Klasszikus

A megtalált hivatás – Ismerd meg Devich Gergely csellóművészt!

2022.02.25. 15:25
Ajánlom
Zenészcsaládból származik, ám így sem mindennapi teljesítmény tőle, hogy már tizenhárom évesen nagyszínpadon állt. Devich Gergely azóta a Zeneakadémia ifjú művészévé érett, akit portrésorozatunk legújabb részében alaposabban is megismerhet a közönség.

A kezdetek

Nagyapja Devich János csellóművész volt, édesanyja Kovalszki Mária zongoraművész. Azt gondolnánk, hogy Devich Gergelyt az istenek is zenésznek teremtették, ám elmondása szerint soha nem érzett magán ilyen nyomást: „Azt gondolták a szüleim, hogy kezdjek el hangszeren tanulni, mivel a zene nagyon sok készséget fejleszt, de ha később nem ezzel szeretnék foglalkozni, nyugodtan abbahagyhatom.” A zeneiskolában azonban Gergő megszerette a csellójátékot, ebben nagy szerepe volt tanárának, Antók Zsuzsannának, akiről nagyon jó emlékeket őriz. Ő látta meg az ifjú művészben a tehetséget, így elkezdte versenyekre vinni. A jó eredményeknek és tanára biztatásának hatására aztán Gergőben is megérett a döntés, hogy zenészpályát válasszon.

„Gyerek voltam még.

Tíz-tizenkét éves fejjel nem fogtam fel, hogy most eldöntöttem, mivel fogok foglalkozni egész további életemben

– teszi hozzá, ám később a hangszer és a zene szeretete igazolta a korai választást. Még akkor is, ha nem volt minden olyan egyszerű, mint kívülről látszik, egy tizenéves gyereknek nehéz a rá szakadó figyelemmel és felelősséggel megbirkóznia. „Azáltal, hogy ilyen lehetőségeket kaptam, kötelességem lett ezeket a lehető legmagasabb színvonalon kihasználni, a tehetségemet kibontakoztatni.” 2012. február 19-én állt először a Müpa színpadán, Dohnányi Gordonkaversenyét játszotta.

Egy évig készült a sorsfordító koncertre, ami mégis komoly érzelmi megrázkódtatást jelentett számára. „A Müpa nézőtere előtt játszani még egy felnőtt művésznek is hatalmas stresszt jelent. Azt hiszem, addig voltam gyerek, és ott hirtelen a bőrömön éreztem az egész helyzet jelentőségét.

Nehéz volt mindezt lelkileg-művészileg átélni és kiállni a pódiumra, de a koncert végül jól sikerült, és attól kezdve sokkal jobban megerősödött a hivatástudatom, hogy a csellózással kell foglalkoznom.

A Zeneakadémiát pont ebben az időszakban újították fel. Egy évvel később, 2013-ban Gergő már játszott az ünnepélyes újranyitás alkalmából is.

Ebből a szempontból is nagyon sokat köszönhet annak, hogy a családja pontosan tudta, min megy keresztül egy zenész, mit jelent hosszú felkészülés után közönség elé lépni. Nagyapjától, Devich Jánostól azonban ennél is többet kapott: „Még életében nekem adta a saját csellóját, amin évtizedeken át játszott. Minden zenész tudja, hogy a hangszer ennyi idő alatt egy társ lesz, sokkal több, mint egy egyszerű fadarab!

Nagyapám gordonkáját azonnal a sajátomnak tudtam érezni, egy pillanat alatt kialakult egy lelki kötődés.

Nagyon sokat jelentett nekem, hogy már egészen fiatalon egy ilyen csodálatos hangszeren kezdhettem csellózni.”

Édesanyjával, Kovalszki Máriával is gyakran muzsikálnak együtt, ami Gergő szerint a legtermészetesebb, legharmonikusabb zenei kapcsolat, hiszen senkivel nem játszott annyit együtt, senki nem ismeri őt zeneileg is olyan mélyen, mint az édesanyja. „Fel se fogtam, hogy ennek mekkora jelentősége van, másnak zongorakísérőt kell keresni, próbaidőpontot egyeztetni. Nálam meg ez annyi: ⟫Mama, játsszuk már össze a Brahms e-moll szonátát!⟪ – És érkezik a válasz: ⟫Jó.⟪” – meséli nevetve.

DevichGergely_Zeneakademia_MudraLaszlo-150115.jpg

Devich Gergely (Fotó/Forrás: Mudra László / Zeneakadémia)

A Zeneakadémián

Gergőt tizennégy évesen felvették a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Osztályába, ahol Mező László növendéke lett. Nagyon sokat tanult tőle, rengeteget fejlődött a technikája, és a repertoár nagy részét is nála kezdte megtanulni. Majd 2017-ben felvételizett a felsőfokú képzésbe is, ahol Mező László mellett Varga István is elkezdte tanítani, aki a kifejezés, a zenei megformálás tekintetében tágította jelentősen a fiatal művész látószögét. Előkészítős korában Batta András felejthetetlen zenetörténeti órái is mély nyomot hagytak benne. Katartikus élményt jelentett neki először találkozni Bartók zenéjével. Végighallgatták Wagner teljes Ringjét, de sok 20. századi zene is sorra került, például Sztravinszkij. „Addig egy kicsit beszűkülten csak a csellórepertoárral foglalkoztam,

akkor pedig kinyílt az egész klasszikus zenei világ. Mi minden létezik még: zongoraművek, operák, balettek!

Fontos tanárai közül kiemelné még Gulyás Mártát, aki kamarazenét tanít neki, Beischer-Matyó Tamást, aki a szolfézstanára volt, Kereskedő Tamás pedig a zongorázást szerettette meg vele, nagy türelemmel támogatva a fejlődését.

Bartók az emlékezetes zenetörténeti órák óta is fontos Gergő számára – bár van-e olyan magyar zenész, akinek nem? – kérdezi, és reméli, az eddigi kettő mellett a zeneszerző többi vonósnégyesét is játszhatja majd. Kamaszként nagy hatást tettek rá Kocsis Zoltán felvételei, sokat hallgatta őket. Közel áll még hozzá Beethoven zenéje is, szerencsére csellistaként bőségesen talál játszani valót a komponistától. „Az öt cselló-zongora szonáta például életre szóló feladatot jelent, sosem lehet kimeríteni őket.”

Versenyek, együttesek

A vonósnégyes-irodalom az utóbbi időben különösen fontos lett Gergő számára, hiszen a Korossy Vonósnégyessel a Bartók Világverseny döntőjébe jutottak.

Egy ilyen közös munka annyi mindenre kinyitja a fület, érzékennyé tesz, hogy elengedhetetlen minden vonósnak megtapasztalnia.

De nehezen tudom elképzelni, hogy tizennyolc éves kor előtt túl sokan lennének alkalmasak arra, hogy komolyan játsszanak vonósnégyesben, egy kicsit érni szükséges hozzá.” Maga a verseny nagy élményt jelentett az egész együttesnek, ebben a formációban most először indultak komolyabb, nemzetközi megmérettetésen. A tapasztalatlanság azonban nehezítette is a dolgukat: „Az első fordulóba mindent beleadtunk, és nagyon elfáradtunk. Mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelőnek éreztük, de jó tapasztalat volt, hogy el tudjuk helyezni magunkat egy nemzetközi térben, mik az erősségeink, miben kell fejlődnünk.” A versenyszituációt egyébként nem kedveli annyira, kicsit természetellenes, hogy valakik azt figyelik, mit ront el a muzsikus, hiszen egy koncerten általában nem ilyen kiélezett a helyzet. Ugyanakkor a lényeg mindkét esetben ugyanaz: jól kell játszani a közönség előtt. Ezt persze nem lehet teljesen objektíven megítélni, sokat számít a személyes ízlés is, így előfordult, hogy a zsűritagoktól teljesen ellentétes véleményeket kaptak.

A Korossy Vonósnégyes elődöntős produkciója 1:03:00-nál kezdődik:

Gergő egy másik együttesben is játszik, a Balog Alexandra és Berecz Mihály zongoraművészek által létrehozott Altalena tagja, május 10-én a Zeneakadémián is lesz koncertjük. Fiatal zenészek dolgoznak itt együtt, főként kamaraművekben, de a májusi koncerten zenekarként is bemutatkoznak. A hasonló korú muzsikusokkal végzett munka inspirációt jelent a számukra: „Nagyon gyümölcsözőek voltak az eddigi Altalena-koncertek. Amikor egy idősebb, nagy művésztől kap tanácsokat az ember, bármilyen hasznos is, sokszor úgy gondoljuk, persze, neki ezek a dolgok most már működnek, mert negyven év tapasztalattal rendelkezik. Mivel itt mindenki egykorú, jobban tudunk azonosulni azzal, hogy a másik hogyan csinál valamit.”

Utak a zenében és azon is túl

Három éve Gergőnek egy szokatlan szerepkörben is helyt kellett állnia, A mi Kodályunk című filmben Ránki Fülöppel indultak útnak a zeneszerző számára fontos helyszíneket megismerni. A két fiatal művész itt ismerkedett meg egymással, azóta is jó kapcsolatban vannak, és gyakran játszanak együtt. „Rengeteg élmény ért minket: elmentünk Galántára, Nagyszombat környékére, a Zoborvidékre. Gyönyörű tájak! Megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy ez a magyar zene bölcsője, Kodály, Bartók innen gyűjtötte a népdalokat.

Találkoztunk egy olyan nénivel is, akinek a dédnagymamája Kodály adatközlője volt, fennmaradt a neve.

A két szereplőnek alaposan fel kellett készülnie Kodály életéből, főleg a fiatalkora tartogatott még ismeretlen területeket számukra. Műveket hallgattak, olvastak, a rendező, Petrovics Eszter is sokat segített nekik az előtanulmányokban, ahogy Dalos Anna zenetörténész is. Bár színészkedniük nem kellett, fontos volt, hogy természetes módon beszéljenek, és ne közöljenek túl sok száraz információt, miközben mégis tartalmasak legyenek a párbeszédek.

A filmben elhangzó sok érdekes háttérinformáció alapján felmerül a kérdés, mennyire szükséges a muzsika megértéséhez bármilyen háttérismeret? „Előadóként mindenképpen, hiszen a zene része a szellemtörténetnek, összekapcsolódik a többi művészeti ággal. Fontos, hogy tisztában legyünk az irodalommal, a filmmel, akár a filozófiával is.” Gergő mégis úgy véli, ha egy koncerten átgondolt, technikailag jól megvalósított, szép produkció hangzik el, az önmagában is elég, hogy a hallgatóságot megérintse. „Nyitott fülre van szükség a közönség részéről.

Nem gondolom, hogy ahhoz, hogy egy Bartók-vonósnégyes élményt szerezzen, meg kell érteni azt a zenét.

Az érzelmi részét enélkül is át lehet élni. Nagyon sok olyan élményem volt, hogy nem tudtam pontosan megfogalmazni, egy film vagy egy könyv miről szólt, miért gyakorolt rám hatást, de mégis úgy éreztem, hogy érzelmileg sikerült megértenem a lényegét.” Sztravinszkijt idézi: „Nem tud a zene mást kifejezni, csakis önmagát.”

DevichG2-145958.jpg

Devich Gergely (Fotó/Forrás: Dolfin Balázs)

Egy saját példával érzékelteti, hogy ez a megközelítés a modern zenében is működik: Anton Webern kapcsán mindig mindenki arról beszélt neki, milyen bonyolult konstrukciókat alkotott a komponista. „Ezzel a füllel hallgattam Webernt, és valahogy nem okozott semmilyen örömet. Aztán találtam egy felvételt, amin ő vezényli barátja, Alban Berg Hegedűversenyét. Elképesztő zenei szabadsággal, érzelemdúsan dirigálta a darabot, ezért elgondolkodtam: ha ő így vezényelt, akkor lehet, hogy a saját zenéje is ilyen? Elkezdtem más füllel hallgatni, és megnyílt előttem.

Nem aggyal kell hallgatni, hanem füllel.

Létezik valami a zenén túl egy is ilyen elhivatott muzsikus számára? „Igyekszem sokat olvasni, világirodalmat, de kortárs magyar irodalmat és filozófiát is. Zenész barátaimmal a filmtörténet klasszikusait vesszük sorra. Emellett gyerekkorom óta szeretem a sportokat, a foci volt az első szerelem, azóta is a Manchester Unitednak szurkolok. Én magam is játszottam általános iskolásként, sajnos mostanában kevésbé van rá alkalmam, de egy zenészekből álló baráti társasággal el szoktunk járni focizni. Nagyon szeretem a teniszt is, sajnos csak nézni, a tévében olyan könnyűnek tűnt, ahogy játszanak, aztán amikor egyszer kipróbáltam, jött a hideg zuhany, hogy mennyire nehéz szépen megütni a labdát.” Zenészként persze vigyáznia kell a kezére, így a tenisz okozta csuklóterhelés se lett volna feltétlenül szerencsés. Gergő tehát maradt néző, és lelkes Nadal-drukker.

Abból is lehet inspirációt meríteni, ahogy egy sportoló, elképesztő akaraterővel és elhivatottsággal, túljut a nehézségein.

Ami pedig a zenei terveket illeti, Gergő egyelőre a júniusi diplomakoncertjére készül, de nem szeretné végleg befejezni a tanulmányait, még fejlődni akar. A Korossy Vonósnégyessel is szeretnének még tanulni, ha minden jól megy, szeptembertől külföldön. „Mindenképpen folytatni akarjuk a megkezdett utat, egyrészt mert szeretjük csinálni, másrészt a fiatalok körében most nem olyan népszerű a kvartettezés, tehát lehetséges, hogy tudunk valami újat mutatni.”

A sorozat a Zeneakadémia támogatásával valósul meg.

Fejléckép: Devich Gergely (fotó: Reviczky Zsolt)

A jövő hangjai

Közel másfél évszázados fennállása óta a budapesti Zeneakadémia kiemelkedő hazai zenészeket, később fényes karriert befutó sztárokat indított el a nagyvilágba. Sorozatunkban azokat a még tanulmányaikat folytató vagy a közelmúltban végzett tehetséges fiatalokat mutatjuk be, akik hasonlóan nagy jövő előtt állhatnak.

Eddigi cikkeinket itt érheti el. >>>

Legolvasottabb

Klasszikus

Lemondta a Putyin-párti zongoraművész, Valentina Lisitsa fellépését a Margitszigeti Színház

Az intézmény a művész politikai szerepvállalása miatt döntött úgy, hogy megválik tőle, miután az ukrán nagykövetségtől tudomást szerzett a mariupoli megszállókat éltető koncertjéről.
Klasszikus

A nagyok titkai

Vezető karmesterük, Kirill Petrenko vezényletével adta elő a Berlini Filharmonikusok Csajkovszkij Pikk dáma című operáját, saját koncerttermében, Berlinben. Az április 21-i, koncertszerű előadáson megpróbáltuk kideríteni, mit tudhat az a dirigens, akit egy ilyen jelentőségű zenekar mindenáron magának akart.
Könyv

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a Libri irodalmi elismeréseit

2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.
Klasszikus

Elhunyt Cser László hegedűművész

A Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagjától Gál-Tamási Mária hegedűművész búcsúzott a zenekar közösségi oldalán, és megható sorokkal idézte fel mindazt a támogatást, amit az együttes a muzsikustól kapott.
Színház

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Ne féltsük a kortárs zenét!

Maratoni hosszúságú diplomakoncerten mutatkoztak be május 6-án este a Zeneakadémia harmadéves zeneszerzés és alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatói. A rendkívül gazdag és sokszínű programban számos stílus és műfaj szerepelt.
Klasszikus hír

Pécsiség Bécsben – a Musikvereinban lép fel a 210 éves Pannon Filharmonikusok

A zenekar a hazai együttesek közül elsőként kapott meghívást a rangos hangversenyterem évtizedes múltra visszatekintő Musik der Meister sorozatába. Három évadon át két-két alkalommal léphetnek fel, és a 2021 októberében adott, első koncert után május 22-én térnek vissza az „Aranyterembe”.
Klasszikus ajánló

Kalandra fül! – sérült és hátrányos helyzetű fiatalok is együtt zenélnek a Danubiával

A sérült művészekből álló Parafónia Zenekar és a Máltai Szimfónia program ifjú zenészei is fellépnek a Kalandra fül! Fesztiválon a Danubia Zenekarral. A zenei kuriózum harmadik alkalommal gyűjti egy helyre a legviccesebb és legszerethetőbb előadásokat a legkisebbek számára május 28-29-én, a BMC-ben.
Klasszikus hír

Egyházzenei Fesztivált rendez a Haydneum

A tavaly őszi Nyitófesztivál után egyházi műveket mutat be a közönségnek a Haydneum – Magyar Régizenei Központ, köztük kevéssé ismert, de magyar kötődésű szerzők darabjait.
Klasszikus kritika

A nagyok titkai

Vezető karmesterük, Kirill Petrenko vezényletével adta elő a Berlini Filharmonikusok Csajkovszkij Pikk dáma című operáját, saját koncerttermében, Berlinben. Az április 21-i, koncertszerű előadáson megpróbáltuk kideríteni, mit tudhat az a dirigens, akit egy ilyen jelentőségű zenekar mindenáron magának akart.