Klasszikus

A romantikus Herreweghe

2003.11.10. 00:00
Ajánlom
Philippe Herreweghe-et elsősorban régizene-tolmácsolói oldaláról ismerhetjük: a tavalyi budapesti Máté-passió előadása sokunknak jelentett maradandó élményt, s nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy Bachnak ez a megközelítése tűnik a leghitelesebbnek az összes historikusok közül. A metafizikai mélység és az érzékien szép színek, a drámaiság és a táncosság Herreweghe Bach-felvételein is átüt – most kíváncsian vártam, mit hoz ez a szemléletmód a romantikus repertoárban.

Az Orchestre de Champs Elysées fúvóskara korhű (vagy annak tűnő) hangszereken játszik – és a Szentivánéji álom nyitányának első ütemében hallhattuk, mit jelent ez: igen meleg, fémmentes fafúvós színeket – ez volt a Mendelssohn-nyitány előadásának legfőbb értéke. Amúgy a karmester igen lassú tempót vett, ám még ebben is képes volt olykor szétesni a zenekar (nem ez az első francia együttes, amelyik némileg mintha haknira venné a turnét – gondoljunk Boulez két évvel ezelőtti koncertjére). Herreweghe felfogása részint analitikusnak mondható, részint attól sem riadt vissza, hogy a színpadi dráma zenei kifejezőeszközeit egész a nyersességig szemléletessé tegye (Zuboly „szamárságára” gondolok). Ez a dramatizálási kényszer a Máté-passióban adekvát, Mendelssohn nyitányában talán meglepő, de itt sem tűnik tévedésnek. És tegyük hozzá: annyira sokféle színben pompáztak mind a tuttik, mind a szólisztikusabb-kamarázóbb részek, hogy összességében elégedetten várhattuk a folytatást, Mendelssohn Hegedűversenyét.

E műben a fiatal Christian Tetzlaff játszotta a szólót – egészséges, testes hegedűhangja és virtuóz játékmódja nagy tetszést aratott. Nekem mégis elképesztő pianói tetszettek leginkább (a fortéknál kicsit féltem, hogy a nagy vehemenciában leesik a színpadról). A zenekar színeit e műben is csodálhattuk, azonban kísérőként nem bizonyultak annyira erősnek. Herreweghe is mintha olykor elkalandozott volna tanáros mozdulataival, s különösen a harmadik tételben volt az az érzésem, hogy ha a szólista nem játszott volna olyan precízen, amivel szinte az irányítást is átvette, bizony akár borulás is lehetett volna itt-ott. Ettől függetlenül e mű előadásában is sok volt a szép pillanat, kiemelném (az egész koncerten) a zenekari pizzicatókat. Tetzlaff háromtételnyi Bach-szólót adott rá. Ezek alapján bennem még mélyebb a meggyőződés, hogy nem mindennapi tehetségű hegedűst láthattunk, akinek talán Bachhoz még kicsit nem árt csiszolódnia, hogy ne csak a táncos, a merengő vagy épp a virtuóz karakter csillanjon meg játékában, hanem a nagyobb bachi íveket is világosabban meg tudja rajzolni – ám talán kekeckedésnek tűnhet a ráadásdarabokat kritizálni.

Szünet után következett az a mintegy tíz perc, amikor megszűnt az idő a Zeneakadémián. Schubert úgynevezett X. szimfóniájából adtál elő az Andantét. Ez a tizedik voltaképp nyolc és feledik (időben hetedikként keletkezett az úgynevezett VIII. szimfónia, mely a Befejezetlen melléknevet viseli, nyolcadikként pedig a VII. vagy IX., vagyis a „Nagy” C-dúr). Ez a lassú tétel épp a két említett szimfónia lassú tételével rokon – megvallom, nem ismertem ezelőtt, s nem tudom, mennyiben Schubert műve, meddig készült el a zongorakivonat, meddig a hangszerelés – a Befejezetlennek például szinte kész a harmadik tétele, az első pár taktus hangszerelése is, mégsem tartotta Schubert érdemesnek a folytatásra. Könnyű persze ma azt mondani, hogy a Befejezetlen úgy kerek, ahogy van; a X. szimfónia esetében viszont tényleg a halál szólt közbe. Kissé úgy is éreztem magam, mintha egy másik világba nyernék betekintést, s nemcsak olyan értelemben, mint mondjuk a Vonósötös angyali zenéjénél: itt egy másik világ, letargikus, sokszor kegyetlen szépségű másik látásmód szólalt meg előttünk egészen leplezetlenül (az első ütemeknél Mahler jutott eszembe) – vagy talán csak én éreztem úgy, hogy szinte már sok, szinte már illetlenség ennyire pőre zenét társaságban hallgatni? A választ nem tudom, de az biztos, hogy Herreweghe-nek és a zenekarnak ezúttal maradéktalanul sikerült átadnia valamit, ami az övék, és ami most már mindazoké, akik hallották őket.

Az V. szimfónia szinte oldás, feloldozás volt e tétel után – holott ez se könnyű zene. Az előadás legfőbb erénye ismét az volt, hogy a meleg tónusú színek érzékletessé tették, milyen kitűnően hangszerel Schubert, s a második tétel fájdalmas moll részei ismét felidézték a szerző tragikus arcát, a mű egészének előadása rendkívül részletgazdag volt, bár hibát itt is találhatott, aki keresett.

Ráadásként Beethoven VIII. szimfóniájának metronóm-tételét hallhattuk, itt már a precízséggel sem volt baj, s azt is megtapasztalhattuk, Herreweghe-nek kitűnő a zenei humorérzéke. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a koncertet.

Herreweghe, úgy tűnik, azok közé a karmesterek közé tartozik, akik kikevernek egy saját színt, majd ezt használják lépten-nyomon. Karajan vagy Toscanini is ebbe a típusba tartozott, ám az általuk használt szín kemény és rideg volt, míg Herreweghe-é meleg tónusú és lágy, amihez csatlakozik a karmester személyiségének láthatóan emberbaráti vonása, valamint az említett tanárosság. Lehet, hogy az így megvalósuló saját arc, saját karakter nem illik a zeneirodalom valamennyi művéhez, s lehet, hogy számomra összességében vonzóbbak az olyan sokszínű karmesterek, mint Bruno Walter, Willem Mengelberg vagy Fricsay Ferenc: a november 6-ai zeneakadémiai koncerten elhangzó művekhez illik Herreweghe karaktere. És egy behozhatatlan előnye feltétlenül van az említettekhez képest: remélhetjük, hogy őt hallhatjuk még élőben vezényelni. Minél többször!

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.