"1. A Szerelem kastélyának, / Mondd, mi neve az alapjának? / - Hűségesen szeretni. 2. Mondd mi annak erőssége, / Erős biztos menedéke? / - Bölcsen elrejtegetni. 3. Melyek annak rései, / Ablakai, kövei? / - Hívó szép pillantások. 4. Hogy hívják a kapusát? / - Veszedelmes megszólások. 5. Milyen kulcs nyitja zárát? / - Udvarias könyörgés."
A Szerelem kastélya a címe az udvari szerelem idézett katekizmusának, amely a lovagkorban kérdezz-felelek játékra hívta a témában jártas vagy éppen a jártasságra még csak áhítozó férfiakat és nőket. Az allegorikus közelítés, amelynek lassan fakuló emléke Liszt Ferenc kamaszkori operájáig (Don Sanche, avagy a szerelem kastélya) jól nyomon követhető az európai kultúrában, a szerelem középkori kultuszához kapcsolódik. Új volt ez a kultusz, amely a trubadúrok és német kollégáik, a szerelmi szolgálat (Minne) megéneklésére vállalkozó minnesängerek ajkán nyert formát, s szakadt el az ókor és a kora középkor uralkodó mintájától. Ezek a dalnokok tették meg a szerelmet minden szép és nemes forrásává, s ők, az olykor Vénusszal azonosított Frau Minne hű szolgái avatták kategorikusan végtelenné és csillapíthatatlanná a szerelmi vágyat. S persze itt, a lovagkor udvaraiban alakult ki maga az udvarlás szokása és minden részletre kiterjedő szertartásrendje is: az epekedő férfival és a hótiszta erényeire büszke hölggyel, a hódolatteljes bókok és titkos jelzések egész rendszerével. S egyáltalán: az érzés korai, a vallásos szövegekből is lépten-nyomon fordulatokat kölcsönző romantikájával.
Valahonnan e jelképekben és szenvedelmekben oly gazdag tájékról indul majd útjára a világjáró kaliforniai énekegyüttes, a Chanticleer Love story című szerelemtörténeti összeállítása is. "Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon! / Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel." Így kezdődik a spanyol reneszánsz komponista, Sebastián de Vivanco motettája, amely szövegét éppúgy az Énekek énekéből kölcsönzi, akárcsak a korszak megannyi szerelmi szerzeménye. Az ótestamentumi szöveg e szerzők és közönségük számára már nemcsak Krisztus és az egyház összetartozásának allegóriáját jelentette, hanem a testi-lelki vágyakozás kifejezését is. "Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között" - zengik majd több szólamban az amerikai dalnokok ugyancsak Vivancóval, hogy azután egy másik reneszánsz hispán, Tomás Luis de Victoria motettájában ezt énekeljék: "Barna a bőröm, de azért szép vagyok, Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói." S hogy a szent hagyomány szerint Salamon királynak tulajdonított szerelmi ének később sem veszített a vonzerejéből, azt a 2002-ben, 94 esztendős korában elhunyt Jean-Yves Daniel-Lesur a capella főművének (Le Cantique des Cantiques, 1952) zárótétele okvetlenül érzékletessé teszi majd.
A szerelem kevéssé meglepő módon már a középkor alkonyán sem volt "csupán" az áhítat és a már-már öncélú epekedés univerzuma, bizony még a művészek számára sem. A tavasz érzékeket zsongító élményével szorosan összekapcsolódó szerelem ott lüktetett a madrigálok és chansonok garmadájában, s ez utóbbiak közül a 16. századi francia komponisták (Claude Le Jeune, Claudin de Sermisy, és a mindannyijuk közt leghíresebb Clément Janequin) több alkotása is próbát ad majd a Chanticleer harmadik budapesti koncertjén. A tavasz legszerelmesebb hónapja, a május ott virul Richard Strauss egyszerre szentimentális és ironikus férfikórusában is (Fröhlich im Maien), s ő persze már arról is beszél 1935-ös, időskori Rückert-kórusaiban, hogy előfordul: a szerelem ajtaján egy életen át éppúgy hiába kopogtat a balsorsú férfi, mint a gazdagság fényes kapuján (Vor den Türen).
A szerelemnek és a szerelem megéneklésének a 20. században és az új évezredben sem alkonyult be, ahogyan erről a Chanticleer együttese számára komponált kortárs kompozíció is bizonyságot adhat (Steven Sametz: Not an End of Loving). A 2010-ben ősbemutatott mini dalciklus címadó darabja, híven a szerelem fogalmát is utolérő posztmodernitás historizáló gesztusaihoz, a Nagy Károly udvarában élt yorki születésű teológus, Alkuin szövegét adaptálva zengeti ki a dal végét is messze túlélő szerelem diadalát. S hogy még mi mindent kínál korunkban a szerelem vokális kifejezése, azt a dalos Love story utolsó szakasza teszi majd élményszerűvé, három további angolszász zeneszerző kompozícióin keresztül. Az 1970-es születésű Eric Whitacre tartósan szerelmi házasságának hetedik évfordulóján ajándékozta meg hitvesét a 13. századi nagy perzsa poéta, Rúmí kórusművé formált versével (This Marriage), s benne e kedves fohásszal: "Legyen ez a házasság teli nevetéssel, s teljen minden egyes napunk a paradicsomban." Szintén a házasságot idézi, s kelet felé utazik az angol John Taverner a capella darabja is: de csupán a házasság megkötéséig és az ismerősen egzotikus Görögországig, hiszen az 1992-es Falusi esküvő (Village Wedding) egy ortodox házasságkötési ceremónia jeleneteit sorjázza. Hogy végül az ugyancsak a Chanticleer számára komponáló Stephen Paulus alkotása (The Lotus Lovers) egészen a kínai kultúrkörig és a női szempont megjelenítéséig ragadja a tizenkét kaliforniai mesterdalnok programját: Zi Ye, a gésaköltőként is emlegetett 4. századi kínai hölgy szimbólumokban gazdag pársorosainak megzenésítése révén. Mert, ahogy azt mindannyian jól tudjuk, a szerelem egyáltalán nem ismer határokat és hatalma alól senki sem vonhatja ki magát.
Love Story - Chanticleer énekegyüttes
2012. január 29. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Sebastián de Vivanco: Veni, dilecte mi; Sicut lilium inter spinas
Tomás Luis de Victoria: Nigra sum sed formosa
Maurice Duruflé: Ubi caritas
Daniel-Lesur: Épithalame
Claudin de Sermisy: Tant que vivray
Clément Janequin: Toutes les nuits
Claude Le Jeune: Revoici venir du printemps
Richard Strauss: Drei Männerchöre - Von den Türen, Traumlicht, Fröhlich im Maien
Steven Sametz: Not an End of Loving - Where I Become You, We Two Boys Together Clinging, Not an End of Loving
Eric Whitacre: This Marriage
Sir John Tavener: Village Wedding
Stephen Paulus: The Lotus Lovers - A Rich Brocade, Late Spring, All Night, Illusions - ősbemutató
Válogatás ismert dalokból