A romantika arcai címet viseli a Budafoki Dohnányi Zenekar soron következő, zeneakadémiai koncertje. A műsort látva a közönség talán meglepődik a választáson, hiszen három évszázad alkotóinak művei hangoznak majd el ezen a különleges esten. A programválasztás elsődleges szempontja azonban az volt, hogy a zárásként elhangzó Brahms I. (D-dúr) szerenád mellé
olyan darabok kerüljenek, amelyek a romantikán nevelkedett ízlésű hallgatók számára is örömet okoznak.
Brahms alkotása annak hatására született, hogy szerzője tanulmányozta a bécsi klasszicizmus, Mozart és Haydn stílusát, ám Sosztakovics és Orbán György darabját is erős szálak fűzik a zenetörténeti hagyományhoz.
A XX. század nagyjai nem írtak szimfóniát, többnyire szerénységből. Úgy vélték, ezt a műfajt a XVIII. és XIX. század színvonalán nem tudnák megszólaltatni
– ezzel a felvezetéssel helyezi történeti kontextusba művének létrejöttét Orbán György Kossuth-díjas zeneszerző. „Az én generációmnak – tehetségeseknek is – még kevesebb oka van arra, hogy szimfóniákat írjon, mert már technikánk, nyelvezetünk is hiányosabb.” Hogyan közelíthet mégis egy kortárs alkotó ehhez az évszázadokon át a középpontban álló műfajhoz? „A Haydn által zseniálisan alkalmazott zenei eszközök univerzálisak, a fizika és a biológia törvényein alapulnak.” Az emberi fül számára a dallamok, a világos ritmusok a dúr-moll akkordok a befogadhatók – mondja Orbán György.
Ez, persze lehet unalmas, mert a nyelvtan és a szókincs is az; a költő dolga beléjük lelket lehelni.
Ez fizikailag, élettanilag, akusztikailag behatárolt tény. Választhatjuk ugyan az atonalitást tonális helyett (sok mindenre jó: szorongó, kozmikus asszociációkat kelt, én is használom itt-ott kontrasztként), de a tonális zene nem lehet »választásunk« tárgya, mert a természet és az ember világa a rögzített frekvenciákat (hangokat), optimális hangrendszereket (5-7 fokú skálákat) és minden dallam, ének, dal, sláger hierarchikusan elrendezett hangjait teszi lehetővé és befogadhatóvá.”
Orbán György a szimfónia felépítésének főbb jellemzőit is elárulta: „Történetesen négy tételes, az első hármat motivikus szálak kötik össze.
Megjelenik benne pár ismert népdalfoszlány és egy közismert gyermekdal. Ezek nem idézetek, mert a szimfónia egésze össze van nőve velük.
(Az ötvenes években elburjánzott kötelező »népdal-szimfóniák« rossz szájízt hagytak maguk után.) Ugyanakkor a közösségi zene beemelése a »komponált zenékbe« ősrégi, a zenéléssel egyidős tendencia: gregoriánok, zsoltárok, világi dallamok. Ezek a zeneszerzőknek éppoly kedvesek, mint a zenét hallgatóknak. Ezért kerültek művembe.”
Műsoron szerepel még Sosztakovics I. hegedűversenye, amely négytételes szerkezetében szintén a szimfónia műfaját idézi, miközben a mű hangszerelése kamarazene-szerű. Első előadója és címzettje, David Ojsztrah így nyilatkozott róla: „A Hegedűversenyben…
engem a csodálatos komolyság, az alkotói gondolat mélysége és az igazi szimfonikus gondolkodásmód kap meg.
A Hegedűverseny partitúrájában nincs semmi, ami esetleges lenne, ami csak a külső hatásra számítana, amit nem az anyagfejlesztés belső logikája indokolna.”
A romantika arcai
november 8. 19:30, Zeneakadémia
Orbán: I. szimfónia (ősbemutató)
Sosztakovics: I. hegedűverseny
Brahms: I. (D-dúr) szerenád
Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar, Daniel Matejča – hegedű
Vezényel: Hollerung Gábor
További részletek a koncertről és jegyvásárlási lehetőség itt érhető el.
Fejléckép: Orbán György, Hollerung Gábor (fotó/forrás: Solymári / Wikipedia, Csibi Szilvia)
hírlevél
