Klasszikus

A mobiltelefonok csörgéséről koncerten (és egyéb bölcsességek)

2019.03.05. 15:40
Ajánlom
Cikkecske, amelyben a médiapiaci színtéren nem elhanyagolható súlyú művészeti portál tollnokát mobilringtón zökkenti ki Bachból.

Izzadtság csorgott a falakon, megnyíltak kelyhei az emberi szívnek, béköltözött a Zeneakadémia nagytermébe a kutyaólak csöndje, a zene ritmusára emelkedett s enyhült Lollim barna szemöldöke, ahogy David Fray masszírozta a billentyűket. (Izzadtak a billentyűk is, törölgette őket rendesen, hogy ha már a játéka nem egészen az, legyen a keze és az elefántcsont makulátlanul suvickolt.) Bach Goldbergje szólt, szlúsálta a közönség serényen, ó Testvéreim. (Lábjegyzet: persze, tudom én, hogy ez másik filmhős, a Goldberget Hannibal szerette, a gépnarancsos Alexé volt Beethoven. Írtam mindkettőről korábban cikket itt és itt, fogyassza az Olvasó bátran, jut is, marad is.)

David Fray nagyon mélázik, de fejből ám, mintha őt nem is kínozná a tornázó vágyak tora (na de a zongora, az fekete zongora).

Félúton rájövünk, hogy végig fogja játszani a 80 perces művet, nem lesz szünet, pedig biztos vannak, akik már várják, akik már írják fejük belső krétatáblájára a betűket, hogy ó, ió, ció, áció, Goldberg-variáció. Oda is súgja egy hölgy az előttem lévő sorban, hogy „végigjátssza, Klárikám, ez végigjátssza, esküszöm”. Kicsit fárad a közönség, na persze nekünk könnyebb, mert David Fray-nek még zongoráznia is kell, ő munkavégzés céljából jelent meg a Zeneakadémián, mi meg csak, hogy úgy mondjam, passzióból.

S akkor mozgásba lép, ki tudja, hol áll meg, a brit kutatók által feltalált globális statisztika.

Miszerint egy átlagos európai (sötét vagy szőke haj, fehér bőr, esetleg álomfogós tetoválás) naponta 14 telefonhívást kap, s ha ehhez még hozzászámoljuk a cukor aktuális tőzsdei árát, és azt, hogy Ady épp 100 éve született, és egyéb számunkra nem látható tényezőket (például: a vízibiciklizés rohamos népszerűsödését), akkor fejben is kiszámolható, amiről brit tudósok beszámolnak (s vice versa: számolnak be): 16,3. A Zeneakadémián kicsit kevesebb mint kilencszáz hallgató hallgat, s van, aki dumál, trécsel, cukrot bont, sóhajtozik és krákog, szóval számoljunk itt 1000, azaz egyezer fővel. Ha az ezerből a telefont kikapcsolni elfelejtők mennyisége eléri az egy százalékot, ami nem sok, jobb helyeken ez messze van az alkotmányozó többségtől is, a Zeneakadémián ez az egyszázalék mégis törvényt módosít – mindent megváltoztat. Mert az a búzasörnél is világosabb, hogy ebből a tízből valakit fel fognak hívni a koncert alatt, s még valószínűbb, hogy a csengőhang ocsmány lesz. Egyáltalán nem fog passzolni Bachhoz.

S képzeljük el, mintegy terápiás célból, a folyamatot. Valaki szívében, a földgolyó egy másik pontján, lehet, hogy Budapesten, de lehet, hogy Ouagadougou banánérlelő napsütésében, megszólal a vágy, hogy beszélni szeretne rég nem látott ismerősével, szeretőjével, a szeretője férjével, a férje egykori szobatársával, akivel vad kalandba keveredett, az egykori pedellusával, egy banki szerződés lehetséges aláírójával, a garnélarákellenes liga egykori támogatójával, akinek utalásai elmaradtak az utóbbi időben, és a többi et cetera.

Az előbbi okok mivégett a távoli illető kezében lévő mobil rákapcsolódik a kommunikációs sejthálózatra, amely mit sem sejt Bachról, sem arról, hogy David Fray mennyit gyakorolta a hangszertestben rezgő imitációs szakaszt.

Mint gátját áttépő áradat: csöng a telefon. David Fray épp kecsesen görnyed a zongoránál, csak a széphangzás mián.

Szól a csengőhang. A Goldberg egy csendesebb részénél tartunk, ilyenkor a művelt, minőségében Béccsel, Berlinnel, Londonnal veteksző (s még inkább: vetekedő) közönség odadörrent, de csak a pillantásával, hogy a retkes fenének nem lehet kikapcsolni a telefont. Van itt egy másik érzés is, Nádas Pétert kéne megkérni, hogy írja le: a megkönnyebbülés hitvány szenzualitása, a fülledt jóérzés, hogy nem az én telefonom cseng. Csöng.

S akkor az én tollamban, pontosabban a csattogó billentyűzeten megszületik a kifejezés, amely végigvándorolt a családom anyai ágán, mert a politikailag korántsem tudatos dédanyám használta először, amikor be kellett szolgáltatni, és kiszolgáltatott volt, a nagymamám már csak az idegesítő szomszédokat illette vele, anyám a rendszerváltozás utáni bürokráciát, az űröket s a hozzájuk tartozó lapokat szidta így, s egy zongorakoncert után végre nálam is megtalálta helyét a generációkon átívelő, nem túl lírai, a halál elkerülhetetlenségét elemi erővel illusztráló, de komolyan sosem vett (sóhajnak is beillő) szózat, amelyet egyesek a Zala megyei Nagyrada településhez (é. sz. 46° 37′ 14″, k. h. 17° 07′ 06″) kötnek: vigye el a rosseb.

Hova üljünk egy koncertteremben?

Kapcsolódó

Hova üljünk egy koncertteremben?

Mindjárt kezdődik az új évad, a nyári szabadtéri esték után visszaköltözünk a hangversenytermekbe. Megvizsgáljuk, hogy hol érdemes ülni a hazai koncerteken.

Mikor tapsoljunk a hangversenyeken?

Mikor tapsoljunk a hangversenyeken?

A koncertlátogatók tízparancsolatának egyik fontos intése, hogy két zenei tétel között: Soha. Nem. Tapsolunk. De miért?

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Jazz/World

Új szenzációk és nagy visszatérők a 2020-as Szigeten

A napokban nyilvánosságra hozta első 80 idei fellépőjének névsorát a Sziget. A teljesség igénye nélkül kicsipegettük belőle a szívünknek legkedvesebb tízet. Akiket szerintünk botorság lenne kihagyni.
Zenés színház

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.
Plusz

Fáy Miklós: Hány CD elegendő egy életre?

Fáy Miklós kritikus ezúttal többek között a Philharmonia Orchestra válogatásalbumával, a Honvéd Férfikar születésnapi koncertjével, Michael Chabon új kötetével és a Szentendrei Képtár A nagy könyvlopás című tárlatával foglalkozik.
Vizuál

Női vámpír, vérszívó zenetanár és magyar Drakula – 10 érdekesség a vámpírokról

Mi a retró vámpír film rendezőjének kedvenc vérszívó fun fact-je? Mi az, ami nem fért már be Nagy Zsolt és Walters Lili figurájába? A Drakulics elvtárs rendezőjével összegyűjtöttünk tíz meglepő infót a vámpírokról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Richter, Ojsztrah és Rosztropovics közös Beethoven-felvétele, ami borzalmasan sikerült

Maga Richter is azt mondta rá, nem hajlandó vállalni, de nem volt mit tenni, az EMI klasszikus zenei supergroup-ot álmodott magának.
Klasszikus hír

Kaposváron rendezik az idei ZeneVarázslat zongoraversenyt

Március 5. és 8. között Kaposvár ad otthont a ZeneVarázslat elnevezésű nemzetközi négykezes zongoraversenynek és az ahhoz tartozó kurzusnak.
Klasszikus magazin

Elfelejtettük a 20. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzőjét

Veress Sándor a hiányzó kapocs Bartók, Kodály, illetve Ligeti, Kurtág generációi között. Két művét is hallhatjuk ezen a hétvégén a Zeneakadémián.
Klasszikus gordonka

Kínában is magyar csellótankönyvből fognak tanulni a gyerekek

Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára a világ egyik legnagyobb zeneműkiadójával kötött szerződést a Gárdián Gordonkaiskola kínai kiadásáról.
Klasszikus hír

Hangszerszállítók törték össze Angela Hewitt zongoráját

A kanadai zongorista a legjobb barátjának nevezte az F278 Faziolit, amelyet egy hangszerek szállítására szakosodott költöztetőcég munkatársai törtek össze, miközben megpróbálták felemelni egy targoncára.