Klasszikus

A tanár, akinek öröksége máig köztünk van – Történetek Weiner Leóról

2020.04.14. 16:00
Ajánlom
„Szenvedélyes tanár volt. Hogy mit tanított? Mindent. Zeneszerzést vagy bármilyen hangszeres művészetet” – írta Ferenczy György az idén százharmincöt éve született és hatvan éve elhunyt pedagógus-zeneszerzőről, Weiner Leóról. Az évforduló apropóján idézzünk fel néhány visszaemlékezést növendékeitől, barátaitól.

Banda Ede nyolc évig volt növendéke a Zeneakadémi­án, de később Weiner a lakásán továbbra is tanította, mint oly sok más növendékét. Ekkor már baráti, kol­legiális viszonyban, ám ugyanazzal a fegyelmezettség­gel és magas elvárással. Az eset azonban nem Weiner otthonában, hanem a Zeneakadémia XXIII-as termé­ben történt:

[...] amikor már nagyon öreg növendék voltam, és egy negyven-személyes kamarazene órán egy általam nem ismert szonátát játszottak. Weiner hirtelen leállította őket – szokása sze­rint. „Na kérem – mondja a zongorásnak –, mi volt a hiba?” Nem tudta. A hegedűstől is megkérdezte: „Mi volt a hiba?” Erre elkezdett sorra kérdezősködni mindenkitől, míg végül engem hagyott utolsónak. Én bizony éppen hetyegtem egy kislánnyal a hátsó sorokban. „Kérem, nem figyeltem, nem tudom, mi volt a hiba” – válaszoltam. Mérgesen rám nézett és azt mondta: „Mondja kérem, ha magába szúr­nak egy gombostűt, csak akkor veszi észre, ha odafigyel?” Miután megtudtam, mi volt a hiba, ismét magyarázkodni kezdtem, hogy egy ismeretlen műnél honnan tudhattam volna. Erre Weiner ismét leégetett: „Kérem, elég soká tanult már nálam, hogy ennyi zenei ízlése legyen.”

Weiner Leó

Weiner Leó

Doráti Antal az 1920-as években járt a Zeneakadémi­ára:

A „magából-még-jó-zenész-lesz”-érdemren­det magam is megkaptam Weiner Leótól.

Ennek súlyát és fontosságát az bizonyítja legjobban, hogy máig is nemcsak az örömre és büszkeségre emlékezem, amit éreztem, mikor e szavakat rám vonatkoztatva hallot­tam – ma is érzem, amikor a sorokat leírom, a forróságot, amely akkor arcomat, fejemet elöntötte –, de még azt is pontosan tudom, mely mű, melyik tételének, melyik üteménél hangzott el ez a dicséret. Beethoven Esz-dúr zongoratriója – op. 70, no. 2 – első tétele be­vezetésében a 11. ütemben kezdődő átmeneti frázisnál; partnereim Hannover Gyuri és Pa­lotai Vili voltak.

Földes Andor ekképpen emlékezett a tananyagról és zenésszé válásáról:

Tizenkét éves koromban Weiner maga vette át a tanításomat. Zeneelméletet, formatant, hangszerelést és kompozíciót tanultam nála. Zenei tudásomnak 75%-át köszönhetem Weinernek. A 271 Bach-korált végigelemez­tük, de olyan módon, hogy mindig egy-egy adott szólamhoz új szólamokat kellett írnom. Eleinte a basszushoz, utána a szopránhoz, később pedig egyre nehezebbé vált a dolog, amikor az althoz és a tenor szólamokhoz ké­szítettem el a hiányzó szólamokat. Aki ezen az iskolán végigment, megtanult harmonizálni.

Utána Beethoven 17 vonósnégyesét elemez­tük. Partitúraolvasásképpen zongoráztuk a műveket, és közben formailag elemeztük. Fő­téma, melléktéma, zárótéma és így tovább, melyik hová visz, hogyan alakul a folyamat.

Amikor ezen is túljutottam, akkor jött a Tris­tan. Az első felvonást akkordikailag részlete­sen analizáltuk, szerkezet és funkció szerint egyaránt. Ez sem volt könnyű, de azt eredmé­nyezte, hogy húszéves korom körül a Tristan első felvonását kívülről el tudtam játszani. Ez volt zenei tudásom alapköve.

Weiner a visszaemlékezések tanúsága szerint rend­kívül kedvesen és barátságosan bánt növendékeivel, viszont a „zene elleni vétségeket” vagy a gyengébb teljesítményt nem tűrte, és ha ilyesmivel találkozott, bizony nem tett féket a nyelvére. Emlékmorzsa Földes­től:

Még gyerekkoromban írtam egy rövid kom­pozíciót. Nyitány volt a címe. Megmutattam Weinernek, aki meghallgatta, és utána kijelen­tette: – „Ez Mozart-stílusában van, de Mozart zsenialitása nélkül.”

BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Weiner Leó arcképe, 1911 Olaj, vászon, 63 x 79 cm

BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Weiner Leó arcképe, 1911 Olaj, vászon, 63 x 79 cm (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Dorátit pedig így érte a hideg zuhany:

Gyakran volt hallható a következő vagy ha­sonló konverzáció: „Mondta már valaki ma­gának, hogy rossz zenész?” „Nem, tanár úr.” „Hát akkor én mondom most!” Kegyetlen sza­vak voltak ezek, de nem úgy voltak kimondva, hogy bántók vagy sértők lettek volna, inkább buzdítóan hatottak, negatív voltuk dacára.

És végül Solti György emlékei:

Élénken emlékszem az első alkalomra, ami­kor az ő óráján játszanom kellett. Ez egy ked­ves barátommal és kollégámmal, Koromzay Dénessel együtt történt, Beethoven Tavaszi szonátáját játszottuk. Igaz, hogy hosszú órá­kon át gyakoroltuk, elképzelhetik, mennyire dobogott a szívünk, amikor az újoncok sze­replését kíváncsian váró növendékekkel te­lezsúfolt teremben első ízben kellett Weiner Leó előtt játszanunk. Híres volt arról, hogy senkit sem hagy 3 vagy 4 ütemnél többet játszani, mert mihelyt olyasmit hallott, ami alább volt a kifogástalannál, azonnal megál­lította és kijavította. Ezek után elképzelhető a meglepetésünk, hogy félbeszakítás nélkül engedte végigjátszani a szonáta első tételét. Emlékszem jellegzetes figyelő pozíciójára: a zongorától távol valamelyik sarokban ült, és fejét a kezeibe temette. Amikor a végére ér­tünk, azt mondta: „Mind a ketten nagyon jók és nagyon tehetségesek vagytok – hozzátok el a darabot a jövő héten.”

Hihetetlenül bol­dog délután volt ez a számomra! Aztán elvit­tük a darabot a következő héten – és elkez­dődött a négy-öt ütemenkénti kritika: a szó szoros értelmében ízekre szedett bennünket, amit természetesen megérdemeltünk! [...] Igazi mesteriskola volt ez, temérdek sok min­dent tanultunk benne.

Amikor elhagytam a Zeneakadémiát, szo­morúságomra minden kapcsolat megszűnt közöttünk, de amikor a háború után először hazatértem Magyarországra, s a Zeneakadé­mia nagytermében hangversenyt dirigáltam, ő is ott volt. A hangverseny után bejött hoz­zám, és elragadtatva azt mondta: nagyon élvezte Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájá­nak előadását, és nagy örömet szerzett neki. Mondanom sem kell, hogy a hetedik menny­országban éreztem magam – senkinek a di­csérete nem volt olyan fontos a számomra, sem akkor, sem azóta, mint a mi drága Wei­ner Leónké. Amíg csak élek, hálás leszek neki, és tudván tudom, hogy magyar muzsikusok százai élnek széles e világban, akik megoszt­ják velem ezt a hálámat, s ugyancsak emlé­kezetükben őrzik mindazt a csodás tanítást, amelyet a nagy Mestertől kaptunk.

 

Forrás: Berlász Melinda, Weiner Leó és tanítványai: Emlékeink Weiner Leóról (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2003).

Az írás a Figaro februári számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Weiner Leó pedagógiai munkássága egy volt növendék visszaemlékezése alapján

Kapcsolódó

Weiner Leó pedagógiai munkássága egy volt növendék visszaemlékezése alapján

Beszélgetés Deák Ágnes hegedűművész-tanárral.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Klasszikus

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.
Színház

Újra járhatunk szabadtéri előadásokra, de a fesztiválokra még várnunk kell

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet többek között színházi előadásra, mozira, cirkuszra, valamint könyvszakmai rendezvényre vonatkozik.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Szavazzon, kié legyen az Óbudai Danubia Zenekar Arany Karantén Díja!

Az Óbudai Danubia Zenekar vezetése ezzel a díjjal szeretné meghálálni a zenekar muzsikusainak kitartó munkáját, kreativitását a koronavírus-járvány kapcsán kialakult helyzetben.
Klasszikus interjú

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.
Klasszikus hír

A budapestieknek szerenádozik a Fesztiválzenekar

Több mint 200 lakóházba látogatnak el a Budapesti Fesztiválzenekar kamaraformációi júniusban Budapesten. Ingyenes szerenáddal készülnek a fővárosiaknak, mert hisznek benne, hogy a járvány idején is szükség van zenére. Nyissák ki az ajtókat, ablakokat, és engedjék be otthonaikba az élő muzsikát!
Klasszikus interjú

Ajtony Csaba: Ezt az „időn kívüliséget” meg kellett tanulni

Az évek óta többnyire külföldön dolgozó karmester és zeneszerző, Ajtony Csaba szerint a digitális tér új kihívás elé állítja az előadó-művészetet. Kérdéseinkre írásban válaszolt: „Mint ahogy a csigalépcső csavarodása sem jó vagy rossz, a vírus törésvonala mentén történő változást is lehet nagyon sok jóra használni.”
Klasszikus hír

Kocsis Zoltán születésnapján indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar bérleteinek értékesítése

Hét bérletet kínál a következő évadra a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az online értékesítés május 30-án indul.