A Festetics Palota, amelyet Ybl Miklós az 1860-as években tervezett, neore­neszánsz külsejével olyan harmóniát sugároz, mint Haydn zenéje. A belső ugyanakkor a 17–18. századi francia íz­lést tükrözi – éppen azt a miliőt idézve meg, amelyben Haydn is eltöltötte éle­tének három évtizedét, az Esterházy-család fertődi és kismartoni rezidenci­áin. Ezekbe „születtek bele” a mester lélek- és szellemfrissítő kompozíciói ün­nepségekre, protokolláris alkalmakra vagy csak egyszerűen a pompa- és ze­nekedvelő herceg gyönyörködtetésére.

Duleba Lívia, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezető fuvolaművésze (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi)

A holdbéli világ című vígopera, amely­nek nyitányát hallhatjuk a koncerten, például Esterházy Miklós kisebbik fiá­nak esküvőjére készült. Színekkel, kontrasztokkal teli izgalmas muzsika, amely­ben a sötét hangulat csak azért jelenik meg, hogy annál vidítóbb legyen a hap­py end. Az est második részében meg­szólaló, 1780 körül keletkezett szimfónia az udvari élet egy másik eseménytípu­sával kapcsolatos: második tétele az Eszterházán előadott Második Szolimán című színdarab kísérőzenéjének része­ként hangzott el – ebben a korszellemet tükrözően divatos törökös komédiában szerepelt Roxelane, a Török Birodalom nagyhatalmú urának felesége. Haydn sajnálatosan keveset írt fúvósokra, többnyire inkább zenekari hangszerek­ként használta ezeket; az itt felcsendülő fuvolaverseny a korai klasszikus stílus gyönyörű példája: lendületes, változa­tos, ugyanakkor kiegyensúlyozott mu­zsika, tökéletes arányokkal és formával, és értékét az sem kisebbíti, hogy talán nem Haydn kompozíciója, hanem egyik riválisáé.