Klasszikus

A mindenki számára szerethető opera

2002.11.29. 00:00
Ajánlom
A Magyar Állami Operaházban szombaton ismét színre került az elmúlt évtized egyik legnagyobb sikert aratott, ötven előadást megért magyar operája, Vajda János műve, a Thomas Mann kisregénye alapján készült Mario és a varázsló. A Békés András rendezte egyfelvonásost december elején még háromszor láthatja a közönség a C’est la guerre-rel egy előadásban. A komponista középgeneráció egyik legkiválóbb reprezentánsát, a szép zenék, közönségbarát darabok alkotóját, Vajda Jánost új művekről és a tradíciók ápolásáról is kérdeztük.

Hét évvel ezelőtt láthatta utoljára a hazai közönség első nagy sikerű operáját, a Mario és a varázslót. A hét végétől felújítva visszakerült az Operaház repertoárjára a darab, amely az 1988-as premier óta ötven előadást ért meg. A jó téma kiválasztása mennyire segíti a jó darab megszületését?
– Nagyon sokat számít a téma, de szerintem mindenből lehet jó operát írni. Akad olyan téma, amely első hallásra nem tűnik ideálisnak, mégis van zeneszerző, akit megragad. Sok múlik a dramaturgián. Az átélhető szerepek sokat lendítenek a dolgon. A legfontosabb kérdés, hogy a zene tud-e érdekelni, hogy el tud-e emelkedni. Ha a zene leköt, az sem baj, ha éppen nem értem, mit énekelnek.
– Sokáig dolgozott a Mario zenéjén?
– Már 1979-ben foglalkoztam vele. Egy jó részével elkészültem, amikor félretettem, mert felmerült egy zenei probléma, amelyen nem tudtam túljutni. Végül is nem volt előre átgondolt koncepcióm, azt később húztam rá az egészre, mikor a dolgok kezdtek összeállni szinte maguktól. A kulcs az volt, amikor rájöttem, hogy egy valódi tánczenét kell komponáljak. Világossá vált, hogy az egész szituációt ellenpontozni lehet azzal: ha minél durvábban bánik a varázsló az emberekkel, annál behízelgőbb, szerethetőbb a zene. Ezzel a zenei megoldással egyben az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a közönség számára egyértelműbb, fogyaszthatóbb lett a muzsika. Ugyanakkor dupla fenekű, áttételesebbé is vált a történet.
– Ön egyike legtermékenyebb szerzőinknek. Hozzá minden műfajban szívesen alkot. Milyen az „alkotói műhelye”?
– Napi rendszerességgel írok, hajnaltól délig. Ha nagyon benne vagyok, délután folytatom. Ami a műfajokat illeti, pár éve még voltak fehér foltjaim. Főleg vokális műveket – köztük dalokat, rengeteg kórusdarabot – írtam, hangszeres kamarazenét alig. A kilencvenes évek közepétől kezdtem magam rászoktatni az instrumentális művekre: sorban születtek a vonósnégyesek, szonáták, duók. Ma azzal konfrontálódom, hogy rengeteg nehezen előadható kórusművet szereztem korábban. Jó lenne változtatni ezen, hogy többek számára előadhatók legyenek a darabjaim. Most ismét dalokon dolgozom, mellette új operámat írom Csokonai Karnyónéja alapján. Kétfelvonásos mű lesz, az első részen már túl vagyok.
– A napi rendszerességre, amit ön hozott szóba, „tisztes” polgári hivatása is rászorítja…
– Húsz éve is elmúlt, hogy a Zeneakadémián tanítok. Először tanársegédi feladatokat kaptam Petrovics Emil mellett. Akkoriban prozódiát tanítottam és kötelező zeneszerzést orgonistáknak. A nyolcvanas évek végén kaptam az első osztályomat. Egy ideje már csak a zeneszerzés főtárgy tanára vagyok.
– Mit lehet komponálásból megtanítani?
– A stílusokat, a kötelező gyakorlatokat, amelyeket közmegegyezéssel kontrollálni lehet. Műveket elemzünk együtt, de a növendékek maguk is írnak darabokat Mozart vagy Bach modorában. Van, aki vitatja ennek a módszernek az alapvető fontosságát. Én ragaszkodom e metódushoz, akkor is, ha ez egyre kevésbé divat ma Európában, hát még az Egyesült Államokban. A stílusok ismerete egy olyan alap, amelyre építeni lehet. A hagyomány, ha élő és nem valami múzeumi dolog, jó kiindulási pont, megszülethet belőle valami új. Szerintem egy akadémia – jellegénél fogva – alapvetően konzervatív, azaz az értékek tisztelője, őrzője, és nem a pillanatot kínálja. Reménykedem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás igyekezete közben nem feledkezünk el a közép-európai és a magyar hagyományokról, mindarról, ami az oktatásunkban jó és pozitív eredmény volt. Komolyan tartok az uniformizálódástól. Mindez persze rajtunk, rajtam is múlik. Nem tudom, én tudok-e nyújtani annyit a növendékeimnek, hogy megérje az óráimat látogatni. Nekem biztosan sokat jelent az órákra bejárni, mert igényességet, naprakészséget vár el tőlem a tanítás.
– Tavasszal a Pesti Vigadóban a Budapesti Csellóegyüttes előadásában hallottam egy művét, amelyet a fiatalon elhunyt Togobickij Viktor motívumára komponált. Azóta foglalkoztat a kérdés: milyen kár, hogy a mai szerzők csak egy szűk réteghez jutnak el. Az embereknek, akik elutasítják a kortárs muzsikát, fogalmuk sincs arról, milyen szép, abszolút befogadható zenék születnek…
– Az említett darabnak az a története, hogy Viktornak kottapapírt vittem a kórházba. Dolgozni akkor már nem tudott, de felírt négy hangot egy hegedűverseny számára. E hangok nyomán komponáltam meg a művet.
– … amit, tanúsíthatom, a publikum nagy lelkesedéssel fogadott. Jó lenne, ha mások is közönségbarát muzsikát vinnének a koncerttermekbe…
– A több szinten fogyasztható zenében hiszek. Az én ideálom olyan mű, amelynek több rétege van. Egyfelől örömet jelent annak, aki csak a felületet hallja-éli meg. Másfelől élményt ad annak, akinek a műveltsége, adottsága, tájékozottsága lehetővé teszi, hogy egy mű második, harmadik rétegét is felfedezze.
– Milyennek látja a hivatása társadalmi megítélését? A kérdés majdhogynem költői…
– Nyilván marginális tevékenységnek számít, de ez korábban is így lehetett. Az önálló zeneszerző mint státus a múlté, de miközben dolgozom, hála istennek, nem erre gondolok, és az ellenkezőjében hiszek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Ismerkedj meg a zongoristával, aki elefántoknak játszik klasszikusokat!

Vagy legalábbis az egyik biztosan. Ez derül ki abból a videóból, amelyet egy kalandos életű koncertzongorista osztott meg.
Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.