Klasszikus

A reménytelenség komikuma

2016.12.01. 08:21
Ajánlom
November 24-én a Müpában harmadik alkalommal hangzott fel Eötvös Péter oratóriuma, a Halleluja – Oratorium balbulum (alcíme szerint: Négy töredék), a nyári salzburgi ősbemutatót és az előző napi bécsi előadást követően.

A művet, amelyet a Bécsi Filharmonikusok felkérésére komponált, Bécsben és Budapesten is maga a szerző vezényelte. Az ősbemutató karmestere még Daniel Harding volt, a többi előadó – Iris Vermillion (mezzoszoprán), Topi Lehtipuu (tenor), Peter Simonischek (narráció), a Bécsi Filharmonikusok és a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) – azonban nem változott.

Eötvös Péter és a Bécsi Filharmonikusok

Eötvös Péter és a Bécsi Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Kotschy Gábor / Müpa)

A felkérés eleve oratórium komponálására szólt, s bár ez a szerző első darabja ebben a műfajban, az opera fogalmát olyan módszeresen és invenciózusan kitágító Eötvös számára semmiképp sem lehetett idegen ez a közeg. A mű arculatának meghatározó vonása az irónia és a tragikus tartalom összefonódása. Ezt már a kissé körmönfont címadás is sejteti, de mélyebb oka és háttere a szövegíró. E. (Eötvös) Péter ugyanis E. (Esterházy) Pétert kérte fel együttműködésre – azt az Esterházyt, akinek számára a nyelv mindig halálosan komoly játék is volt, és aki két héttel a darab ősbemutatója előtt hunyt el.

Esterházy: író vagy torta?

Kapcsolódó

Esterházy: író vagy torta?

Ilyen címmel akartak szimpóziumot tartani a tanítványaim, amikor Esterházy Péter nálunk járt a Szentpétervári Állami Egyetemen a Harmonia Caelestis orosz fordításának megjelenése után. A szimpózium elmaradt. A választ ma sem tudom.

Jóllehet a végleges szöveg (különösen a komponálás alapjául szolgáló német változat) kettejük közös művének tekinthető – hiszen a húzás, a válogatás csak látszólag negatív tevékenység, a zeneszerző számára valójában a kompozíciós folyamat része –, a szelleme mégis Esterházy sajátja.

Ha nem viszolyognék az erős szavaktól, talán szellemi végrendeletet emlegetnék.

Eötvös Péter, A Magyar Rádió Énekkara és a Bécsi Filharmonikusok

Eötvös Péter, A Magyar Rádió Énekkara és a Bécsi Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Kotschy Gábor / Müpa)

Esterházy Péter, látszólagos csapongásaival együtt, kivételesen mély és elgondolkodtató író, az azonban nem jellemző rá, hogy közvetlenül az emberiséggel foglalkozzon, és próféciákkal szolgáljon számára. Hogy most mégis megtette, arra minden oka-joga megvolt: szavának súlyát sohasem devalválta, és – lássuk be – az emberiség is erősen rászorul egy kis tisztánlátásra.

Nem lett volna azonban önmaga, ha – szemérmességből és pucki hajlamból – nem öltöztette volna fel szavait különböző mulatságos jelmezekbe, ha nem osztotta volna szét őket (ön)ironikus és csúfondáros, szerepüket kívülről és belülről egyszerre látó és megélő, buffából szalasztott figurák és dupla- meg triplafenekű szituációk között.

A három, egymással és a kórussal élénk interakciót folytató szereplő közül az egyik a félénk – ő a dadogó próféta, akire a „balbulus” jelző is utal –, a másik a magabiztos – ő a részeg, bár éles eszű angyal –, a harmadik pedig a jóindulatú, ám szószátyár narrátor. No és persze ott a negyedik (első?) főszereplő, az emberiség, amelynek megjelenítésére a kórus vállalkozik, s amelyet az előző három szereplő nem kezel a súlyához illő, feltétlen tisztelettel.

Eötvös Péter

Eötvös Péter (Fotó/Forrás: Kotschy Gábor / Müpa)

Eötvös pedig nagy kedvvel mozog ebben a groteszkségében is kedves világban.

Tökéletesen azonosul Esterházy iróniájával, az angyal és a próféta vérbeli vígoperai alakján túl a hangszerelés, a zenei idézet eszközeivel, de olyan dramaturgiai eszközökkel is, mint a minden egyes epizódhoz egészen más szituációban és funkcióban kapcsolódó „jelenettel”. És megtalálja az zenei eszközöket arra is, hogy jelezze a játék véres komolyságát. A címadó, „profán” Halleluják, amelyeket egy-egy nagy zeneszerzőtől idéz – Bartóktól egy fiktívet, a Cantata Profana hangján –, voltaképp rendkívül nyugtalanítóak, tudniillik nem érzékeljük az értelmüket, s a dadogó próféta mindvégig adós marad a válasszal. S Eötvös zenéje az, amely a némaság fölidézésével, majd a második töredék elmélyülő hangjával dramaturgiailag előkészíti a negyedik töredékben kimondott kegyetlen szavakat, amelyek így hatványozottan érvényessé és megfellebbezhetetlenné válnak: nincs többé előre, s ami még közös bennünk, az a puszta félelem. A 2001. szeptember 11-i katasztrófa előtti pillanat szövegi és zenei eszközökkel kimerevített képe, a hátborzongató repülőgépzúgással, kiváló háttér és kontraszt a lényeghez, ám azt elsősorban az egész darab íve és igényessége teszi rendkívül szuggesztívvé.

Az előadógárda pedig parádésnak bizonyult.

A zenekar látható élvezettel szólaltatta meg a briliáns partitúrát, s a két énekes tökéletes telitalálatnak bizonyult: Iris Vermillion még dús és ragyogó énekhangját is feledtette a karakter elsöprő erejű megformálásával, míg Topi Lehtipuu esetében éppenséggel a hang hajlékonysága és karcsúsága szolgált remek eszközként a dadogó próféta törékenységének megmintázásához. Peter Simonischek kiváló színészi teljesíményt nyújtott, s végül, de nem utolsó sorban a Rádiókórus is hallatlan magabiztossággal és meggyőző erővel játszotta el nyaktörően nehéz szerepét.

Eötvös Péter, Iris Vermillion, Topi Lehtipuu, Peter Simonischek

Eötvös Péter, Iris Vermillion, Topi Lehtipuu, Peter Simonischek (Fotó/Forrás: Kotschy Gábor / Müpa)

A szünet után a közönség egy tisztán vokális és egy tisztán instrumentális darabot hallhatott Eötvös Péter vezényletével a modern zene két meghatározó előkészítőjétől; ironikus, hogy a Schoenberg-darab, a Friede auf Erden című kórusmű előbb keletkezett, mint Mahler X. szimfóniájának Adagiója (amely persze nem is teljesen befejezett alkotás).

Rekordár egy Mahler-szimfónia kéziratáért

Kapcsolódó

Rekordár egy Mahler-szimfónia kéziratáért

A kézirat az amatőr zenerajongó, Gilbert Kaplané volt. Az üzletember annyira lelkesedett Mahler II. szimfóniájáért, hogy megtanulta vezényelni és harminc évig lépett fel vele a világ legnagyobb koncerttermeiben.

Ha a kórusmű, a közreműködő énekkar kiválósága ellenére, nem hatott olyan intenzíven a közönségre, mint akár előtte Eötvös oratóriuma, akár utána a Mahler-tétel, annak okai valószínűleg a műben, a mondanivaló és az eszközök bizonyos fokú inkompatibilitásában rejlenek.

A Mahler-Adagio azonban ízig-vérig ihletett, nagyszerűen felépített és minuciózusan kidolgozott előadásban hangzott fel, bizonyítva a karmester Eötvös igen jelentékeny kvalitásait.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„A hagyományos koncerteknek egyszer csak vége lesz” – Beszélgetés Tihanyi László és Horváth Balázs zeneszerzőkkel

Mindketten régóta részt vesznek az UMZE Kamaraegyüttes és Egyesület munkájában, a jövő évadban ismét játssza is darabjaikat a zenekar. Tihanyi László és Horváth Balázs a jövő évi koncertek mellett a kortárs zene népszerűsítéséről is mesélt, és arról, hogyan vezényli egy komponista a saját művét.
Színház

Bezárja kapuit az Átrium

A színház a Facebook-oldalán jelentette be, hogy a támogatások hiánya olyan helyzetbe sodorta őket, amelyben az intézmény fenntartását nem tudják megoldani.
Színház

Feminista tragikomédiából a náci Németországba

A kisvárdai tartózkodásom harmadik napjára elárasztottak az olyan „elintézésre váró”, kulturális tevékenységhez csak lazán kapcsolódó ügyek, mint a másnap hajnali taxi intézése, vagy a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz beszerzése. Erőfeszítéseimet ugyan csak részben koronázta siker, de legalább maradt időm lélekben felkészülni az esti két előadásra.
Plusz

Több mint 440 ezer látogató után újabb különleges koncertekkel vár a Magyar Zene Háza

Januári megnyitása óta nagy érdeklődés kísérte a Magyar Zene Háza programjait, koncertjeit, műfaji korlátokat lebontó zenei eseményeit. Ősszel újabb látványos kiállítással, határokat feszegető koncertekkel, valamint különleges programokkal várja a látogatókat a Ház.
Vizuál

Gondolán érkezik Kolodko Mihály legújabb miniszobra

Nem példanélküli, hogy a gerillaszobrász miniatűr alkotásai külföldön bukkannak fel – ezúttal egészen az olaszországi Velencéig kell utaznunk az új szoborért.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„A hagyományos koncerteknek egyszer csak vége lesz” – Beszélgetés Tihanyi László és Horváth Balázs zeneszerzőkkel

Mindketten régóta részt vesznek az UMZE Kamaraegyüttes és Egyesület munkájában, a jövő évadban ismét játssza is darabjaikat a zenekar. Tihanyi László és Horváth Balázs a jövő évi koncertek mellett a kortárs zene népszerűsítéséről is mesélt, és arról, hogyan vezényli egy komponista a saját művét.
Klasszikus ajánló

Nyáresti Mozart-élmény a Vármegyeházán

A nyár közepén, július 14-én este nyolc órától szabadtéri koncertre várja a közönséget a Concerto Budapest a Pesti Vármegyeháza Díszudvarán. Egyike lesz ez azon ritka alkalmaknak, amikor a nyüzsgő főváros szívében, ám mégis nyugodt, hangulatos környezetben, a szabad ég alatt lehet elmerülni Mozart muzsikájában.
Klasszikus ajánló

Július 2-án kezdődik a Régi Zenei Napok

Július 2. és 9. között ismét Vác szolgál helyszínül a 38. Régi Zenei Napoknak, amely során a fiatal zeneművészek számára francia barokk stílusra épülő mesterkurzusokat szerveznek, a hallgatóságot pedig ismeretlen zenei csemegék várják.
Klasszikus ajánló

Auer Fesztivált tartanak Veszprémben

Nemzetközi zenei fesztivállal tiszteleg Auer Lipót (1845–1930) hegedűművész emléke előtt az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címet elnyerő Veszprém. Az augusztus 2. és 7. között megrendezett esemény szervezője a Mendelssohn Kamarazenekar.
Klasszikus hír

Fiatal muzsikusokat vár az Echo Nyári Akadémia

Hetedik alkalommal rendezik meg Fehérvárcsurgón az Echo Nyári Akadémiát, mely fiatal művészek számára kínál mesterkurzusokat, akik koncerteken is megmutathatják tudásukat. A július 17. és 24. között megrendezett esemény művészeti vezetője Fülei Balázs.