar elértem az első eredményeimet, az egészen picike zeneiskolás házi versenyektől kezdve az országos zeneiskolai, középiskolai versenyekig sokfelé. Nem is tudnám magamat más munkakörnyezetben elképzelni, csak a művészet szabadságában és örömében. Mindig is vonzott, hogy az ember abból élhet, amit szeret.
Édesapád sosem féltett a pályától? Ő nyilván találkozott a művészszakma árnyoldalaival is.
Amikor először bejelentettem, hogy kürtös leszek, azt mondta, rossz ötlet, és talán még azt is, hogy felejtsem el. De aztán neki is tetszett, ahogy elkezdtek egyre jobb hangok megszólalni a kezem alatt. Hasznos, hogy ő is színházi ember, sőt az anyukám is az, ezért tudják, milyen nehézségekkel jár ez a szakma.
Apukámat fel is tudom hívni, amikor egy olyan előadást fogunk játszani, amit még nem ismerek, meg tudom kérdezni, mire figyeljek, mennyire nehéz a darab.
A díjátadón ki is emelték, hogy te vagy az első női rézfúvós, aki Junior Prima Díjat kapott. Mit szoktak szólni az emberek, amikor megtudják, hogy nőként kürtön játszol?
Ez minden alkalommal szóba kerül. Vannak vicces reakciók, gyűjtjük is ezeket, a kedvencem, amikor megkérdezik, hogyan tudok nőként egy ilyen férfias hangszeren játszani. De jó, ha elhangzik, mert legalább tudatosul az emberekben, hogy ez lehetséges. És amikor majd a kislány azt mondja otthon, hogy szeretne kürtölni, nem azt fogják neki mondani, hogy ez egy fiús hangszer, és inkább fuvolázzál, hanem támogatják, és lehet, hogy ő lesz a következő nemzedék nagy tehetsége.
A zene nemtől független. Csak szorgalom és akarat kérdése, hogy valaki megtanuljon kürtön játszani.
Magyarországon már szuper zenekarokban is előfordul, hogy nők játszanak a rézfúvósok között, Európában pedig ez még elterjedtebb.
Fröschl Éva Lilla kürtművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)
Tényleg férfias hangszer a kürt? Te is így érzed?
Az biztos, hogy a súlya elég nehéz, és ha valaki elkezd rajta játszani, vagy felnőtt hangszerre vált, biztosan meglepetést fog neki okozni, amikor kézbe veszi. Nekünk, kürtösöknek is vannak megkülönböztető jegyeink, mint a legtöbb zenésznek, a bal kezünkön, a kisujjunkon egy görbület, mert azzal tartjuk a hangszert, a tenyerünkön pedig bőrkeményedés, ezeknek ki kell alakulniuk. Meg kell szokni, illetve fejleszteni kell a légzést is, és lehetséges, hogy egy fiú, aki hamarabb megnő, és 14 évesen már 190 centi és 70 kiló, könnyebben vesz elég nagy levegőket. De a nap végén nem az fog számítani, hanem hogy ki mennyire akarja csinálni, és mennyit gyakorol.
Szerinted milyen asszociációk társulnak ehhez a hangszerhez? Az embernek eszébe juthat például a vadászat…
Előfordul, hogy azzal azonosítják a kürtöt, de a zenekarokban használatos hangszer nem ugyanaz mint a vadászatokon használt, ezek egymás mellett léteznek párhuzamosan, az utóbbin is sokan játszanak, és versenyeket is rendeznek belőle. A posta, postakürt is sokaknak eszükbe jut. Ausztria és Németország a kultúrája fontos részének tartja a rézfúvós zenét, a fúvós bandákat. Amikor elképzelünk egy tűzoltó- vagy rendőrzenekart, ahogyan masíroznak, indulókat játszanak, ott valóban inkább férfiak jutnak az eszünkbe.
Nagyon sok karmester úgy szólítja meg a rézfúvós kart, hogy „uraim”, de ezt már megszoktam, ettől nem érzem, hogy a férfi zenészek kivetnének maguk közül.
A klasszikus zenében pedig elképesztő érzelmi árnyalatokat írtak a kürtre.
A kürt nagyon emocionális hangszer. Szimfonikus művekben és operákban is gyakran a legmélyebb, legkomolyabb érzelmeket fejezik ki vele. Ilyenkor jól jön a női érzékenység is.
Beszéljünk a tanulmányaidról! Miért Berlinbe jelentkeztél egyetemre?
Kifejezetten Christian-Friedrich Dallmann professzor úrhoz szerettem volna menni továbbtanulni, mert korábban is nagyon jókat hallottam róla, és tizenhárom éves koromtól jártam a mesterkurzusaira. Már akkor megbeszéltük, hogy szívesen felvenne, és az is nagyon szimpatikus volt, ahogyan tanítani, motiválni tudott. A mai napig fölhívhatom, ha bármit nem tudok, vagy kétségem van, és mindig tud mondani egy-két szót, amitől helyre jön az önbizalmam.
Miért éppen hozzá akartál kerülni?
Nehéz kérdés, hogy mitől lesz valaki jó tanár, szerintem személyfüggő, ki milyen típusú egyéniséggel tud jól együttműködni. Nálam az ő módszere működik, és nagyon motiváló.
Ritkán mond rosszat, ha valami nem tetszik neki, inkább úgy közli, hogy mellette kiemel valami jót is.
Így az ember sokkal könnyebben javítja ki a hibát, mintha csak a kritikával kellene szembesülnie. Nagyon pozitív, motiváló személyiség, és hatalmas szíve van.
Fröschl Éva Lilla kürtművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)
Milyen volt a berlini oktatás? Más rendszerben működik, mint amit mi Magyarországon ismerünk?
Itthon a Bartók Konziba jártam, ott nagyon erős volt a szolfézsoktatás, az egyetemen már kevesebbet kellett megtanulnom. Sokat segítettek azok a zeneelméleti alapok, amiket itthonról hoztam. A rendszer viszont elég hasonló, Németországban is szeretnek kamarazenélni, ott is van kötelező zongora. A kürtoktatásban előfordulnak módszertani különbségek, de végső soron úgyis az a lényeg, hogy az ember mennyit gyakorol.
Említetted a professzorodat, kik voltak még olyan tanárok, akik fontos szerepet játszottak a pályádon?
Ambrus Károly tanított a konziban, ő nagyon sokat segített, hogy ne kallódjak el, ne vegyem félvállról a kürtölést, és ne felejtsek el gyakorolni. Azt hiszem, hogy a konzi alatt mindig szerettem volna megfelelni, jó érzés volt, ha megdicsértek. Ezért aztán, így visszagondolva, igen sokat gyakoroltam.
Mennyit lehet egy nap kürtön játszani?
Eleinte semmiképpen sem sokat. Nagyon érzékenyek a szánkban azok az izmok, amelyek a munkánkat elősegítik, és könnyen el tudnak fáradni.
Ezért is különlegesen nehéz hangszer a kürt, mi nem tudunk egész nap gyakorolni.
Ha az ember éppen nem versenyre vagy próbajátékra készül, akkor nem nagyon lehet három óránál többet. De én olyan gyakorlós fajta vagyok, naponta körülbelül négy órát bent szoktam lenni a munkahelyemen.
Azt is említetted a rólad készült kisfilmedben, hogy kifejezetten operában szerettél volna játszani. Egy zenekari zenésznek miben más az operai közeg?
A szimfonikus zenekarok egy-egy projekten dolgoznak, próbálnak két-három napot egy koncertre, néhányszor eljátsszák a műsort, és ezt egy hónapban megismétlik három-négyszer. Azt hiszem, ez bizonyos szempontból kevésbé stresszes, bizonyos szempontból pedig stresszesebb munka, mint az operajátszás. Abból a szempontból megterhelőbb, hogy az ember színpadon van, lényeges, és nézi a közönség. Ha hibázik, mindenki tudja, hogy ő volt az. Egy operaház zenekarában ugyanakkor nincsenek nagyon próbák, viszont rengeteg az előadás. Csak akkor tudod eljátszani a darabokat, ha rendesen felkészültél.
Előfordul, hogy egy 3-4 órás operára egyetlen ülőpróbánk van, amin talán a mű végéig sem érünk el. Közben pedig egy héten akár négy-öt különböző operát is eljátszunk.
Ez egy pörgősebb életforma, és nekem nagyon tetszik benne, hogy mennyi izgalommal jár. Például ha még életemben nem játszottam az operát, amit másnap este játszunk, alaposan föl kell készülnöm, mert különben nem fogom tudni. Ez kihívást jelentő feladat.
Kik voltak azok a karmesterek, akikkel az eddigi pályád során érdekes volt együtt dolgozni?
Sebastian Weiglével a múlt évad végén játszottuk Az árnyék nélküli asszonyt, ő maga kürtös volt a Berlini Állami Operában, mielőtt karmester lett, és emiatt végig azt éreztük, hogy nagyon szereti a rézfúvósokat. Engedett minket fújni, ha olyan részhez értünk, ami hangosabban szólhatott. Nagy megtiszteltetés, hogy most a Bajor Állami Operában Vlagyimir Jurovszkijjal dolgozhatok együtt, aki itt főzeneigazgató. Múlt évadban pedig Parsifal-előadásokat játszottunk Marek Janowskival. Ő már egy élő legenda, ezért is izgalmas élmény volt vele dolgozni.
Nagyon szeretem a jó karmestereket, akkor is, ha még nincs olyan nagy nevük, csak egyszerűen tehetségesek.
Melyik operák kürtszólama áll hozzád közel?
Kifejezetten szeretem a német repertoárt, mind operában, mind szimfonikus zenében, Richard Strauss és Wagner a két legnagyobb kedvencem. Már játszottam A rózsalovagot, de szeretnék még sokszor zenélni benne. És természetesen jó volna eljátszani az egész Ringet, erre még nem volt alkalmam. Azt is várom már, hogy Strauss nagy szimfóniáit megszólaltathassam, a Hősi életet, az Alpesi szimfóniát, amit januárban fogok is. A Lohengrin is nagy kedvencem, december 3-án lesz itt a bemutatója, Mundruczó Kornél rendezi, és játszom is majd a bemutatón.
Emlegetted, hogy ez a munka stresszel jár. Mivel töltődsz fel, honnan merítesz energiát a zenén kívül?
Akkor vagyok kevésbé stresszes, ha jól felkészültem. Úgyhogy ilyenkor a gyakorlás segít, hogy ne izguljak, máskülönben bűntudatom lesz.
De nagyon szeretem például a természetet, az állatokat. Nekem nincs macskám (csak egy hörcsögöm, aki rendkívül aranyos, és szívesen foglalkozom vele), de ha valakihez elmegyek, és neki van, biztosan nagyon megsimogatom, és ettől teljesen feltöltődöm. Aztán ott van a műkörmözés, már évek óta magam csinálom a körmeimet. Szeretek vele elbíbelődni, az ilyen aprólékos dolgok lekötnek, például a puzzle is.
Nagyon szép eredményeket értél el, a világ egyik legjobb operaházában játszol. Merre tovább? Lehet innen még felfelé haladni?
Ez most még csak a próbaévem a Bajor Állami Operában, szóval először is nagyon örülnék, ha itt maradhatnék. Van néhány verseny is, amire szívesen felkészülnék, amíg még igazán fittnek és lelkesnek érzem magam. Amúgy nagyjából ugyanazt szeretném csinálni, mint most, boldog vagyok a jelenlegi helyemen. De nyitottan állok az élet további lehetőségeihez, bármit is hozzanak.
Az MVM Csoport számára kiemelkedő fontosságú a fiatal tehetségek támogatása, valamint a kulturális értékek ápolása és erősítése. November 22-én tizenötödik alkalommal vehették át a hazai zeneművészet legkiemelkedőbb fiatal tehetségei a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategória elismeréseit.
További információ: mvmjuniorprima.hu
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Fröschl Éva Lilla kürtművész (forrás: MVM Zrt.)
hírlevél
