Február 24. óta minden korábbinál több koncertteremben hangzik fel a nyolcvanöt éves ukrán zeneszerző, Valentin Szilvesztrov muzsikája. A zenészek és a szervezők ilyen módon is ki akarják fejezni támogatásukat az ukrán népnek, így az elmúlt bő fél évben sok esetben akár váratlan programváltozással is a hangversenyek műsorára kerültek a komponista alkotásai. Budapesten a Búcsúszerenád című alkotása hangzott el, Vlagyimir Jurovszkij és a Berlini Rádiózenekar előadásában.
De ki is ez a szeptember 30-án éppen nyolcvanötödik életévét betöltő zeneszerző, akit a történelem kegyetlen játéka a reflektorfénybe lökött? Valentin Szilvesztrov 1937-ben született Kijevben, zenei tanulmányait tizenöt évesen kezdte meg, majd építőmérnöki iskolája mellett, esti képzésben tanult zenét. 1958 és 1964 között a kijevi Csajkovszkij Konzervatórium diákja volt.
Szilvesztrov nemzetközi ismertségét az 1960-as avantgárd mozgalmak képviselőjeként szerezte, 3. szimfóniáját a híres Darmstadti Nyári Akadémián mutatták be. Ám az Alfred Schnittke és Arvo Pärt által napjaink egyik legnagyobb komponistájának nevezett alkotó korának művészi törekvéseiből azt a következtetést vonta le, hogy a zeneszerzőnek nem szabad engednie, hogy bármilyen előítélet megkösse, ebbe beleértve az avantgárd irányzatok előítéleteit is.
Nem írok új zenét. A zeném válasz és visszhang mindarra, ami már létezik
– fogalmazta meg ars poeticáját Szilvesztrov, és elfordult a korszak uralkodó zenei stílusától.
A szovjet hatalommal való sorozatos összeütközései miatt az 1970-es években úgy döntött, visszavonul a nyilvánosságtól. Ekkor írta Csendes dalok című ciklusát, melyet privát előadásra szánt. Bár eddigre már számos külföldi elismeréssel is rendelkezett, műveit hazájában csak az 1980-as években kezdték el rendszeresen játszani. Hatvanadik születésnapján fesztivállal ünnepelték szülővárosában, Kijevben, nyolcvanadik születésnapjáról pedig már a világ számos pontján megemlékeztek.
Valentin Szilvesztrovot egyedi stílusa, a tonalitáshoz való visszatérése, zenéjének erős érzelmi és drámai hatása emelte a figyelem középpontjába. Stílusára a metazene vagy metaforikus zene kifejezéseket használja, amellyel
egyfajta zenén túli zenére utal, egy a muzsika fölött álló univerzális nyelvre, szemben a kortárs zene kevesek által befogadható sajátosságaival.
Eddigi pályája során kilenc szimfóniát, kamarazenei műveket, dalokat és kantátákat is írt. Egyházi alkotásaiban az ortodox zenei világot is idézi. Egyik különös személyes hangvételű műve a felesége emlékére írt Requiem Larissának című darabja.
Február végén–március elején az egész világ zenekedvelői követték aggódva, ahogyan az idős mester a harcok közepette elhagyja hazáját, hogy végül Berlinben telepedjen meg. Azóta a figyelem különösen a 2014-es Ima Ukrajnáért című műve iránt erősödött meg, amely szerepelt például a Metropolitan Opera jótékonysági koncertjének műsorán is. A komponista ezt a művét a Majdan téri tüntetések emlékére írta, ám a szövege –
Uram, védd meg Ukrajnát! Adj nekünk erőt, hitet és reményt, atyánk!
– a jelen helyzetre is vonatkoztatható.
Fejléckép: Valentin Szilvesztrov (fotó/forrás: Roberto Masotti / ECM Records)
hírlevél
