“Szomorú zene” – szokták mondani, mikor a klasszikus zenét más, könnyedebb hangvételű stílusokkal állítják szembe. Pedig ha végigtekintünk a komoly jelzővel is illetett muzsika utolsó négyszáz évén, bőségesen találunk olyan darabokat, amelyek mosolyt csalhatnak az arcunkra. Legyen szó egy békés derűt árasztó hangszeres alkotásról, egy nyakatekert történetet feldolgozó vígoperáról vagy egy eredetileg is paródiának szánt műről, a zene világnapjára készült összeállításunkat végighallgatva bárki megismerheti a klasszikus zene naposabb oldalát.

1. Haydn: C-dúr csellóverseny

Úgy tartják, a C-dúr a legfényesebb hangnem, maga Haydn is él ezzel a szimbolikával, mikor A teremtés című művében a sötétségbe hatoló első fénysugarat érzékelteti vele. A C-dúr csellóverseny is páratlanul napfényes mű, csupa derű, szárnyalás, az lehet az érzésünk, mintha a világ rendje is helyreállna tőle.

2. Mozart: Così fan tutte – Despina áriája

Mit sóhajtozik a két szépséges kisasszony, amiért vőlegényeik távol járnak? Nincs is jobb alkalom arra, hogy egy fiatal nő kedvét lelhesse újabb és újabb szerelmi kalandokban! – legalábbis Despina, a szobalány szerint, aki sziporkázó áriában ad leckét az élhetetlen széplelkeknek.

3. Händel: Concerto grosso op. 3. no. 2.

A mai korból visszatekintve úgy tűnik, a barokk zene egy teljesebb, sértetlenebb világból szól hozzánk, eszményinek érezzük azt a szépséget és harmóniát, amelytől a bánat is megnemesedik, az öröm pedig teljesebb és háborítatlanabb lesz. Händel műve, benne a két könnyed tánctétellel, erről az idilli létállapotról tanúskodik.

4. Rossini: Macskaduett

A bel canto muzsikát gyakran éri az a vád, hogy a szövegnek nincs túl nagy jelentősége, csak ürügyül szolgál a szebbnél szebb dallamok számára. Ebben a szokatlan duettben magunk is meggyőződhetünk róla, hogy a zene szavak nélkül is kifejezhet egy egész kis történetet.

5. Ifj. Johann Strauss: A denevér – Pezsgődal

Ha boldogok vagyunk, mulassunk egy kicsit! És ha már mulatunk, mi mással is tennénk, mint az italok királyával, ahogyan ifjabb Johann Strauss népszerű operettjében elhangzik! A szilveszterkor játszódó darabban minden megvan, ami a jókedvhez kell: mulatságos félreértések, cselvetés, felsülés és persze vérpezsdítő muzsika.

6. Donizetti: Don Pasquale – Hadaró duett

A vígoperák természetesen bővelkednek a mulatságos jelenetekben, amelyek lehetőséget adnak a komponistáknak, hogy zenei humorérzéküket is megcsillogtassák. A felfuvalkodott Don Pasquale nem sejti, hogy miközben leckét akar adni házsártoskodó feleségének, ő maga lesz, aki pórul jár.

7. Enescu: 1. Román rapszódia

Ismét egy kis mulatozás, ám ezúttal jó kedélyű népi táncok formájában. A Kodály-kortárs román zeneszerző, George Enescu maga is érdeklődött a népzene iránt, legismertebb műveiben, a Román rapszódiákban bőségesen merít hazája népdalkincséből, ettől olyan szilaj és energikus ez a rövid zenemű.

8. Gustav Holst: A bolygók – Jupiter, a vidámság hozója

A zeneszerző legnépszerűbb műve, a minden bolygóhoz egy-egy tulajdonságot kapcsoló szvit magával ragadóan színes karaktereket fest le. A vidámságot hozó Jupiter zenéje a boldog érzések egész skáláját felvonultatja, nem véletlenül lett a ciklus egyik legnépszerűbb darabja, amely filmzenékhez is inspirációként szolgált.

9. Bartók: Három burleszk

Bartók művére talán nem a vidám a legjobb jelző, de ha egy kis fricskára és játékosságra vágyunk, a szellemesen sziporkázó zongoradarab biztos a kedvencünk lesz. A három tétel – Perpatvar, Kicsit ázottan és a mindössze tempójelzéssel ellátott harmadik, tánctétel – egy-egy éles karakterrel festi elénk az emberi természet botlásait.

10. Louis Andriessen: Beethoven kilenc szimfóniája zenekarra és fagylaltoskocsi-csengőre

Válogatásunk záródarabja a zenetörténet óriásának tart görbe tükröt, Beethoven valamennyi szimfóniájából (és más műveiből is) felbukkannak részletek, idézetek, sokszor a legváratlanabb zenei kontextusban. Hallgassuk csak meg, milyen hangszereléssel és miféle kórussal szólal meg az Örömóda, és bizonyára nem álljuk meg mosolygás nélkül! 

Fejléckép forrása: Pexels