Klasszikus

A tékozló fiú nővére

2004.10.05. 00:00
Ajánlom
"Mi a baj velem? Az, hogy megbízhatóan dolgozom, ott vagyok minden próbán, nem mondom le az előadásokat, és tisztességesen végzem a munkám?" Állítólag így fakadt ki egyszer Renée Fleming, amikor már nem bírta tovább, hogy a Metropolitan Operában megint egy hisztis sztárocska szeszélyei miatt szaladgált a vezetőség és a műszak.

Miközben ott volt ő, mint helyi csillag, otthonos minden műfajban, minden stílusban, szép hanggal, intelligensen, fölkészülten. Idegesítő lehetett. De a pásztor is a megtévedt báránykák után futkos, a tékozló fiú papája is annak örült, aki visszatért, nem annak, aki mindig otthon ült. Más kérdés, hogy bizonyos báránykák direkt tévednek el, hogy ezzel a pásztorok és a nézők érdeklődését fenntartsák.

Ennek ellenére Renée Flemingnek szerencséje volt. Nem azért, mert évekig várt a fölfedezésére, közben pedig mindent megtanult, amit lehetett, elment minden mesterhez, akitől okulni tudott. Pedig már a kezdetekkor is egyre tanult: apja-anyja énektanár volt, természetes, hogy a kislányukból énekesnőt akartak faragni. Nem ebben volt szerencséje, hanem hogy volt ideje, mire, kissé későn mégiscsak észrevették, és utolérte a sok szerződés, kitüntetés, lemezszerződés, még mindig volt hangja, volt mit mondania. Az előzmények után lehet komikus, lehet fájdalmas, de tény: ma sokan a megcsinált, kitalált, befuttatott énekes mintapéldányának tartják Renée Fleminget. Olyannak, akit elismerünk, de nem szeretünk, mert "nincs benne semmi".

Lehet. Lehet, hogy benne nincsen semmi. De az éneklésében annál több. Azért gondolom, mert most már napok óta hallgatom a Händel-árialemezét. És én is átestem azon, hogy hát igen, Fleming. Jó, jó. Persze, most Händelt énekel, mert talán két éve akkora sikere volt az Alcinában, decemberben pedig a Metben a Rodelindát énekli. Ügyes. Öt éve a francia operák szakértője volt, aztán Richard Strauss specialista. Most händeliánus. Valamit mindig ki kell találni.

A képlet azonban ennél bonyolultabb. Mert a lemez Semele áriájával kezdődik: "Ó, álom, miért hagytál el engem?" És először nekem is az jut eszembe, hogy Kathleen Battle menyivel jobb ebben az áriában, ahogy lustán, kéjesen, erotikusan nyújtózik - persze mindezt csak hangban, lemezen. Csakhogy Battle kiismerhető, megunható. Flemingnél meg azt érzem, minél többször hallom, annál érdekesebb. És tényleg szép a hangja, és nagyon okosan énekel, és mindig mond valami váratlant is. Egy olyan viszonylag elhasznált áriában is, mint a Let the bright Seraphim. Valaha ezt énekelte Kiri te Kanawa Lady Diana és Károly herceg esküvőjén, és mivel azt az eseményt a művelt világban televízión közvetítették, nem éppen ismeretlen áriáról van szó. Mindenki úgy énekli, ahogy kell: lendületes gyors rész, aztán egy kis pihenés a lassún, a végén pedig, szinte változatlanul visszatér az eleje. Fleming viszont díszít. Mert miért kellene ma valamit kétszer is elmondani, amikor egyetlen mozdulattal újra lehet hallgatni az eredetit? Sutherland szédületesebb biztonsággal mozgott a magasságokon, és biztos van, akinek Kiri hangja jobban tetszik, de Fleming nem csak hozzáteszi mindehhez a maga mondanivalóját, és nekem nemcsak friss, amit mond, nemcsak korszerűbb, hanem mintha tartalmasabb is lenne.

Hetven perc Händel-ária. Hányan éneklik ezt úgy, hogy végig érdekes? Hogy nem arra kell gondolni, "mekkora énekes", hanem arra: "micsoda zeneszerző"? Valahányszor véget ér a lemez, azzal a furcsa, levegőben maradó, feketébe boruló áriával, a szinte ismeretlen Alexander Balus című operából, semmilyen más feloldást nem tudok kitalálni, mint elölről kezdeni az egészet.

(Renée Fleming - Händel - Decca, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Klasszikus

Plácido Domingo koncertjén álló tapsot kaptak a Virtuózok

A legendás tenor Gertler Teóval, Abouzahra Amirával és Abouzahra Mariammal lépett fel Dániában. A kis virtuózok álló ovációt kaptak, és hatalmas motivációt az előttük álló feladatokhoz.
Zenés színház

Anna Nyetrebko lesz az idei Bécsi Operabál díszvendége

Anna Nyetrebko orosz-osztrák sztárszoprán és férje, Yusif Eyvazov azerbajdzsán tenor lesz az idei Bécsi Operabál díszvendége.
Plusz

A kínaiak ellopták a Szabadság hidat

Épül a Huawei új központja Tongkuan városában. A kínaiak európai építmények pontos mását húzták fel, köztük a Szabadság hídét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus macska

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Klasszikus icma

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.
Klasszikus virtuózok

Plácido Domingo koncertjén álló tapsot kaptak a Virtuózok

A legendás tenor Gertler Teóval, Abouzahra Amirával és Abouzahra Mariammal lépett fel Dániában. A kis virtuózok álló ovációt kaptak, és hatalmas motivációt az előttük álló feladatokhoz.
Klasszikus hír

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Klasszikus videó

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.