Bedřich Smetana a Morvaország határán fekvő Litomyšlben született. Kisgyermekként műkedvelő édesapja ismertette meg a zongorával, amely iránt a későbbi zeneszerző nagy tehetséget mutatott. Liszt Ferenc egy koncertjének hatására úgy döntött, teljes egészében a zenének kívánja szentelni életét, de ezt családja sokáig ellenezte. Végül 1844-ben, húszéves korában kezdhette meg tanulmányait a Prágai Zenei Intézetben. Hazafias érdeklődését az 1848-as prágai forradalom is megerősítette, ezután röviddel zongoraiskolát hozott létre, amely a cseh nemzeti és kulturális törekvések fontos helyszínévé vált.
Alkotói munkájában ifjúkora meghatározó mintaképe, Liszt Ferenc is támogatta, művei azonban nem hozták meg azt a sikert, amire vágyott,
így 1856-ban Svédországba települt át. A Smetana által kevésbé kifinomult ízlésűnek tartott országban nagy lehetőségek nyíltak a számára, és zeneszerzői karrierje is fellendült. Mikor azonban 1861-ben tudomást szerzett róla, hogy otthonában bekövetkezett politikai enyhülés következtében lehetősége nyílhat megvalósítani nemzeti törekvéseit, úgy döntött, hazatér.
Prágában A brandenburgiak Csehországban című operája nagy sikert és egy első karmesteri állást is hozott számára, Az eladott menyasszony című darabja, bár többszöri átdolgozás után nyerte el mai formáját, a zeneszerző külföldön is legtöbbet játszott operája lett. Ezután sorra írta a dalműveket, habár a kritika elmarasztalta, hogy a cseh romantikus zene és opera megteremtőjeként nem maradt távol Liszt és Wagner hatásától. A hetvenes években Smetana egészsége romlani kezdett, vidékre vonult vissza legidősebb lánya családjához, ahol emblematikus darabját, a Hazám című, hat szimfonikus költeményből álló ciklusát írta.
A műben, amelynek legismertebb darabja a Moldva, a cseh vidék, városok, tájak, legendák elevenednek meg.
Miközben hazájában egyre nagyobb elismerésnek örvendett, és Prágában Az eladott menyasszony századik előadását ünnepelték a zenebarátok, a zeneszerző állapota tovább romlott, 1884. május 12-én hunyt el.
Diadal-szimfónia (1853–1854)
Smetana egyetlen, hagyományos szimfóniaformában írt műve Ferenc József császár és Sisi esküvőjére készült, ezért a zeneszerző a Haydn által írt osztrák himnuszt is idézi benne. A császári udvar azonban nem találta elég reprezentatívnak a művet. Így Smetana saját költségen mutatta azt be, 1855-ben, ám a siker odahaza is elmaradt, a cseh nacionalista körökhöz kötődő zeneszerzőtől rosszul fogadták a császárpárti darabot.
g-moll zongoratrió (1855)
1855 szeptemberében Smetana legidősebb lánya, az ekkor már a zenei tehetség jeleit mutató Bedřiška elhunyt skarlátban. A komponista vigasztalhatatlan volt, a munkába temetkezett, és emlékére alkotta meg pályaszakasza legjelentősebb kamaraművét. A darabot Liszt Ferenc dicsérettel illette, ám az nem aratott sikert, nyomtatásban is csak 1879-ben jelent meg. Az utókor valamivel kedvezőbben viszonyult a műhöz, amely időnként felbukkan a koncertműsorokon.
III. Richárd
Svédországi periódusa alatt Smetana számos jelentős irodalmi alkotás nyomán írt műveket, és a Diadal-szimfónia bukása után elsőként a Shakespeare királydrámájára épülő szimfonikus költeményét komponálta ismét nagyzenekarra. A szélsőséges érzelmeket és indulatokat megjelenítő, vadromantikus zene középpontjában a darab azon jelenete áll, amikor a csata előtti éjszakán Richárd előtt megjelennek áldozatai szellemei.
Dalibor (1865–67)
A zeneszerző harmadik operája történelmi témát dolgoz fel, a lázadás és a szerelem történetét. A címszereplő kivégzett zenészbarátja miatt áll bosszút, akinek alakját az operában egy érzékeny hegedűmotívum idézi meg. Dalibort bebörtönzik a gyilkosságért, ám épp áldozata húga siet segítségére, aki titokban szerelemre gyulladt iránta. A szabadság és elnyomás ellentétét megjelenítő darab azonban tragikus véget ér, hiába szabadítja ki a leány kedvesét, közben halálos sebet kap, mire a férfi is végez magával.
„Életemből” – e-moll vonósnégyes (1876)
Ahogy a kvartett címe is mutatja, önéletrajzi jellegű alkotásról van szó, a zeneszerző hanyatló egészsége és hallásának elvesztése következtében tekint vissza az életére, és bensőséges hangvétellel vesz sorra olyan eseményeket, mint ifjúkora romantikus vágyódásai, a boldog mulatságok vagy a nemzeti muzsika felfedezése, de megemlékezik első felesége elvesztéséről is. A műben megjelenik a sípoló hang is, amely megsüketülése során szólalt meg a fülében.
Fejléckép: Bedřich Smetana (forrás: Wikipedia)