A Müpa tíz éves működésének minden bizonnyal egyik jelentős fegyverténye, hogy a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát (mindenesetre a két leghíresebb – Berlini Filharmonikusok, Bécsi Filharmonikusok – közül az egyiket) jelenleg megállapodás köti a Komor Marcell utcai intézményhez: a Bécsi Filharmonikusok a Müpa állandó vendégzenekara. Megérdemli ezt a megbecsülést a magyar zenekultúra, hiszen a magyar zenét és az osztrákot számos szál fűzi össze.

Valerij Gergijev (Fotó/Forrás: Marinszkij Színház)

Bécs nagy zeneszerzőinek (Haydn, Beethoven, Schubert, Brahms) műveit számos hungarizmus gazdagítja, jeléül annak, hogy ezek a zeneszerzők – ki-ki más és más módon – kapcsolatot ápoltak a magyarokkal: egyikük évtizedeken át volt magyar főúr reziden ciális muzsikusa, mások olykor magyar arisztokraták kastélyaiban vendégeskedtek, megint másvalaki a magyar népies műdalkincset dolgozta fel. Pályája korai szakaszában Budapesten volt operaigazgató a nagy osztrák zeneszerző, Gustav Mahler. Bécs zenekaraiban mindig is fontos szerepet játszottak a magyar muzsikusok, koncertmesteri vagy szólamvezetői minőségben is, a Bécsi Zeneakadémia jeles növendékei között is megtaláljuk őket. És egyáltalán: Bécs és Pest-Buda, majd Bécs és Budapest évszázadokon át képviselte ugyanannak a közép-európai gondolkodásmódnak, vérmérsékletnek és életstílusnak kétféle lenyomatát. Fontos tehát, hogy a Bécsi Filharmonikusok az utóbbi években és az előttünk álló időkben is jelen voltak, jelen lesznek a Müpában. Ez a jelenlét feltűnően színes: a közelmúltban az együttes itt járt Zubin Mehta, Michael Tilson Thomas, Herbert Blomstedt vezényletével – most pedig Valerij Gergijev társaságában érkezik.

Egy indiai, egy amerikai, egy svéd és egy orosz (pontosabban: oszét) karmester – mi a hasonló bennük? Ami biztosan nem: az iskolázottság, a kulturális háttér, a felfogás, a repertoár. Néhány más területen azonban megtalálják a közös nevezőt: szakmai felkészültség, ihletettség, igényesség. A legendásan független önrendelkezésű (főzeneigazgatót nem szerződtető, a tagok által irányított) Bécsi Filharmonikusok együttese csak a legkiválóbb karmestereket hívja meg – velük azonban szívesen működik együtt, képviseljenek bármilyen esztétikát, vezénylési stílust.

Valerij Gergijev

Ez a nyitottság sem friss fejlemény, már évtizedekkel ezelőtt is jellemezte a zenekart: gondoljunk csak arra, milyen szoros és gyümölcsöző kapcsolatot ápoltak a Bécsi Filharmonikusok – a hajdani császárváros zenészei – egy tőrőlmetszett amerikaival, a West Side Story alkotójával, Leonard Bernsteinnel. Igaz, ez a „tőrőlmetszett amerikai” a bécsi zene: Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms nagy interpretátora volt, a hatvanas években kibontakozott Mahler-reneszánsznak pedig egyik legfőbb apostola.

Mostani karmesterük, Valerij Gergijev legfontosabb funkciói közül mindenképpen megemlítendő, hogy ő a Londoni Szimfonikusok zeneigazgatója, a szentpétervári Marinszkij Színház és a szintén Szentpétervári Fehér Éjszakák Fesztivál művészeti vezetője. Erős drámai érzék jellemzi: repertoárján értelemszerűen fontos szerepet játszanak egyrészt a színpadi művek, másrészt az orosz szerzők.

ödön-racz cover

Rácz Ödön szólólemeze a Deutsche Grammophonnál

A világhírű német komolyzenei kiadó, a Deutsche Grammophon nagybőgőre komponált műveket tartalmazó szólólemezt adott ki, amit a Bécsi Filharmonikusok tagja, Rácz Ödön jegyez. A Concertos for Double Bass – azaz nagybőgőversenyek című lemezt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral vette fel a budapesti muzsikus családból származó 35 éves művész. Az albumon Mozart és Haydn kortársai, Vanhal és Dittersdorf, valamint a nagybőgő Paganinijeként ismert Bottesini versenyművei hangzanak el. 

A teltházas koncerten a műsor sem ígérkezett akármilyennek, első számként Johann Baptist Vanhal: D-dúr nagybőgőversenyét hallhattuk, Rácz Ödön tolmácsolásában, aki már hosszú évek óta a bécsi zenekar gordonszólamának primáriusa - kezdi Kutasy Zsolt

Fontosak Muszorgszkij- és Prokofjev-produkciói (Borisz Godunov, Háború és béke), de Glinka, Csajkovszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Stravinsky, Sosztakovics, Scsedrin műveinek dirigenseként is elismert és jelentős. Nem zárkózik be azonban a szláv repertoárba: példa erre, hogy a Londoni Szimfonikusok élén mindjárt működésének kezdetén sorozatban szólaltatta meg és vette lemezre Mahler összes szimfóniáját. Vezénylését rendkívüli dinamizmus és szenvedély, a karakterek egyfajta radikalizmus szellemében történő értelmezése jellemzi, melyben nyerseség és kifinomultság különleges elegyet alkot.

Gergijev – és a Bécsi Filharmonikusok – nyitottságát illusztrálja mostani közös vendégszereplésük műsora. Wagner: Bolygó hollandi-nyitány; Debussy: A tenger; Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei. Német romantikus operai hangvétel, francia századfordulós impresszionizmus és 19. századi orosz ábrázoló szellemű tételsor a 20. századi francia hangszerelés sajátos fénytörésében felmutatva. Wagner a szenvedélyes előadásmódra, a súlyos és dús hangzás megzengetésére, Debussy az elvont formák modernségének érzékeltetésére és az áttetsző faktúra kifinomult részleteiben való elmerülésre ad alkalmat, az Egy kiállítás képei pedig az olyan alkatú karmesterből, mint Gergijev, és az olyan varázslatokra képes zenekarból, mint a Bécsi Filharmonikusok, minden bizonnyal vizionáló, láttató erejű előadást csal majd elő. Forró hangulatú, szuggesztív produkciókra számítva várjuk tehát a február végi estét, amelyet – mint a zenekar és a Müpa közös terveinek ismeretében már most is tudhatjuk – az elkövetkező években továbbiak követnek majd.