A zene mindenkiben él, közös öröm, bánat. Alkalom arra, hogy együtt, mégis külön búcsúzzunk Strém Kálmántól. A hangverseny az ő emlékének és a zene feltétlen tiszteletének szól.

Életének 72. évében, 2005. november 27-én váratlanul elhunyt Strém Kálmán zeneszociológus, hangversenyrendező. Szakmája legjobbja volt, nevéhez olyan kiváló tanulmányok fűződnek, mint a Hol vannak a magyar vonósok? vagy a Lemorzsolódás a zeneiskolákban. Egy állami cégnél (Országos Filharmónia) szolgálta hosszú évtizedekig a magyar zeneművészet ügyét, majd a rendszerváltás után elsőként lépett ki a piacra magán koncertrendezőként. E minőségében is példamutató, áldozatos munkát végzett, megszervezte és működtette a Fertőd-Eszterházai nyári fesztiválokat és létrehozta a kortárs művészet számára teret adó Földvári Zenei Napokat, visszahozta a magyar koncertpódiumra a világhírű zongoraművészt, Schiff Andrást, fölkarolt és sikeres pályára állított fiatal muzsikusokat, elsőként kezdte meghonosítani Budapesten a kulturális menedzserképzést. Hangversenyeit mindig a legnagyobb gondossággal, európai ízléssel rendezte meg – így nem csak az előadóművészek, hanem a zenebarát közönség is pótolhatatlan személyiséget veszített Strém Kálmán halálával.

(2005. december 1. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme – Várjon Dénes zongoraestje; R. Strauss: Dalok; Zemlinsky: Trió, op. 3; Mahler: Dalok; Schönberg-Webern: Kammersymphonie, op. 9; km.: Németh Judit, Simon Izabella, Klenyán Csaba, Rafael Rosenfeld, Ittzés Gergely és Keller András)