Klasszikus

A tökéletes kikapcsolódás estje

2013.04.14. 10:00
Ajánlom
A PFZ estje. A Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében a román Cristian Mandeal vezényelte a pécsieket a török Fazil Say zongoraművész és zeneszerzővel közös, A zongora arca című sorozat 2013. április 12-i koncertjén. KRITIKA

Enescu I. zenekari szvitje és Ravel G-dúr zongoraversenye után Dvořák VIII. szimfóniáját játszották. A „papíron" romantikus stílusúnak tűnő hangverseny barokk-imitációtól kezdve dzsesszen és könnyűzenén át Mozartig terjedt.

A Zongoraember estje. Amit Fazil Say hangszerével művel, az nem egyszerűen egy eszköz és egy művész kapcsolata, az már szimbiózis. Ő nem egy zongorista, vagy zongoraművész (ahogy az ismertető bemutatja), hanem a zongora szerves része. Egyik sincs a másik nélkül. A zongora csakis általa nyer csodálatos hangot, s Fazil Say is csak a billentyűkkel válik teljessé. A színpadra besétáló, furcsa ábrázatú, pocakos alakból egy kifejező, zongorával közös lény lesz. A Glenn Gouldra emlékeztető dünnyögő éneklés, vezénylés, valamint a mosolytól a torz arckifejezésig terjedő mimika és a nem éppen visszafogott dobbantások először zavaróak is lehetnek. Egyrészt steril hangzáshoz szokott fülünk nehezen tolerálja a darabba nem illő zajokat, másrészt jól tudjuk, a legtöbb mozgolódó művész a hangzó anyag színvonalának hiányosságait igyekszik pótolni a vizuális befolyásolással. Be is csuktam a szemem, és rá kellett jönnöm: nyoma sincs a minőségi romlásnak. Ez valami más... Zongoraember... A hangszeren produkált hibátlan zene egy az egyben kiült Say arcára, és átjárta egész testét. Ennek a - kezdetben ripacskodásnak tűnő - „koreográfiának", rítusnak lehettünk szemtanúi. Amikor a jobb oldalra kaptam jegyet, bántam, hogy nem láthatom majd Say kezét. Ám amit ezzel vesztettem, azt visszanyertem zenére táncoló tekintetével. Hallgatni, ahogy Fazil Say játszik a zongorán, vagy nézni, ahogy a zongora játszik Fazil Say-on...

A fuvola estje. A fuvola minden megszólalásánál kiemelkedően magas színvonalon muzsikált. Lágy, simogató hangja (sajnos) nem mindennapi élményt nyújtott. Tímár Judit szólói kivétel nélkül fényesebbé, gazdagabbá, szebbé tették a zenekari hangzást és az estét. A Dvořák-szimfónia első tételében, ha az ismertető nem készít fel, akkor is egyértelmű lett volna, hogy madárcsicsergést hallok. Ezen az estén egyik zenekari hangszer sem ért a fuvola nyomába. A kontraszt erősödött, mikor az amúgy is nyersebb hangú oboa, ezúttal még harsányabbra (s néhol hamiskásra) sikerült szólamával játszott együtt. S hogy e csillogást minél többször élvezhessük, arról a műsor gondoskodott. Mind Ravel hangszerelés-parádéja, mind az említett Dvořák-megoldás számos lehetőséget nyújtott a fuvolának a kiemelkedésre.

A kürtösökön ülő átok megtörésének estje. Az elmúlt egy évben alig hallottam olyan hangversenyt, ahol a kürtbelépések tiszták és gikszermentesek lettek volna. Legyen az piano megszólalás, vagy beethoveni forte, hazai, vagy külföldi zenekar, kivétel nélkül összerezzentem a fals és pontatlan megszólalásoktól. A Pannon Filharmonikusok megpróbálták elhitetni, hogy az ő kürtöseik is e kórban szenvednek, amikor az Enescu-opusban a tisztességgel megoldott vonós-unisono tétel utáni első lehetőségüket hasonló bakival oldották meg. A koncert hátralevő részében azonban szakítottak a „hagyománnyal", és határozott játékukkal erősítették, teljessé tették az ezúttal különösen fenséges és dicsőséges rezes hangzást.

A ráadások estje. A hangverseny egyik fele sem fejeződött be ráadás nélkül. Akik többet vártak volna egy Fazil Say nevével reklámozott koncerttől, mint egyetlen zongoraversenyt, azok a ráadások tengerében megkapták. Egy külön kis koncert kerekedett a négy ráadásból. Ahogy azt megszokhattuk, Say saját darabjaival köszönte meg a közönség szűnni nem akaró tapsát. Minden alkalommal rámutatott a zongorára, mintha csak őt is megtapsoltatná, majd leült. A műsoron szereplő, a dzsessz hatása alatt született Ravel-versenymű igen közel állhat Fazil Say ízléséhez, hisz saját szerzeményei is a dzsesszen és az improvizáción alapulnak. Elsőként - egy ismert dallam csendült fel - Gershwin Summertime-jára írt variációit mutatta be a művész. Láb és fej nem maradt mozdulatlan a nézőtéren, de a színpadon sem. A dzsesszes hangzás után a könnyűzenében találtuk magunkat Say SES című művével. Visszalépésnek éreztem ezt a számot az előző produkcióhoz képest, és elégedetlen lettem volna, ha ezzel búcsúzik a művész. Azonban újabb ráadás következett, ezúttal a Paganini-variációk. A Zongoraember (és egyben Zenebohóc) rendesen megnevettette közönségét kompozíciójával: hajat fésült, szó szerint kiszórta a hangokat a zongorából, és ritmusaival változatlanul rabul ejtett mindenkit. Mindeddig kétszer hallottam Fazil Say-t a Müpában, és Black Earth című műve sosem maradt el. Most azonban nem nyúlkált a húrok közé, hanem másik kedvenc ráadásával, Mozart, Ah, vous dirai-je Maman című dalra írt 12 variációjával zárta a félidőt. Szokásához híven néhány variációt kihagyott, és az ismétléseket is következetlenül kezelte. Minden más esetben megfeddhetnénk őt emiatt, azonban negyedik ráadásként a mű így is megállta a helyét. Főleg, hogy a zongorista ennyi dzsessz után is képes volt kiváló mozartisággal és kottahűsséggel játszani. Ha Mozart-darabként hallgatjuk, megmosolyogjuk a poénoknak szánt zenei megoldásokat, és csodálkozunk, hogy akkoriban ezen szórakoztak az emberek. Gyakran puszta sznobizmusból hajlamosak vagyunk túlmagasztalni egy-egy tréfának szánt művet. Most azonban, hogy a közönség nagy része úgy hitte, ez is Fazil Say kompozíciója (néhányan azt is tudni vélték, hogy Mozart stílusában írta), mindenki hangot adott a viccek megértésének, jót mulatott a variációs műfaj nyújtotta lehetőségeken. Tehát nagyon is ülnek a több évszázados poénok, ha levetkőzzük a beidegződést, miszerint a régmúlt idők nagy mestereinek (amúgy kiváló) művei egytől egyig a világmindenség nagy kérdéseit fejezik ki, fennköltek és komolyak. A koncert végén Brahms I. magyar táncát hallottuk ráadásként, Cristian Mandeal heves vezényletével és a PFZ lendületes játékával.

A tökéletes kikapcsolódás estje.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.
Klasszikus magazin

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.
Klasszikus magazin

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.