Medveczky Ádám

- Az opera és az Operaház meghatározta a gyermekkorát, mégsem karmesternek készült.

- Édesanyám, Érsek Mária az Operaház arany korszakának volt az egyik aranykorrepetítora, olyanoknak zongorázott, mint Ferencsik, Failoni, Klemperer, Fricsay vagy Simándy József. A nevelőapám Katona Lajos operaénekes volt, testvéreim közül Medveczky András az Operaház első kürtöse, húgom, Katona Anikó pedig az Operaház korrepetítora. A környezetemben és a génjeimben is jelen volt a zene, nem beszélve a nagymamám testvéréről, Basilides Máriáról, az Operaház örökös tagjáról, akinek a közeljövőben avatjuk fel emléktábláját. Én zongorázni tanultam, de nem vettek fel a Zeneakadémiára, így az ütőhangszerek felé fordultam, és végül kilenc évet töltöttem el az Állami Hangversenyzenekar timpanistájaként.

- A 20. század legnagyobb karmestereinek keze alatt játszhatott. Milyen emlékeket őriz?

- Amellett, hogy a közel tíz év alatt elsajátíthattam a szimfonikus repertoár jelentős részét, olyan művészeket láthattam közelről játszani, mint Pablo Casals, Rubinstein vagy Richter, és olyan

nagyágyúk álltak a karmesteri dobogón, mint Leopold Stokowski, vagy az akkor fiatal Lorin Maazel és Zubin Mehta.

Felejthetetlen élményt jelentett Britten Háborús rekviemjének előadása: a darab egy nagyzenekarból (én játszottam a timpani szólamot) és egy kamarazenekarból (az egyik ütőszólam volt az enyém) áll, előbbit Ferencsik János, utóbbit pedig maga Britten vezényelte. Britten néhány méterre állt tőlem, nem volt virtuóz karmester, de lenyűgözően tiszta és pontos instrukciókat adott.

Medveczky Áám

- Karmesterként kiket tudhat a mesterének?

- Dolgozhattam Carlo Maria Giulinivel is, ami fontos, mert úgy gondolom, hogy az olasz vezénylési stílus áll hozzám közelebb, vagyis kis mozdulatokkal kis egységekben dirigálni, majd úgy átmenni a nagyobb egységekbe. Ez nem egy tudatos dolog, de Ferencsik János is megjegyezte, hogy

az olasz zene szereti a gyors ütéseket, a német pedig a varázslatos, széles mozdulatokat.

Járhattam Franco Ferrara mesterkurzusára, aztán már az Operaház kinevezett karmestere voltam, amikor Giuseppe Patanè és Lamberto Gardelli sorozatosan engem kértek fel betanítónak. A próbákon segítettem őket és a jó értelemben vett manírokat tőlük tanultam el.

- Mennyiben különbözik, ha egy karmester eleve pálcát ragad, vagy adott esetben a hangszere mellől áll a karmesteri dobogóra?

- Az utóbbi bevált gyakorlat, de tény, hogy a mesterséget meg kell tanulni és a technikai tudás teljes birtokában kell lenni. Korábban nem volt karmesterképzés, Toscanini a csellót tette félre, és

egyetlen karmesterórát sem véve dirigálta el tizenkilenc évesen az Aidát.

Ugyanezt Richard Strauss vagy Erkel Sándor is meg tudta tenni, de Mahler is. Ezek a művészek sosem csináltak diplomakoncertet. A hangszeres tudás lényeges, a mostani karmesterképzősök a Zeneakadémián

ezért tanulnak zongorát és ütőből is zenekari szólamismeretet.

A harmadik a vonóshangszeres tudás lenne, amit magam is az évek során próbáltam elsajátítani kitűnő koncertmesterektől.

- Július 15-én tölti be a hetvenötödik életévét, a tanítás mellett pedig a jövő évi koncert naptárában is alig van már hely.

- Az Operaház Magyar Évadot hirdetett a következő szezonra, emiatt tele vagyok Bánk bán- és Hunyadi-előadásokkal, de megcsinálom Madarász Iván Utolsó keringő című operájának felújítását is. Októberben Járdányi Pál Vörösmarty-szimfóniáját vezénylem majd Liszt Faust-szimfóniája mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekarával, novemberben pedig Szegeden és Miskolcon lesznek koncertjeim.

Medveczky Ádám (Fotó/Forrás: Herman Péter)

- Pályafutása alatt közel hetvenöt operát vezényelt. Melyek azok, amelyeket még dirigálna, de nem volt rá alkalom?

- Még főiskolásként debütáltam a Cosí fan tuttéval 1970. december 13-án, aztán jött a Pillangókisasszony, így a '74-es Karmesterversenyen már Mozart, Puccini, de Verdi sem volt ismeretlen. A Verdi-operák közül még hiányzik a Nabucco és a Don Carlos, de nem vezényeltem még Wagner Trisztánját sem, pedig

ez volt a legelső opera, amit majdnem sikerült kívülről zongorával megtanulnom,

illetve nem csináltam még meg egyik nagy Muszorgszkijt sem. Szeretném egyszer megkapni Honegger Johannáját is, erről kitűnő emlékeim vannak timpanistaként.