A gótikus építészet a francia királyok központi tartományának, a Párizst körülvevő Île-de-France, majd a szomszédos Champagne és Pikardia városaiban született meg a 12. század közepétől meginduló nagy székesegyházak építésével. Chartres, Reims, Amiens, a párizsi Notre-Dame, a bourges-i Sainte-Étienne-székesegyház, a Loire-menti Blois várkastélya, a pápák avignoni palotája a stílus legékesebb példái. A 12. század elején Párizsnak minden városnál nagyobb politikai szerepet szántak Franciaországban. Ebben az időben az egyházzene területén is Párizs központi temploma, a Notre Dame vette át a hatalmat. A nyugati zenetörténet első legnagyobb korszaka is e falakhoz kötődik. 1200 körül létezett egy zenei kör, melynek fő mesterei Magister Leoninus és az ifjabb Magister Perotinus voltak. A gregorián ének többszólamú feldolgozásainak (orgánum) magasiskoláját teremtették meg, mely Notre Dame-i iskola néven vonult be a zenetörténetbe.
A hangszeres zene később emelkedett hasonlóan magas színvonalra, miután megépült a templom minden korszakban élenjáró, tökéletesedő orgonája. A párizsi Notre-Dame székesegyház nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza, az első hangszert Jean de Bruges építette. Különlegessége, hogy már 1730-ban, XVI. Lajos parancsára ötmanuálosra bővítették, és 46 regiszteres lett. Ebben a korban az ilyen hatalmas hangszer igen ritka még. Rengeteg sípot megmentettek a 15. századból, ezek a mai napig is szólnak. A 19. században Aristide Cavaillé-Coll Barker-emeltyűk segítségével 86 regiszteresre bővítette a hangszert. A 20. század folyamán Louis Vierne és később Pierre Cochereau kérésére átintonálták, s teljes elektronikus vezérlést kapott. Az 1990-es évek tökéletes felújítási munkálatai révén a vezérlést teljesen számítógép alapúvá tették. Ma a Notre-Dame 113 regiszteres és ötmanuálos nagyorgonája a világ egyik legjobb hangszerének számít.
A Notre Dame orgonistájának lenni nagy dicsőségnek számított minden időben. Jobbnál jobb muzsikusok váltották egymást, legtöbbjük komponistaként is kimagasló volt. Ilyen volt közülük a kora barokk idején Chabanceau Pierre de La Barre (1580-1600), őt követte nem sokkal később Charles Racquet (1618-1659). A nagy orgonabővítés idején William Anthony Calviere (1730-1755) viselte a titulust, kompozícióiban határozottan nyomon követhető a hangzó tér gazdagodása. Híres zenészcsaládok képviselői sem hiányoznak, mint a Couperin, Daquin és a 18. század nagy mestere, Jean-Jacques Beauvarlet-Charpentier, ki 1783 és 1793 között volt a templom orgonistája. A nagy áttörést a francia orgonamuzsikában César Franck szimfonikus hangzású orgonamuzsikája hozta. A párizsi Conservatoire-ban tanárként számos tehetséget fedezett fel, közülük az egyik legnagyobb Louis Vierne volt, aki 1900-1937 állt a párizsi Notre Dame szolgálatában. Hasonlóan hosszú időn át vezette a katedrális zenei életét Pierre Cochereau (1955-1984), kinek kezdeményezésére tovább tökéletesítették a hangszert. 1985-től a három hivatalban lévő orgonista Olivier Latry, Philippe Lefebvre, valamint Jean-Pierre Leguay. Utóbbiak közül Olivier Latry fogja megeleveníteni Budapesten május 15-én este a Notre Dame varázslatos zenei világát.
2010. május 15. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A Notre-Dame orgonazenéje - Olivier Latry szólóestje
Charles Racquet: Fantázia
Antoine Calvière: Pièce d'orgue
Claude-Bénigne Balbastre: Marche des Marseillois
Émile Bourdon: Elégia Louis Vierne emlékére
Augustin Barié: Intermezzo (Symphonie pour orgue - részlet)
Maurice Duruflé: Prélude, adagio és korálvariáció a Veni Creator témájára
Louis Vierne: Allegro a II. orgonaszimfóniából
Pierre Cochereau: Berceuse Louis Vierne emlékére
Bolero Charles Racquet témájára
Olivier Latry: Improvizációk
hírlevél
