Klasszikus

A tökéletes kikapcsolódás estje

2013.04.14. 10:00
Ajánlom
A PFZ estje. A Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében a román Cristian Mandeal vezényelte a pécsieket a török Fazil Say zongoraművész és zeneszerzővel közös, A zongora arca című sorozat 2013. április 12-i koncertjén. KRITIKA

Enescu I. zenekari szvitje és Ravel G-dúr zongoraversenye után Dvořák VIII. szimfóniáját játszották. A „papíron" romantikus stílusúnak tűnő hangverseny barokk-imitációtól kezdve dzsesszen és könnyűzenén át Mozartig terjedt.

A Zongoraember estje. Amit Fazil Say hangszerével művel, az nem egyszerűen egy eszköz és egy művész kapcsolata, az már szimbiózis. Ő nem egy zongorista, vagy zongoraművész (ahogy az ismertető bemutatja), hanem a zongora szerves része. Egyik sincs a másik nélkül. A zongora csakis általa nyer csodálatos hangot, s Fazil Say is csak a billentyűkkel válik teljessé. A színpadra besétáló, furcsa ábrázatú, pocakos alakból egy kifejező, zongorával közös lény lesz. A Glenn Gouldra emlékeztető dünnyögő éneklés, vezénylés, valamint a mosolytól a torz arckifejezésig terjedő mimika és a nem éppen visszafogott dobbantások először zavaróak is lehetnek. Egyrészt steril hangzáshoz szokott fülünk nehezen tolerálja a darabba nem illő zajokat, másrészt jól tudjuk, a legtöbb mozgolódó művész a hangzó anyag színvonalának hiányosságait igyekszik pótolni a vizuális befolyásolással. Be is csuktam a szemem, és rá kellett jönnöm: nyoma sincs a minőségi romlásnak. Ez valami más... Zongoraember... A hangszeren produkált hibátlan zene egy az egyben kiült Say arcára, és átjárta egész testét. Ennek a - kezdetben ripacskodásnak tűnő - „koreográfiának", rítusnak lehettünk szemtanúi. Amikor a jobb oldalra kaptam jegyet, bántam, hogy nem láthatom majd Say kezét. Ám amit ezzel vesztettem, azt visszanyertem zenére táncoló tekintetével. Hallgatni, ahogy Fazil Say játszik a zongorán, vagy nézni, ahogy a zongora játszik Fazil Say-on...

A fuvola estje. A fuvola minden megszólalásánál kiemelkedően magas színvonalon muzsikált. Lágy, simogató hangja (sajnos) nem mindennapi élményt nyújtott. Tímár Judit szólói kivétel nélkül fényesebbé, gazdagabbá, szebbé tették a zenekari hangzást és az estét. A Dvořák-szimfónia első tételében, ha az ismertető nem készít fel, akkor is egyértelmű lett volna, hogy madárcsicsergést hallok. Ezen az estén egyik zenekari hangszer sem ért a fuvola nyomába. A kontraszt erősödött, mikor az amúgy is nyersebb hangú oboa, ezúttal még harsányabbra (s néhol hamiskásra) sikerült szólamával játszott együtt. S hogy e csillogást minél többször élvezhessük, arról a műsor gondoskodott. Mind Ravel hangszerelés-parádéja, mind az említett Dvořák-megoldás számos lehetőséget nyújtott a fuvolának a kiemelkedésre.

A kürtösökön ülő átok megtörésének estje. Az elmúlt egy évben alig hallottam olyan hangversenyt, ahol a kürtbelépések tiszták és gikszermentesek lettek volna. Legyen az piano megszólalás, vagy beethoveni forte, hazai, vagy külföldi zenekar, kivétel nélkül összerezzentem a fals és pontatlan megszólalásoktól. A Pannon Filharmonikusok megpróbálták elhitetni, hogy az ő kürtöseik is e kórban szenvednek, amikor az Enescu-opusban a tisztességgel megoldott vonós-unisono tétel utáni első lehetőségüket hasonló bakival oldották meg. A koncert hátralevő részében azonban szakítottak a „hagyománnyal", és határozott játékukkal erősítették, teljessé tették az ezúttal különösen fenséges és dicsőséges rezes hangzást.

A ráadások estje. A hangverseny egyik fele sem fejeződött be ráadás nélkül. Akik többet vártak volna egy Fazil Say nevével reklámozott koncerttől, mint egyetlen zongoraversenyt, azok a ráadások tengerében megkapták. Egy külön kis koncert kerekedett a négy ráadásból. Ahogy azt megszokhattuk, Say saját darabjaival köszönte meg a közönség szűnni nem akaró tapsát. Minden alkalommal rámutatott a zongorára, mintha csak őt is megtapsoltatná, majd leült. A műsoron szereplő, a dzsessz hatása alatt született Ravel-versenymű igen közel állhat Fazil Say ízléséhez, hisz saját szerzeményei is a dzsesszen és az improvizáción alapulnak. Elsőként - egy ismert dallam csendült fel - Gershwin Summertime-jára írt variációit mutatta be a művész. Láb és fej nem maradt mozdulatlan a nézőtéren, de a színpadon sem. A dzsesszes hangzás után a könnyűzenében találtuk magunkat Say SES című művével. Visszalépésnek éreztem ezt a számot az előző produkcióhoz képest, és elégedetlen lettem volna, ha ezzel búcsúzik a művész. Azonban újabb ráadás következett, ezúttal a Paganini-variációk. A Zongoraember (és egyben Zenebohóc) rendesen megnevettette közönségét kompozíciójával: hajat fésült, szó szerint kiszórta a hangokat a zongorából, és ritmusaival változatlanul rabul ejtett mindenkit. Mindeddig kétszer hallottam Fazil Say-t a Müpában, és Black Earth című műve sosem maradt el. Most azonban nem nyúlkált a húrok közé, hanem másik kedvenc ráadásával, Mozart, Ah, vous dirai-je Maman című dalra írt 12 variációjával zárta a félidőt. Szokásához híven néhány variációt kihagyott, és az ismétléseket is következetlenül kezelte. Minden más esetben megfeddhetnénk őt emiatt, azonban negyedik ráadásként a mű így is megállta a helyét. Főleg, hogy a zongorista ennyi dzsessz után is képes volt kiváló mozartisággal és kottahűsséggel játszani. Ha Mozart-darabként hallgatjuk, megmosolyogjuk a poénoknak szánt zenei megoldásokat, és csodálkozunk, hogy akkoriban ezen szórakoztak az emberek. Gyakran puszta sznobizmusból hajlamosak vagyunk túlmagasztalni egy-egy tréfának szánt művet. Most azonban, hogy a közönség nagy része úgy hitte, ez is Fazil Say kompozíciója (néhányan azt is tudni vélték, hogy Mozart stílusában írta), mindenki hangot adott a viccek megértésének, jót mulatott a variációs műfaj nyújtotta lehetőségeken. Tehát nagyon is ülnek a több évszázados poénok, ha levetkőzzük a beidegződést, miszerint a régmúlt idők nagy mestereinek (amúgy kiváló) művei egytől egyig a világmindenség nagy kérdéseit fejezik ki, fennköltek és komolyak. A koncert végén Brahms I. magyar táncát hallottuk ráadásként, Cristian Mandeal heves vezényletével és a PFZ lendületes játékával.

A tökéletes kikapcsolódás estje.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Klasszikus

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Színház

„Nem kegyeket osztunk” – beszélgetés a POSZT-válogatásról

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lillával, a Színházi Kritikusok Céhének elnökével Veiszer Alinda beszéltetett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus tévé

Tudod, mit énekel latinul a kórus a Mr. Bean-sorozat főcímében?

Az eredeti Mr. Bean-sorozat főcímében elhangzik egy latin nyelvű kórus, amelynek a szövegére senki sem figyelt. Pedig mély mondanivalót hordoz!
Klasszikus gyerek

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör programjaiból

Felolvasószínház, Seress Rezső-est, filmzenei és születésnapi koncertek –  az évad végén is műfaji sokszínűség várja a vendégeket az Óbudai Társaskörben.
Klasszikus ajánló

Schubertiáda a kismartoni Esterházy kastélyban

Schubertiádák: így nevezték az 1820-as évek elejétől azokat a társasági összejöveteleket, amelyeknek középpontjában Franz Schubert és muzsikája álltak és ezt a címet viseli a classic.Esterházy koncertsorozat következő, június 15-i koncertje is.
Klasszikus cselló

Különdíjat érdemelt Kokas Dóra Bécsben

A Vienna Classic Strings zenei versenyen különdíjban részesült Kokas Dóra csellóművész. A döntőben Alexey Shor kortárs szerző és Sosztakovics darabjait játszotta.