Klasszikus

A robusztus és a lírai

2013.04.15. 07:56
Ajánlom
1923-2013. Ünnepi hangulatú hangversennyel készült saját születésnapjára az idén kilencven esztendős Nemzeti Filharmonikus Zenekar. KRITIKA

A vezető komolyzenei fórumokon is a jelentősebb zongoristák között számon tartott Enrico Pace lassacskán visszatérő vendégnek számít Magyarországon: a Nemzetközi Liszt Zongoraverseny 1989-es győzteseként berobbanó, immáron több mint húsz éve keresett művész tavaly októberben egy jótékonysági koncerten szólistaként többek között a Vándorévek első kötetét szólaltatta meg, jövő ilyenkor pedig az egyik hazai tehetséggel, a hegedűművész Baráti Kristóffal terveznek közös koncertet adni Schumann, Schubert és Richard Strauss kamaraműveiből. A két esemény közé ékelődött a Nemzeti Filharmonikus Zenekar április 11-i jubileumi koncertje, amelyen Pace a tavalyihoz hasonlóan Liszt-művek előadására kapott felkérést.

Hogy miért éppen az olaszra esett Kocsis Zoltán és a zenekari menedzsment választása, mikor az ünnepi hangverseny műsorterve körvonalazódott, nos, ennek több oka is lehet. Pace egyfelől valóban Liszt egyik legavatottabb interpretátorának számít, ráadásul Kocsishoz hasonlóan univerzális zenészfigura, aki nemcsak hangszerének mestere, de vezényel és komponál is - csakúgy, mint Liszt és Beethoven, az a két zeneszerző óriás tehát, akiknek szerzeményei az est folyamán felcsendültek. De a (ki)választás hátterében egy olyasfajta megfontolás is állhatott, hogy a zenei költészetre érzékeny, hangszerüket és hangszálaikat kellő líraisággal megszólaltatni képes előadókat gyűjtsenek egybe a Költészet Napjára időzített koncerten, amely jól láthatóan olyan művekről szólt, amelyek zene és költészet viszonyára valamiképpen reflektálnak s kidomborítják szerzőik e két művészet egyesítésére irányuló törekvéseit.

A probléma csak az, hogy Pace csütörtöki zongorajátékában mindvégig a líraiság dominált, s noha ez csodálatos pillanatokat eredményezett az olyan kamarazenei ihletettségű, éteri részek esetében, mint például az A-dúr zongoraverseny Tempo del Andante jelzésű második része, ahol a főtémát játszó csellón kívül kizárólag a zongorát halljuk, a harsány, erőteljes részleteknél viszont úgy tűnt, a szólista hiábavalóan küzd a Kocsis és zenekara által diktált erővel és dinamikával. A zenekar és szólista közötti kontraszt előbb csak a tuttikban volt érzékelhető, ahol a fúvósok és vonósok valósággal maguk alá temették a billentyűst. De később - s különösen amiatt, mert az a könnyedség és intimitás, amit a Liszt-művek szólisztikusabb, áttetszőbb faktúrával megkomponált epizódjaiban Pacétól hallhattunk, valóban lenyűgöző volt - egyre inkább az az érzésünk támadhatott, hogy miközben a szólista hangvétele inkább lírai, addig a zenekar éppenséggel pont a finomságnak van némiképp híján, kissé robosztus, gesztusai talán túlontúl is szélesek. A hangzásban így kialakult aránytalanságokat azonban kellőképpen ellensúlyozta az a precizitás, amely a két közösen előadott darabot mindvégig jellemezte - jól látszott, hogy Kocsis és Pace személyében két olyan muzsikus találkozik egymással a színpadon, akik sokoldalúságuknak köszönhetően tökéletesen értik egymást, s némiképp a másik fejével is képesek gondolkodni.

A Haláltáncot követően visszatapsolt Pace végül ismét csak egy Liszt-kompozícióval, mégpedig a Vándorévek második kötetének egyik remekével, a 104. Petrarca-szonettel kedveskedett budapesti közönségének, egy olyan művel tehát, amely tökéletesen illeszkedett az est feltételezett - s fentebb már jelzett - tematikájába. A két zongoraverseny után nagy meglepetés ezúttal sem történt: a magára maradt zongoravirtuóz ugyanazokat az erényeit csillogtatta, amelyeket az imént felsoroltunk, és ugyanazokkal maradt adós is, amelyeket a versenyművek elhangzásakor hiányolhattunk. Játékával a hallgatóságot ezzel együtt sikerült Pace-nak megnyernie - alighanem ritkán hallható olyan tökéletes csend koncertteremben, mint az a művet záró E-dúr akkord legtetején megszólaló, hosszú másodperceken át kitartott Gisz hang alatt tapasztalható volt.

A ráadáshoz hasonlóan aztán nem hozott az addigiakhoz képest meglepetést a koncert második felvonása sem. Kocsis irányítása mellett a Nemzeti Filharmonikus Zenekart Beethoven IX. szimfóniája alatt is leginkább a nyers erő jellemezte, az első két tétel kíméletlenül zakatolt, menetelt előre. Tulajdonképpen a karmester azt a korábban már több helyen kifejtett s vezénylésmódjában minduntalan megmutatkozó álláspontját igazolta, amely szerint nem érdemes túlzott óvatossággal közelíteni a darabhoz, s fel kell tudni annak hiányosságait is ismerni. A menetelés talán némi sietségnek is szólhatott: mielőbb eljutni az utolsó tételhez és benne az Örömódához. Amely ezúttal a zenekarnak magának is szólt. Basszusával Gábor Géza kellőképpen előkészítette a terepet a patetikus befejezésnek. A vége innentől valóban felszabadultra és ünnepire sikerült, méltóképpen emlékezve a sokat megélt, ám jelentőségét tekintve továbbra is vezető szerepű hangversenyzenekarra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus ajánló

Komolyzene a Vajdahunyadvárban!

Javában tart a nyár legszívderítőbb szabadtéri zenei fesztiválja, a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál. A soron következő koncerteket a Mendelssohn Kamarazenekar, a Musica Sonora Kamarazenekar és a Budapesti Vonósok adják.