Klasszikus

A siker is a családban marad - Angela és Roberto

2008.07.07. 00:00
Ajánlom
Természetesen a Gheorghiu–Alagna házaspárról van szó. Több mint egy évtizeden – együtt és külön is – meghatározó szereplői a nemzetközi operaéletnek. Igazi sztárkettősről van szó, az ezzel együtt járó alűrökkel, és olykor botrányokkal fűszerezve.

Együvé tartozásukat az álomszép feleség tanúsította akkor is, amikor férje New York-i fellépése kedvéért néhány napra önkényesen megszakított egy Bohémélet-próbafolyamatot, nem számolva azzal, hogy a szerződésszegéséért akár le is válthatják a szerepről. Nos ez megtörtént… Férje pedig a Scala második Aida-előadásán, a Radames románcát követő füttykoncert után húzta fel az orrát, és szélsebesen elhagyta a színpadot. Az már más kérdés, hogy a tartalék hadvezér – utcai ruhában – „für alle Fälle”, beugrásra készen, ott állt a színfalak mögött… Megmentette az előadást, annak rendje és módja szerint. Hogy rendesen beénekelt-e, arról nem szólt a fáma, de, gondolom, a templomjelenetre sebtiben már át tudott öltözni. Csak szervezés kérdése az egész, nem igaz…?

Alagna felett márciusi budapesti fellépése és a Fidelio honlapján megjelent kiváló interjú miatt nem török pálcát. A művész végtelenül rokonszenves, közvetlen, szerény ember benyomását keltette. Az egész koncert, de különösen a zárószámként, az elsötétített színpadon, mindössze egyetlen, rá irányuló reflektor fényében a capella elénekelt dal maradandó élményt jelentett számomra. Sajnálom, hogy Credo című lemezét csak a koncerten lehetett megvásárolni, azóta sem tudom megszerezni.

Visszatérve az álompárra, közreműködésükkel számos CD és DVD jelent már meg. Filmen eleddig a Toscában láttam őket. Nemcsak hangjuk szólt varázslatosan, egész alakításuk több volt mint színészi átlényegülés, önmagukat, saját életüket adták szerepükbe. Angela érzéki volt, csupa tűz és szenvedély, kacér és kihívó tekintetű, féltékeny nőként pedig hátborzongató. Ha kicsapongó férjként találkoznom kellene vele, időben elmenekülnék előle, vagy dupla betonfallal bástyáznám körbe magam. Második felvonásbeli nagyjelenete Scarpiával (Ruggiero Raimondi) vérfagyasztó volt, olyan önfeláldozó asszonyt jelenített meg, aki akár erkölcsi tisztasága kockázatására is képes, életveszélyben lévő szerelméért.

Alagna hitelesen jelenítette meg a szerelmes, és elveiért bátran kiálló, nemes lelkű férfiút. A gyengébbik nem képviselői bizonyára egyenként is számtalan jelzővel tudnák igazolni, miért oly elragadó számukra a tenor világsztár.

És ne feledkezzünk el arról sem, aki zeneileg összefogta az egész produkciót. Antonio Pappano – aki talán joggal nevezhető a házaspár operafelvételei házi karmesterének – értő, biztos kezű vezénylésével „kibontotta” Puccini csodálatos zenéjének rejtett szépségeit, érzelemgazdag, izzó drámaiságú dalművet hallottunk világsztár főszereplőkkel.

Nem képezte írásunk tárgyát e hosszú bevezető, ám hogy kedvet csináljunk az alább bemutatandó lemezekhez, szolgáljon kedvcsinálóként a Tosca CD- illetve DVD-felvétele, amely az operaénekes házaspár különleges művészi adottságainak ékes bizonyítéka. Ugyanígy ajánlhatnánk közreműködésükkel például A trubadúr, a Carmen, a Rómeó és Júlia, vagy a Manon és a Werther című Massenet-operákat, de említhetjük Verdi Requiemjét is, ahol a művészpár ihletetten tolmácsolta a monumentális gyászoratórium életigenlő üzenetét. Gondolom, e lemezek már sok olvasónak szereztek maradandó élményt, de érdemes ajánlani ismerősöknek, barátoknak, olyanoknak, akik még csak ismerkednek az operaműfajjal, vagy éppen, balszerencséjükre eddig elkerülték az álompár felvételeit. Vétek őket kirekeszteni előadó-művészetükből.

Ennyi szószaporítás után nem árt végre a tárgyra térnünk, ne tessenek megijedni, a szöveg nem lesz kétszer annyi, mint a bevezető, hiszen a Verdi per due illetve az Angela and Roberto Forever CD-vel kapcsolatos észrevételeket hozzávetőlegesen már érintettem a fentiekben. A két lemez között vannak átfedések, hiszen az utóbbin az Aida részletei éppúgy megszólalnak, mint a Traviata pezsgőduettje.

Mindkét CD jórészt szerelmi kettősöket tartalmaz. Belemélyedve a felvételekbe, a részletek hallgatása alatt szinte megszűnt a külvilág zaja, s az egyes tételek egyértelművé tették, a közreműködő művészek – az álomházaspár – minden szerepben saját őszinte érzelmeit közvetítette partnere, életbeni társa felé. Hangi adottságaik maximális igénybevételével, a dallamívek érzelmi-érzéki megformálásával közvetítették egymás felé testi-lelki összetartozásukat. Ez az interpretáció többet a hallgatónak az egyszerű szerepátélésnél, ez maga a legmélyebb érzelmi kapcsolat kifejezésének hiteles, őszinte megnyilvánulása.

A lemezeket hallgatván ezt főleg a Bohémélet, az Otello, a Simon Boccanegra, az Aida, a Carmen és a Tosca kettőseiben éreztem, melyekben a művészek minden egyes frázisa olyan érzelmi túlfűtöttséget tolmácsolt, amelyet korunk rohanó és megfertőzött erkölcsi világában okkal irigyelhet a hétköznapi gyalogmagyar, de mindenki, szerte a világon.
Igazság legyen mondva, hogy némi kritika is elhangozzék: egyes részletek tempóvételének a hagyományostól eltérő megválasztása illúziórombolóként is értékelhető, de ez inkább karmesteri mint előadói eltévelyedés.

Azt azonban elmondhatjuk, mind a két, fentebb ismertetett lemez, miként az általunk ráadásként említettek is, az EMI büszkeségei lehetnek, és okkal tarthatnak igényt a magyar operarajongók érdeklődésére.

Vétek lenne a fentebb említett lemezeket figyelmen kívül hagyni, miként az is, hogy az álompár mielőbb közösen hangversenyezhessen Budapesten, vagy dalszínházunk biztosíthasson olyan feltételeket, hogy a magyar operarajongók valamelyik nagy szerepükben meghallgathassák őket.

Ezért örülök annak, hogy a körülményekhez képest, a fenti lemezek ismertetésével hívhattam fel a figyelmet az olvasók figyelmét a művész-álompár különleges adottságaira, a teljesség igénye nélkül. Mert ami jelen írásunkból kimaradt, az Angela Gheorghiu és Roberto Alagna biztosíthatja Önöknek – remélhetőleg mihamarabb.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Klasszikus

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Színház

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.