A Belgiumban működő Alamire Alapítványt 1991-ben hozta létre a KU Leuven Zenetudományi Kutatócsoportja és a Musica Impulse Centre. Nemzetközi tanulmányi központként feladata az akadémiai és gyakorlati kutatások ösztönzése, összehangolása és megvalósítása, különös tekintettel Flandria zenéjére és zenei életére a középkortól 1800-ig.
Az Alapítvány célkitűzése a zenetudósok és az előadóművészek közötti folyamatos párbeszédre előmozdítása. Célja, hogy a forrásokban fennmaradt zeneművek hiteles formában szólalhassanak meg, amit csak az akadémiai kutatás és a művészi gyakorlat szoros együttműködése tehet lehetővé. A gyakorlatorientált kutatás nemcsak hidat képez tudomány és művészet között, hanem
új, eddig ismeretlen vagy feldolgozatlan zenei anyagokat tár fel és tesz közkinccsé.
A középkor és a reneszánsz zenéjét középpontba helyező Laus Polyphoniae nyári művészeti fesztivált évente rendezi meg a Flandria Fesztivál (AMUZ), idén augusztus 22. és 31. között zajlik Antwerpenben. Az AMUZ célkitűzése, hogy szorosan együttműködjön a Bart Demuyt igazgatta zenetudományi- és kutatóközponttal, a leuveni Alamire Alapítvánnyal. 2009 óta ez az alapítvány felel az AMUZ koncerttematikáinak összeállításáért. Az Alamire Alapítvány névadója, Petrus Alamire – eredetileg talán Peter van den Hove, másként Pierre Alamire vagy Petrus Imhoff – 1470 körül született. Sokoldalú reneszánsz személyiség volt: mérnök, utazó, kereskedő, hangszerész, zeneszerző, de mindenekelőtt kottamásoló. A 16. századi franko-flamand mesterek – köztük Pierre de la Rue, Ockeghem, Josquin des Prez, Willaert és Mouton – művei az ő munkájának köszönhetően maradtak fenn pompás, művészi illusztrációkban gazdag másolatokban.
Az Alamire Alapítvány által végzett munkában a kezdetek óta meghatározó szerep jut a kutatásoknak. Milyen további célokat tűztek ki maguk elé?
A Laus Polyphoniae fesztivál már a kezdetektől kapcsolatban áll az Alamire Alapítvánnyal: először Ignace Bossuyt révén, majd más kutatók közreműködésével. 2008-tól a partnerség még szorosabb lett, és közös produkciók születtek. Így a tudományos eredmények közvetlenül beépülhetnek a Laus Polyphoniae műsorába.
Mi teszi különlegessé Petrus Alamire kottagyűjteményét?
A 15. század végén és a 16. század hajnalán élt Petrus Alamire nemcsak kalligráfusként, hanem a polifón zene kiadójaként is maradandót alkotott. Kéziratai a korszak legkiválóbb kompozícióit gyűjtik egybe, így alapvető jelentőségűek egy olyan fesztivál számára, mint a Laus Polyphoniae.
Bár korábbi századokból is fennmaradtak különféle kottagyűjtemények, de Alamire munkájának gazdagsága és igényessége valóban páratlan.
Hogyan látja a régizene helyzetét és szerepét a jelenkorban? Miben változott az 50-es, 60-as évek óta?
A régizene számomra csak akkor hiteles, ha tudományos alapokon nyugszik – de persze ez nem jelentheti a művészi szabadság feladását. A forrásokat mindig az eredetihez hűen kell értelmezni. Az 1950-es évek óta sok minden megváltozott: új kutatási eredmények születtek, és sokfajta előadói stílus alakult ki.
A hangszerkészítés fejlődése is látványos – elég összehasonlítani egy 1950-es évekbeli és egy mai csembaló-előadást, hogy érzékeljük a különbséget.
Mit kell tudnunk a Polifónia Háza nevű központról? Ha a párhuzam nem is minden részletében pontos, de spirituális küldetéstudatát tekintve akad hasonlóság: gondoljunk csak Hermann Hesse Üveggyöngyjáték (Glasperlenspiel) című regényére, amelyben úgyszintén egy ilyen gyakorlati, egyben spirituális „iskola” van jelen. A zene, a matematika és a „játék” minden ízében összefügg, egyfajta kifinomult alkímia.
A Polifónia Háza egy egykori apátság helyén található. Különböző kutatások folynak benne, majd az eredményeket tovább tökéletesítik. Ez egy olyan központ, ahol a kutatók kísérletezhetnek, kipróbálhatják az ötleteiket, és akár kudarcot is vallhatnak, mielőtt a végső eredményeiket értékelik és megosztják a közönséggel. Nem annyira spirituális intézmény, mint inkább kutatási központ, amely hidat képez a tudomány és a és a zenészi gyakorlat között.
Ön mint zenetudós, számos könyv és tanulmány szerzője. Pieter Mannaerts-szel közösen jegyzett, A flandriai régizene perspektívái. A történelmileg hiteles előadástól a történelmileg hiteles élményig című esszékötete 2020-ban jelent meg. Összefoglalná röviden e könyv tartalmát?
Régizene-előadóként meggyőződésem, hogy a tudás megosztása alapvető fontosságú – legyen szó fesztiválról, alapítványi munkáról vagy gyakorlati kutatásról. A kötet bemutatja a régizene előadási gyakorlatának alakulását a flamand régióban az 1950-es évektől napjainkig. Ez szorosan összefügg a Laus Polyphoniae fesztivál szellemiségével, amely elsősorban Flandria repertoárjára és forrásaira épít.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a közép-európai koncertkörútja során? Nemrégen Magyarországon is járt, ahol a Huelgas Ensemble adott nagyszerű koncertet.
A Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban, Ausztriában és más helyeken megrendezett koncertsorozat az Európai Unió Tanácsának belga elnöksége keretében a Kulturális Tanács belga elnökségéhez kapcsolódott. Szorosan együttműködtünk flamand diplomáciai képviselőkkel.
A cél az volt, hogy a kutatási eredményeket és az előadói gyakorlatot megosszuk a széles közönséggel.
A flandriai régió történelmi kapcsolatban áll Közép-Európával: itt őrződött meg számos forrás, és a zenét is gyakran itt adják elő. E kötelék megerősítése különösen fontos.
Hogyan áll össze a fesztivál programja?
Minden fesztiválévad többéves kutatómunka és szakmai párbeszéd eredményeként jön létre. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a legújabb tudományos eredményeket a zeneszerzők, a korszakok és a kulturális kontextusok vonatkozásában. E tudás birtokában kapcsolatba lépünk fiatal és elismert együttesekkel, kikérjük a véleményüket, és ezek alapján fokozatosan építjük fel a programot. A cél mindig ugyanaz: hogy minden egyes darab illeszkedjen a nagy egészhez, és együtt egy kiegyensúlyozott, jelentős fesztivált alkossanak.
Miként hozzáférhető, kutatható a digitalizált anyag?
Kutatási területünk egyértelműen meghatározott: Flandria. Digitalizált forrásaink mind ehhez a területhez kapcsolódnak.
Minden új forrás, felfedezés gazdagítja a kutatást, és mélyíti a 14. és 16. század közötti zenével kapcsolatos ismereteinket.
A fesztivál lehetőséget teremt arra, hogy ezek az eredmények nemzetközi közönség elé kerüljenek – az élő koncerteken és együttműködéseken túl – a rádióval való partnerség révén is, amely több ezer hallgatót szólít meg.
Hogyan jellemezné a fesztivál idei programját? Milyen élményben részesülhetünk?
Az idei évben több száz év zenéjét fedezhetjük fel, sokszor olyan darabokat, amelyeket még soha nem hallhattunk. Minél távolabbra tekintünk vissza az időben, annál nehezebb rekonstruálni a kontextust, ugyanakkor törekszünk az egyensúlyra: a déli, esti és késő esti koncertek, az előadások és a nemzetközi művészek bemutatói mind a sokszínűség szolgálatában állnak. A 2026-os évet a Polifonikus Európa 1600 körül című téma fémjelzi majd, amely a reneszánsz és a kora barokk átmenetét igyekszik vizsgálni. E korszakban a polifónia részben hanyatlásnak indult, ugyanakkor mégis új formákban tovább élt. A kérdés azonban ma is aktuális: mely hangok részei a diskurzusnak, kiknek a hangjai alkotják Európa közös történetét? A fesztivál célja, hogy erre választ keressen, és hidakat építsen Flandria és a kontinens más régiói között.
Szerző: Szegedi-Szabó Béla
Fejléckép: Bart Demuyt (fotó/forrás: Alamire Alapítvány)




hírlevél













