Túlzás nélkül leírhatjuk, hogy a magyar zenei életben a Művészetek Palotája volt a legfontosabb fejlesztés, amit megvalósított az összefoglalóan magyar nemzetnek nevezett közösség. Az a nemzet, amelynek életében jó ideje kiemelt szerepet kap a zenei nevelés és zenei élet, és amelyiknek a fővárosában, Budapesten már működött és működik két kiemelkedő minőségű, bár nagyon régen épült hangversenyterem.
Bár a Müpa végül ennél sokkal több lett, hiszen az egyik legfontosabb kortárs múzeum és a Fesztivál Színház is helyet kapott benne, a legnagyobb rizikót a koncertterem jelentette, hiszen az éppen most is a világ legjobb koncerttermei közé sorolt Operaház és a Zeneakadémia terme is évszázados siker lett. Persze a kétezres évek elején, amikor hallottuk, hogy megépül a külváros kezdetén és a belváros szélén, a Vágóhídnál egy kulturális központ, aggódva követtük a fejleményeket. Tudtuk, hogy - ha jól sikerül, ha nem -, évtizedekig fogunk itt koncerteket hallgatni, és azt is tudtuk, hogy szükség lenne az 1907-ben átadott Zeneakadémia koncertterme után egy modern technológiát és tudást felhasználó teremre. Az eredmény szerencsére mind építészetileg, mind akusztikailag lenyűgöző lett.
A régió első multikulturális központja nagyszerűen vizsgázott, a programokban sem volt kezdeti bukdácsolás. A titok az lehetett, hogy a Művészetek Palotája mindig megtalálta az igazán elhivatott és elkötelezett szakembereket. Zoboki Gábor, az épület tervezője jóval többnek tekintette a felkérést, mint egyszerű munkának, és nem féltek nemzetközi szaktudást is bevonni, mint Russel Johnsont, a világhírű akusztikai szakértőt. Hasonló elkötelezettséggel és a megfelelő nyitottsággal dolgozott az intézmény első vezetője Kiss Imre, és most Káel Csaba is, ami garantálta azt is, hogy az épület nagyszerű adottságai ne maradjanak kihasználatlanul.
A Művészetek Palotája így sokkal több lett, mint egy hatalmasra nőtt művelődési ház, a magyar kultúra egyik mértéke lett. A kortárs képzőművészetben és a popkultúrában bejutni a Ludwig Múzeumba vagy a hangversenytermek egyikébe, azt jelenti, hogy a produkció a nemzeti kulturális kánon része lett, akár Lovasi Andrásról van szó, Nagy Kriszta festőművészről vagy az LGT-ről. Mára a korábban legfeljebb a tűrt és tiltott műfajokat is befogadta Müpa segítségével a magyar kulturális élet. A Bartók Béla Hangversenyterem pedig az a modern és mégis klasszikus igényű helyszín, ami státuszában illik a magyar klasszikus zenészek és egyáltalán a magyar zene nemzetközi híréhez és szakmai megítéléséhez. A Művészetek Palotájában és a hasonló intézményekben az a jó, hogy a születésnapjukon magunknak kívánhatunk még nagyon sok boldogságot a koncerteken, kiállításokon, színházi előadásokon és művészeti akciókon.
És persze ezen a hétvégén együtt ünnnepelhetünk minden műfajban rengeteg programmal a Müpában.
A Fidelio életében sok fontos pillanat kötődik a Művészetek Palotájához, elevenítsük fel együtt!
Klasszikus:
Színház:
Minden az Ármány és szerelemről - Alföldi Róberttel
Kiállítás:
A legnagyobb fotóművészek és a Lumú
Amit sehol máshol nem láthatunk
Jazz/World/Folk:
Tánc
Zenés színház
Wagner 16 órán át Fischer Ádámmal
hírlevél
