Klasszikus

A tanár, akinek öröksége máig köztünk van – Történetek Weiner Leóról

2020.04.14. 16:00
Ajánlom
„Szenvedélyes tanár volt. Hogy mit tanított? Mindent. Zeneszerzést vagy bármilyen hangszeres művészetet” – írta Ferenczy György az idén százharmincöt éve született és hatvan éve elhunyt pedagógus-zeneszerzőről, Weiner Leóról. Az évforduló apropóján idézzünk fel néhány visszaemlékezést növendékeitől, barátaitól.

Banda Ede nyolc évig volt növendéke a Zeneakadémi­án, de később Weiner a lakásán továbbra is tanította, mint oly sok más növendékét. Ekkor már baráti, kol­legiális viszonyban, ám ugyanazzal a fegyelmezettség­gel és magas elvárással. Az eset azonban nem Weiner otthonában, hanem a Zeneakadémia XXIII-as termé­ben történt:

[...] amikor már nagyon öreg növendék voltam, és egy negyven-személyes kamarazene órán egy általam nem ismert szonátát játszottak. Weiner hirtelen leállította őket – szokása sze­rint. „Na kérem – mondja a zongorásnak –, mi volt a hiba?” Nem tudta. A hegedűstől is megkérdezte: „Mi volt a hiba?” Erre elkezdett sorra kérdezősködni mindenkitől, míg végül engem hagyott utolsónak. Én bizony éppen hetyegtem egy kislánnyal a hátsó sorokban. „Kérem, nem figyeltem, nem tudom, mi volt a hiba” – válaszoltam. Mérgesen rám nézett és azt mondta: „Mondja kérem, ha magába szúr­nak egy gombostűt, csak akkor veszi észre, ha odafigyel?” Miután megtudtam, mi volt a hiba, ismét magyarázkodni kezdtem, hogy egy ismeretlen műnél honnan tudhattam volna. Erre Weiner ismét leégetett: „Kérem, elég soká tanult már nálam, hogy ennyi zenei ízlése legyen.”

Weiner Leó

Weiner Leó

Doráti Antal az 1920-as években járt a Zeneakadémi­ára:

A „magából-még-jó-zenész-lesz”-érdemren­det magam is megkaptam Weiner Leótól.

Ennek súlyát és fontosságát az bizonyítja legjobban, hogy máig is nemcsak az örömre és büszkeségre emlékezem, amit éreztem, mikor e szavakat rám vonatkoztatva hallot­tam – ma is érzem, amikor a sorokat leírom, a forróságot, amely akkor arcomat, fejemet elöntötte –, de még azt is pontosan tudom, mely mű, melyik tételének, melyik üteménél hangzott el ez a dicséret. Beethoven Esz-dúr zongoratriója – op. 70, no. 2 – első tétele be­vezetésében a 11. ütemben kezdődő átmeneti frázisnál; partnereim Hannover Gyuri és Pa­lotai Vili voltak.

Földes Andor ekképpen emlékezett a tananyagról és zenésszé válásáról:

Tizenkét éves koromban Weiner maga vette át a tanításomat. Zeneelméletet, formatant, hangszerelést és kompozíciót tanultam nála. Zenei tudásomnak 75%-át köszönhetem Weinernek. A 271 Bach-korált végigelemez­tük, de olyan módon, hogy mindig egy-egy adott szólamhoz új szólamokat kellett írnom. Eleinte a basszushoz, utána a szopránhoz, később pedig egyre nehezebbé vált a dolog, amikor az althoz és a tenor szólamokhoz ké­szítettem el a hiányzó szólamokat. Aki ezen az iskolán végigment, megtanult harmonizálni.

Utána Beethoven 17 vonósnégyesét elemez­tük. Partitúraolvasásképpen zongoráztuk a műveket, és közben formailag elemeztük. Fő­téma, melléktéma, zárótéma és így tovább, melyik hová visz, hogyan alakul a folyamat.

Amikor ezen is túljutottam, akkor jött a Tris­tan. Az első felvonást akkordikailag részlete­sen analizáltuk, szerkezet és funkció szerint egyaránt. Ez sem volt könnyű, de azt eredmé­nyezte, hogy húszéves korom körül a Tristan első felvonását kívülről el tudtam játszani. Ez volt zenei tudásom alapköve.

Weiner a visszaemlékezések tanúsága szerint rend­kívül kedvesen és barátságosan bánt növendékeivel, viszont a „zene elleni vétségeket” vagy a gyengébb teljesítményt nem tűrte, és ha ilyesmivel találkozott, bizony nem tett féket a nyelvére. Emlékmorzsa Földes­től:

Még gyerekkoromban írtam egy rövid kom­pozíciót. Nyitány volt a címe. Megmutattam Weinernek, aki meghallgatta, és utána kijelen­tette: – „Ez Mozart-stílusában van, de Mozart zsenialitása nélkül.”

BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Weiner Leó arcképe, 1911 Olaj, vászon, 63 x 79 cm

BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Weiner Leó arcképe, 1911 Olaj, vászon, 63 x 79 cm (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Dorátit pedig így érte a hideg zuhany:

Gyakran volt hallható a következő vagy ha­sonló konverzáció: „Mondta már valaki ma­gának, hogy rossz zenész?” „Nem, tanár úr.” „Hát akkor én mondom most!” Kegyetlen sza­vak voltak ezek, de nem úgy voltak kimondva, hogy bántók vagy sértők lettek volna, inkább buzdítóan hatottak, negatív voltuk dacára.

És végül Solti György emlékei:

Élénken emlékszem az első alkalomra, ami­kor az ő óráján játszanom kellett. Ez egy ked­ves barátommal és kollégámmal, Koromzay Dénessel együtt történt, Beethoven Tavaszi szonátáját játszottuk. Igaz, hogy hosszú órá­kon át gyakoroltuk, elképzelhetik, mennyire dobogott a szívünk, amikor az újoncok sze­replését kíváncsian váró növendékekkel te­lezsúfolt teremben első ízben kellett Weiner Leó előtt játszanunk. Híres volt arról, hogy senkit sem hagy 3 vagy 4 ütemnél többet játszani, mert mihelyt olyasmit hallott, ami alább volt a kifogástalannál, azonnal megál­lította és kijavította. Ezek után elképzelhető a meglepetésünk, hogy félbeszakítás nélkül engedte végigjátszani a szonáta első tételét. Emlékszem jellegzetes figyelő pozíciójára: a zongorától távol valamelyik sarokban ült, és fejét a kezeibe temette. Amikor a végére ér­tünk, azt mondta: „Mind a ketten nagyon jók és nagyon tehetségesek vagytok – hozzátok el a darabot a jövő héten.”

Hihetetlenül bol­dog délután volt ez a számomra! Aztán elvit­tük a darabot a következő héten – és elkez­dődött a négy-öt ütemenkénti kritika: a szó szoros értelmében ízekre szedett bennünket, amit természetesen megérdemeltünk! [...] Igazi mesteriskola volt ez, temérdek sok min­dent tanultunk benne.

Amikor elhagytam a Zeneakadémiát, szo­morúságomra minden kapcsolat megszűnt közöttünk, de amikor a háború után először hazatértem Magyarországra, s a Zeneakadé­mia nagytermében hangversenyt dirigáltam, ő is ott volt. A hangverseny után bejött hoz­zám, és elragadtatva azt mondta: nagyon élvezte Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájá­nak előadását, és nagy örömet szerzett neki. Mondanom sem kell, hogy a hetedik menny­országban éreztem magam – senkinek a di­csérete nem volt olyan fontos a számomra, sem akkor, sem azóta, mint a mi drága Wei­ner Leónké. Amíg csak élek, hálás leszek neki, és tudván tudom, hogy magyar muzsikusok százai élnek széles e világban, akik megoszt­ják velem ezt a hálámat, s ugyancsak emlé­kezetükben őrzik mindazt a csodás tanítást, amelyet a nagy Mestertől kaptunk.

 

Forrás: Berlász Melinda, Weiner Leó és tanítványai: Emlékeink Weiner Leóról (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2003).

Az írás a Figaro februári számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Weiner Leó pedagógiai munkássága egy volt növendék visszaemlékezése alapján

Kapcsolódó

Weiner Leó pedagógiai munkássága egy volt növendék visszaemlékezése alapján

Beszélgetés Deák Ágnes hegedűművész-tanárral.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elhunyt Haramza László operaénekes

A Magyar Állami Operaház magánénekesét 60 éves korában érte a halál – adta hírül az Opera.
Zenés színház

Ingyen látható a Macskák londoni előadása az online térben

Bemutatásának 40. évfordulóján a The Show Must Go On Youtube-csatornája ingyenesen közvetíti Andrew Lloyd Webber kultikus darabját, a Macskákat.
Zenés színház

Idén is díjazták a nemzetközi operaélet legjobbjait

Online díjátadón jelentették be az Opera Awards győzteseit, akik a 2020/21-es évadban nyújtott teljesítményük alapján érdemelték ki a díjat.
Vizuál

KÉP-regény: A Gyilkos tó kémiája

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Gyilkos-tónál megélt pálinka-történeteket mesélt.
Vizuál

Új kiállítótérrel bővül a Virág Judit Galéria

Rippl-Rónai, Bortnyik és Munkácsy remekművei láthatók a május 15-én nyíló, csaknem 400 négyzetméteres területtel kibővülő Virág Judit Galériában, ahol a 105 kortárs és 157 klasszikus művet felvonultató új aukciós tárlat is megtekinthető.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Cziffra és Liszt műveket játszik a két zongoravirtuóz, Boris Berezovsky és Balázs János

Június 9-én Liszt Ferenc és Cziffra György szólózongora művei és négykezes átiratai hangoznak el Boris Berezovsky és Balázs János zongoraestjén. A Cziffra György-emlékév kiemelt eseményét a MOMkultban rendezik meg, melyet a közönség már élőben élvezhet.
Klasszikus hír

Magyar népdalt énekel Emma Kirkby a Kórusok Éjszakája jóvoltából

A Kórusok Éjszakája kórusfesztivál megálmodói a Csíkszerda Egyesület tagjai, akik a világhírű angol szopránnal, Emma Kirkbyvel készítenek közös videót, melyben a Csillagok, csillagok kezdetű magyar népdalt éneklik közösen.
Klasszikus gyász

Elhunyt Balassa Sándor zeneszerző, a nemzet művésze

Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Balassa Sándor Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas zeneszerző, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egyik alapítója és rendes tagja – közölte az MTI-vel az MMA.
Klasszikus hír

A Budapesti Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart a koronavírus áldozatainak emlékére

A május 26-i ingyenes emlékkoncertet a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar és egy erre az alkalomra összeálló kórus, Fischer Iván vezényletével Mozart Requiemjét adja elő. A koncertet aznap az RTL Klub-on is meg lehet tekinteni.
Klasszikus hír

Haydn és magyar nóta az Óbudai Danubia Zenekar online kínálatában

Az Óbudai Danubia Zenekar május 15-én a Best of BMC sorozat keretében Haydn műveit szólaltatja meg, míg május 22-én a magyar nóta értékeit felvillantva, Liszt Ferenc valamint Brahms művei mellett, Ott Rezső kifejezetten erre az alkalomra írt szimfonikus magyar nótacsokrát játssza.