Klasszikus

A szőke nő

2005.01.25. 00:00
Ajánlom
Emlékszem, amikor elõször láttam Magdalena Kozenát. Azért emlékszem, mert nem tudtam, hogy õt látom. A Mezzo tévén énekelt egy jópofa nõ, szép ruhában, ravasz frizurával, és olyan intenzíven énekelt, hogy az ember nem tudta levenni róla a szemét.

Volt egy kis optikai beszédhibája, amit csak látni lehet, de nem hallani, és kisugárzás, kisugárzás, az éneklés öröme. Ki lehet az, aki így énekel? Aztán kiírták.

Csak azért volt meglepetés, mert annyira nem hasonlított a róla készült fényképekre. A fotókon olyan, mint egy dán ruházati terméket áruló bolt modellje, megint egy muzsikus, akit a külsejéért kell szeretni. Aki énekelt, az csak bájos, de nem bombázó. Viszont muzsikus. És ez körülbelül igaz az új lemezére is. A hallgató nem attól esik hanyatt, hogy milyen gyönyörű a hang. Szép, szép, de hát van még ilyen a világban. A biztonság kedvéért összehasonlítottam Kozena énekét a Fesztiválzenekar régi lemezével, ahol Claron McFadden adja elő Johann Christoph Friedrich Bach Az amerikai nő című kantátáját. Itt, az új lemezen erősebben és agresszívabban van jelen a zenekar, a Reinhard Goebel vezette Musica Antiqua Köln, ott minden finomabb, érzékenyebb. De azt nem lehet mondani, hogy a két énekesnő között klasszis különbség lenne. Csak Magdalena Kozenát valamiért többször akarja hallani az ember. Az első benyomásokhoz második és harmadik és sokadik járul, és mindegyik más. Jaj, de jó énekes.

A jó lemezhez már csak jó program kell, és itt az is megvan. Goebel már két lemezen küzdött a Bach-család elismertetéséért, hogy nem csak Johann Sebastian van a világon, de a többiek is. Most is ezt teszi. Beteszi a nagy ember remekmívű kantátáját, a 170-est, ami úgy jellegzetes, hogy egy kicsit mégis hasonlít másokra is, úgy reprezentatív, hogy nemcsak Bachot, de az egész német barokk muzsikát is bemutatja. A húzószám, ha szabad ennyire popzenésen fogalmazni, mégsem ez, hanem Johann Christoph Bach, vagyis, ha jól sejtem, Bach apja unokatestvérének egy áriája, Jeremiás siralmaira. Szenvedélyes, nagy zene, szinte buzog benne a víz, a könny, amit mind el kell még sírni. És a hallgató csak arra gondol, hogyan lehet, hogy ilyenek az elfeledett szerzők, ilyen a csak nagyon kevesek által ismert muzsika? Tudjuk-e, fölfogjuk-e mekkora lángész egy nagy Bach, egy Beethoven? Mert ők feledtették el ezt a kis Johann Christophot, aki bő háromszáz év elteltével is ennyire eleven, ha az előadók mondani akarnak általa valamit.

Magdalena Kozena, ő a lemez hőse. És arról szól a korong, hogy néha tényleg kerek a világ, aki helyes, az okos is, akinek hangja van, az néha mondani is akar általa valamit, aki sikeres, az időnként okkal az. A Bach-család tagjai közben elégedetten csapkodják össze a tenyerüket.

(Magdalena Kozena - Lamento - Deutsche Grammophon, 2005)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Színház

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Klasszikus hír

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Klasszikus hír

Huszadik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát

Július 21-én kezdődik a 20. Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál, melyre rekordszámú hallgató jelentkezett, hogy a mesterkurzus és fellépéseik által fejlődhessenek, és közösen ünnepelhessék a jubileumi eseménysorozatot.
Klasszikus ajánló

Európai és argentin tánczenék találkozása – Pápán lép fel a Pannon Ifjúsági Zenekar

Július utolsó előtti vasárnapján különleges zenei programra várja a hallgatóságot a Pannon Ifjúsági Zenekar Pápán, a lenyűgöző Esterházy-kastély udvarán: az elmúlt évszázadok dél-amerikai és európai zenéje ad egymásnak randevút az együttes tolmácsolásában.
Klasszikus kritika

Világrengető dallamok – az elmúlt száz évből származó zenéket játszottak a Berlini Konzerthausban

A modern kor mesterművei – ezzel a címmel hirdette évadzáró koncertjét a Berlini Konzerthaus Zenekara. Az együttes idén nagy hangsúlyt fektetett a 20-21. századi alkotásokra, már a szezon elején is hangversenyt szenteltek a témának.