Klasszikus

A nő, akit kurtizánnak hittek, pedig kora egyik legnagyobb zeneszerzője volt

2020.08.30. 09:55
Ajánlom
A 17. századi Velencében született, törvénytelen gyerekként. Barbara Strozzi egész életében azért küzdött, hogy nőként független zeneszerző lehessen, zenéjében pedig olyan húrokat pendít meg, amilyet férfi kortársai közül senki.

A legkáprázatosabb énekesnő

– egy kortársa nevezte így Barbara Strozzit, aki 1644 és 1677 között nyolc kötetnyi zenét adott ki Velencében, többet, mint bármely kortársa. Pedig a seicentóban sem volt megszokott, hogy egy nő alkosson, neki viszont segítségére volt apja támogatása, aki a virágzó város legbefolyásosabb költője volt.

Barbara Valleként, 1619 augusztusában született Giulio Strozzi törvénytelen gyermekeként, valószínűleg egy szolgálólánytól, akit La Greghetta névvel emlegettek. A törvénytelen gyermekre apja gyakran „nevelt lányaként” hivatkozott, gondozta tehetségét. Az öreg Strozzi ismert és sok szálat mozgató akadémikus volt Velencében, verseket, drámákat és operalibrettókat írt. A korabeli források szerint a tizenéves lány ritka tehetséget mutatott éneklésben, lanton és theorbán kísérte magát, ezért apja az elérhető legnevesebb muzsikust, Francesco Cavallit fogadta fel, hogy tanítsa a lányt. Mire Barbara tizenhat éves lett, már házikoncertekkel kápráztatta el apja ismerőseit. Sőt, apja két évvel később a város Incogniti akadémiájának zenei karát is létrehozta, hogy lehetőséget biztosítson a tanulásra fiatal zenészeknek, különösen nevelt lányának.

strozzi-112338.jpeg

Barbara Strozzi

Ez nagy dolog volt az akkori világban, amikor egy nőnek a házasság és a konvent között kellett választania. Az antiklerikális Guilio azonban ambiciózus és veszedelmes életet  szánt lányának.

Barbara Strozzi neve ismert lett a városban, és élénk személyisége folytán számottevő kapcsolati tőkére tett szert. Apja segítségével, de a saját érdeméből: úgy emlékeznek vissza rá, mint művelt, olvasott nőre, akinek ismeretei nem csupán apja iránymutatásai nyomán gyarapodtak. A 17. századi Velence atmoszférája a mai embernek talán már elképzelhetetlen, de a város szabadossága a korban is kitűnt a  többi közül Itáliában. Velencében sokkal kisebb volt a papság befolyása a hétköznapi erkölcsökre, virágoztak a művészetek, és a kultúra legalább akkora közérdeklődésre tartott számot, mint a gazdaság és a kereskedelem. Itt zajlott az éves karnevál, a piacokon a legjobb selymet, szappant, gyapjút, kerámiát árulták, és itt működtek a legkifinomultabb és legműveltebb prostituáltak is (ők voltak a cortigiana onesta kurtizánok, akik értelmiséginek számítottak). A nőknek nem volt beleszólása a város életébe, de mivel a művészetek helye központi volt a hétköznapokban, akadtak érdekes jelenségek. 1638-ban például arról zajlott nyilvános vita (Giovanni Francesco Loredano és Matteo Dandolo költők között), hogy vajon a könnyek vagy a dalok a szerelem erősebb fegyverei. A verdiktet – miszerint természetesen a dal erősebb – pedig nem más mondta ki, mint Barbara Strozzi, aki elmésen így zárta a vitát:

Nem kérdőjelezem meg az urak döntését, mivel tudom, jómagam sem lennék itt, ha a sírásomat szemlélni, és nem az énekemet hallgatni invitáltam volna Önöket.

1641-ben Barbara Strozzi apja közbenjárására egy Giovanni Paolo Vidman nevű nemesember ágyasa lett, a kapcsolatból négy gyermek született. Hogy milyen viszony volt pontosan a két ember között, arról keveset tudni. Az ágyasi – vagy más szóval: szeretői – kapcsolat korábban nem volt ritka Velencében, sok nemesember választott ekképp társat magának, ez a kapcsolat inkább hasonlított egy házastársi kapcsolatra. A 17. században az erkölcsök szigorodni kezdtek, sok férfit arra köteleztek, hogy találjon férjet a szeretőjének, vagy vegye el őt maga. Annyit tudunk, hogy Vidman nem vette el Strozzit, az viszont kifejezetten meglepő, hogy a fennmaradt iratok szerint a nő volt az, aki hitelezett a férfinak (ezt a pénzt Vidman halála után kamatostul visszakapta).

Barbara_Strozzi-143831.jpg

Barbara Strozzi

Ezekben az években Strozzi egyre többet tett azért, hogy hivatásos zeneszerző váljon belőle.

Ha férfinak születik, persze több lehetősége van, jó állást kaphat egy templomban, katedrálisban, asszisztens lehet egy nevesebb zeneszerző mellett, írhat kantátákat, egyházi és világi műveket megrendelésre, és kipróbálhatja magát az új színpadi műfajban, az operában is. (Tanárától, a már említett Francesco Cavallitól például 42 operát rendelt Velence városa.) 1644-ben, harmadik gyereke születése után Strozzi megjelentette első madrigálkötetét. Előszavában félelmét fejezte ki, hogy vajon jól fogadja-e a közönség egy nő kompozícióit, és nem lesz-e rágalmazások áldozata, amiért zenét szerez. Az első kötet azonban csekély visszhangra talált.

Hét évvel később Barbara Strozzi már jóval érettebb szerzői hangra talált, de második kötetének (Cantate, ariette e duetti) megjelenésekor hasonlóképpen aggódik és mentegetőzik azért, mert nőnek született:

A női képzelet szegényes bánya, és nem származhat belőle olyan nemesfém, amely a magasztos uralkodók ékes koronáit díszíthetné

– írja kötelességtudóan. Azonban mintha maga sem vette volna komolyan – hálistennek! –, hogy női alkotóként kevesebbet ér. 1651 és ’64 között hét kötetnyi művét jelentette meg, egyre jobb zeneműveket komponált. Noha azok a férfiak által írt szövegek, amelyeket megzenésített, mai szemmel lealacsonyítók a nőkre nézve, a zenéből kiderül, hogy a komponista másként gondolkodott. A Moralita amorosa című dal például arról szól, hogy a vonzó, csábító nő, aki vonzza a férfiakat, valójában nem több, mint hamu és por, bűnös testiség. A zene azonban robusztus és határozott, sőt dacos és ironikus, és semmi nyoma nincs benne a lekicsinylő gesztusnak, ami a szövegben megjelenik. Strozzi műveit átszövi az erotika és a túlfűtöttség (egyházi művei például túl érzékiek voltak ahhoz, hogy templomban szólaljanak meg), de minduntalan igyekszik kibújni a szexuális sztereotípiák fogságából.

Ötödik opuszának előszavában a zeneszerző már azt írja, megszabadult már „a női gyengeségektől”, utolsó három kötetében pedig nem is említi nőiségét. 1655-ben II. Károly mantuai herceg lett patrónusa (és talán szeretője is), és dedikált művet Medici Annának is. Egy mantuai küldönc feljegyzése, aki Barbara Strozzi „csodálatos melleiről” áradozik, persze rávilágít, hogy a nők megítélése, legyen szolgálólány vagy hercegnő, végsősoron a férfiak szemszögéből történt.

Strozzi azonban egyre inkább megvalósította, hogy független legyen, még akkor is, ha tudta, hogy a világ szemében ő is csak egy a különös kurtizánok közül, aminek híresztelték.

Biztos anyagi helyzetéről árulkodik, hogy apjának temetését 1652-ben saját pénzéből intézte, és rendszeresen kölcsönzött másoknak is kamat fejében.

Az, hogy Barbara Strozzi művei fennmaradtak, sőt már életében és a halála után terjedni kezdtek, épp annak volt köszönhető, hogy kevesebbet játszották az alkotásait. A szerzői jogi törvények előtt kottát kiadni nem feltétlenül volt jövedelmező vállalkozás, így aki az előadásokból jövedelemre tett szert, kevésbé iparkodott megjelentetni a műveit. Néhány generációval később Antonio Vivaldi például felhagyott vele, mivel semmi anyagi előnyét nem élvezte. Strozzi számára a művek kiadása viszont a hírnevét erősítette, máshonnan ugyanis nem remélhetett nyilvánosságot. Életében nyolc kötete látott napvilágot, ezeket a kiadványokat pedig a Velencét meglátogató zenészek, turisták elvitték Európa más szegleteibe. (Francesco Cavallinak például csak két publikációjáról tudunk, de ő már életében gondoskodott arról, hogy az ő alkotásait adják elő a Szent Márk Székesegyházban.) Műveinek kétharmadát szoprán hangra írta, zenéjében hangsúlyos a lírai kifejezésmód, a szöveg és a hangok egysége.

Az asszony ötvennyolc éves korában, Paduában hunyt el, három hónap betegség után. Egész életében azért küzdött, hogy elismerést szerezzen hivatásos zeneszerzőként, zenei tehetségét nem csupán énekesnőként kamatoztassa, és kilépjen a kurtizán árnyékából.

Minden bizonnyal forradalmi személyiség lehetett

– mondta róla Baráth Emőke. – „A zenéje improvizatív, intuitív, sokszor rapszodikus… Szenvedélyes nő volt, kiváló drámai érzékkel megáldva.” A magyar énekesnő 2019-ben lemezt készített Strozzi és kortársai műveiből, a Voglio cantar című albumot OPUS Klassik díjjal jutalmazták.

 

Felhasznált források

Anna Beer: Sounds and Sweet Airs: The Forgotten Women of Classical Music. Oneworld Book, 2016

New York Times, Wikipedia, A Modern Reveal, Fidelio

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

Kapcsolódó

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

A 17. velencei énekes-zeneszerzőnő művei szerepelnek Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro új lemezén, amely az Erato kiadásában jelenik meg.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Vizuál

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Klasszikus magazin

Egy ukrán dallam, amit mindenki ismer

A háború kitörése óta az ukrán kultúra is egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, ám létezik egy zenemű, amit eddig is világszerte ismertek. Csak épp azt nem tudják, hogy a dallam forrása egy ukrán zeneszerző népdalfeldolgozása.
Klasszikus hír

Orgona mesterkurzust tart Karosi Bálint és Szabó Balázs

Közösségi programokkal, koncertekkel és az orgona rejtelmeivel várja a jelentkezőket július 4. és 9. között a Budapest Orgona Mesterkurzus. Karosi Bálint és Szabó Balázs azok jelentkezését várja, akik mind a középfokú, mind a nehéz orgonarepertoárt jól ismerik.
Klasszikus kritika

Megfontoltan, líraian

A Zongora című sorozat rendezésében Berecz Mihályt követően újabb fiatal zongorista, Palojtay János adott szólóestet a Zeneakadémián, május 4-én. Ha van bennünk kellő türelem és igény az odafigyelésre, különleges élményben lehet részünk koncertjein.
Klasszikus ajánló

Negyedszázados fennállását ünnepli a Kremerata Baltica a Concerto Budapesttel

Három koncerten, rendkívüli és izgalmas összeállítású műsorral ünnepli a 75 éves Gidon Kremert és fiatal zenészekből álló, 25 éves kamaraegyüttesét a Keller András vezette Concerto Budapest a Zeneakadémián. A koncertek műsora múlt és jelen, a Baltikum és Magyarország közt képez hidat.