Ha az úgynevezett könnyűzenében egy klip segítségével sztorit rajzolhatunk az adott dal köré, és ha már könyvkiadók is élnek a lehetőséggel, hogy videó trailert készítsenek új kiadványaikhoz, nem is olyan eretnek dolog egy reneszánsz dal köré megálmodni némi képi világot. Ha pedig rockzenészekkel példálóztunk, miért ne lehetne az elektromos vagy akusztikus gitárt éppenséggel lantra cserélni, pláne, ha egy olyan elhivatott és kiváló művészről beszélünk, mint amilyen Thomas Dunford.
Thomas Dunford
A XVI-XVII. század fordulóján élt ír származású angol lantos és zeneszerző, John Dowland, aki lantszólóra komponált táncdarabjain és fantáziáin kívül leginkább lantkíséretes dalairól (air) volt híres, már saját korában is nagy népszerűségnek örvendett, amelynek töretlenségét az is bizonyítja, hogy a nem éppen az effajta repertoárról híres énekes-dalszerző, Sting is lemezre vette néhány dalát 2006-ban egy másik kiváló lantos, Edin Karamazov kíséretében. Az egyik legismertebb dal a Come again (ha nem hiszik, írják be a google-be Dowland nevét és ez lesz az első mű, amit kidob az internet egyezésként), így nem véletlen, hogy Dunfordék is ebből készítettek klipet, amelyben magát a fiatal lantost láthatjuk (Cécile Roussat színésznő oldalán), akit szinte David Lynch-i vagy akár Alfred Hitchcock-i képsorokon keresztül követhetünk, ahogyan maffiózós-gigolós fésülködés után lantját beteszi csomagtartójába, majd útnak indul a sztrádán, hogy egy erdőben kiszálljon, ahol...
De nem spoilerezünk tovább, nézzék meg a klipet:
A rocksztáros hasonlat azért sem véletlen, mert a jelenleg huszonnyolc éves, párizsi születésű lantos, aki kilencévesen ismerkedett meg hangszerével és 2006-ban szerezte meg diplomáját a párizsi Conservatoire-on, már gyerekkorában is idoljáról, a szakállas lantosról, Paul O'Dette-ről tett ki posztereket szobája falára és nem pedig valamely menő heavy metal zenekarról. Ahogyan egy kontratenor kollégája, Iestyn Davies írta róla egy cikkben, amelynek címében történetesen egy rocksztárhoz hasonlítja Thomast, olyan, mintha minden rögtönözve születne: „Nagyon szabad stílusban játszik. Nagyon improvizatívnak hat.” De volt olyan kritikusa, aki nemes egyszerűséggel csak a lantosok Eric Claptonjának nevezte őt a BBC Music Magazine hasábjain. Thomasnak és a már említett Iestynnek sem kellett több:
Thomas Dunford párizsi tanulmányai után Baselben szerzett Bachelor diplomát 2009-ben, Hopkinson Smith tanítványaként, és azóta pedig olyan illusztris helyeken léphetett már fel, mint a Carnegie Hall New Yorkban vagy a londoni Wigmore Hall. Számos jelentős fesztiválon megfordult már az Egyesült Államoktól és Chilétől kezdve Izraelen és Indián keresztül egészen Kínáig és Japánig. A kamaratársak és karmesterek között is kiváló, sőt világhírű figurákat találhatunk, úgy mint William Christie-t, Jonathan Cohent (aki a Fesztiválakadémián is fellép), Anne Sofie von Ottert és Bobby McFerrint.
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertjén Purcell-művekben gyönyörködhetünk majd Thomas Dunford lantjátékában, a déli koncerten pedig Vivaldi-áriákban működik közre. Nem érdemes kihagyni.
hírlevél
