Világzene, irodalom és emberpróbáló hőség várta a Merlin Színház Európa-napi műsorára érkezőket. A Nyolc óra alatt a Föld körül című rendezvény közönsége öt földrészt utazhatott be marokkói, török, ír, ausztráliai és amerikai zenét játszó magyar együttesek kalauzolásával. A Merlin Színház társulata egy angol és egy magyar nyelvű darabbal készült a napra.
A műsor a Chalaban együttes koncertjével kezdődött, repertoárjukat a hagyományos marokkói zene mellett jazzelemekkel, arab folklórral, latinos és karibi hangzásvilággal fűszerezett világzene tarkította. Az őket követő, török zenét játszó Arasinda olajat öntött a tűzre: egyórás koncertjén elemi erővel szólaltatták meg a hetvenmilliós Törökország sokszínű népzenéjét. A Törökországban közkedvelt népdalok eredeti stílusban, törökül hangzottak fel, de a nyelvi hasonlóságok miatt a hallgatóságnak néha az lehetett a benyomása, mintha a török származású énekesnő, Hannah Berger magyarul énekelne. A forró kis-ázsiai éjszakákra emlékeztető koncertet a Bran melankolikus, balladisztikus hangulatú előadása követte. Az 1993 óta egyre sikeresebb zenekar az ír, breton és kelta zenék mellett egyre több ószirmi dallamot játszik. Az általuk megszólaltatott kocsmadalokat, balladai ihletettségű énekeket, friss tempójú tánczenéket írországi gyűjtéseik alapján válogatták össze.
A koncerteket a színház társulatának két előadása kötötte össze, a színházteremben Shakespeare öszszes művét adták elő, két felvonásra rövidítve, angolul. A kamarateremben ezzel párhuzamosan bemutatták a Simon élete című produkciót. Carole Fréchette színművében Simon, az ügyetlen, de optimista különc fokozatosan veszti el derűlátását, a társadalom nem veszi komolyan, ötletei kudarcba fulladnak, így Simon – munka, kitartás és önkritika híján – elbukik. Az egyfelvonásos művet Baksa Imre, Solecki Janka, Tóth Attila hiteles, energikus szereplésével Kurucz Pál rendezte.

A színi előadások után ismét a zenéé volt a főszerep. Szendrey József nem mindennapi dijerido-előadása az ausztrál bennszülöttek sok ezer éves hagyományát elevenítette fel. Mint elmondta, a dijerido „fehér név”, a hangszer egyik ősi elnevezése a yidaki, avagy bőgőbot. A yidaki legalább negyvenezer éves, egyidős a bennszülött kultúrával, így a világ legősibb hangszerének számít. Szendrey ausztráliai tapasztalatai szerint az őslakosok rendkívül magas szinten ismerik és óvják környezetüket. Lelkileg, szellemileg kifinomult emberek, akik a Föld gondnokainak tartják magukat. Mivel a természethez és az anyaföldhöz való ragaszkodásukat gyakran félreértik, a városlakó bennszülöttek céljaik elérése érdekében komolyan politizálnak.
Hazafelé tartva felötlött bennem a kérdés: amennyiben az unió tagjai egyenlők, és kultúrájuk is egyenértékűnek számít, vajon akad-e a külhonban olyan régió, amelynek fiataljai a magyar folklórt ápolják ilyen magas fokon, egy távoli Európa-napon?