Egy szűk hetet eltölteni a Festetics-kastélyban igazán varázslatos érzés: csodás az angol park, amelyben több mint kellemes délutánonként – vagy már akár reggelenként – sétálni és üldögélni, közben azon töprengeni, hogy ha a gyönyörű épület falai mesélni tudnának, vajon mi mindent mondanának nekünk. Történetekből – ha nem is konkrétan a Festetics-kastélyéból – már vasárnap délután hallhattunk ízelítőt Podhorányi Zsolt Gyerekek a kastélyban című könyvének bemutatója kapcsán, a múltidézés, az időutazás garantált volt. Mivel jómagam vezettem a beszélgetést, érintettség okán erről a rendezvényről, illetve magáról a kötetről – nem beszélve az Illés Eszter fuvolaművész és Szalai Éva zongoraművész által megszólaltatott zenei részletekről és Korhecz Imola felolvasásairól – nehéz lenne elfogulatlanul írni, de a koncertek kapcsán is inkább szorítkoznék a beszámoló műfajára, egy-két személyes benyomás, hangulat felidézésével.

Zsoldos Bálint, Devich Gergely (Fotó/Forrás: Podhorányi Zsolt / Klassz a pARTon)

Vasárnap este a fiatal csellista, Devich Gergely lépett a kastély Tükörtermének képzeletbeli pódiumára kamarapartnere, Zsoldos Bálint zongoraművész társaságában. Beethoven legelső, F-dúr szonátájával (op. 5, No. 1) kezdték műsorukat, és bár az emlékév különösen fontossá tette idén a bonni mester alakját, a szerző mindig tartogat számunkra meglepetéseket, amelyeket többnyire váratlan tempóváltások, hangsúlyok formájában Devich és Zsoldos kettősétől is megkaptunk.

A szonátát ilyen barokkos környezetben, az aranyozott ornamentika és az impozáns csillárok társaságában hallgatni kifejezetten autentikus volt, hiszen maga Beethoven is királyi környezetben adhatta elő annak idején berlini tartózkodása során a II. Frigyes Vilmos porosz uralkodónak ajánlott művet. És bár a korban, kiváltképp arisztokrata körökben különös fontosságú volt a házimuzsikálás, a hangszertanulás, nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen szövevényes, bonyolult muzsikát könnyedén eljátszottak volna a 19. század grófkisasszonyai és báró urai. A kéttételes Beethoven-mű után Devich Gergely és Zsoldos Bálint egy másik nagy „B betűs” mester, Johannes Brahms második (utolsó) cselló-zongoraszonátáját szólaltatta meg, melynek ugyancsak F-dúr a hangneme. Bár a romantikus szenvedély másik lelkiállapotba vitte a hallgatóságot, ahhoz kétség nem fért, hogy Brahms zenéje is „Beethoven köpönyegéből” bújt elő. A két muzsikus előadásából a jelen sorok íróját különösen a kirobbanó energiákat mozgósító Allegro appassionato (mondhatnánk scherzónak is), valamint az ezt követő, játékos-szeszélyes zárótétel, az Allegro molto ragadta magával.

Tóth-Vajna Zsombor, Ács Gabriella (Fotó/Forrás: Oláh Gergely Máté / Klassz a pARTon)

Bár sokan mondják, hogy a Balatonon az augusztus 20-i hétvége után minden kihal, ez csak részben igaz. Furcsa és érthetetlen, hogy Keszthelyen egy 21 óra magasságában véget ért koncert után már nem lehet megvacsorázni legalább egy fesztivál idején – nagyjából mindenhol értetlenül néztek ránk, budapesti éjjeli baglyokra a már éppen bezárni készülő éttermi dolgozók –, de szerencsére a hosszú hétvége elmúltával is lelkes, teltházas közönséget tudhat magéának a Klassz a pARTon. Hétfő este Joseph Haydn otthonában érezhettük magunkat Ács Gabriella énekművész, valamint a fortepianista (és egyben csembalista, orgonista, karmester, orvos) testvérpár, Tóth-Vajna Gergely és Tóth-Vajna Zsombor jóvoltából. Az előzőleg használt Yamaha zongorát ezen a koncerten egy Walter fortepiano kópiájára cserélték a művészek, és

Hotzi Panni, Nemes Réka, Wendler Enikő (Fotó/Forrás: Oláh Gergely Máté / Klassz a pARTon)

Bár a Haydnék kifejezés nem éppen tűpontos, hiszen köztudottan rossz volt a komponista feleségével való kapcsolata, ami ezen az estén is szóba került, és már elvben rögtön az első darab, az F-dúr Adagio létrejötte is annak köszönhető, hogy az osztrák mester szíve egy másik hölgy iránt dobbant meg. A tizenkét német dalban hallhattuk Ács Gabriella énekét, és bevallom, előzetesen kicsit aggódtam, hogy a visszhangos, nem túl nagy teremben nem lesz-e túl sok az operaénekesi hang – főleg egy fortepiano mellett –, de az arányokra nem lehetett panasz. Haydn művészetének humorát is megcsillantották az előadók, de számomra még emlékezetesebb maradt a Tóth-Vajna testvérpár által előadott négykezes a koncert végén: az induló a Varázsfuvola második felvonásából, valamint Sarastro áriája teremtett meghitt légkört, majd az élményt Ács Gabriella szólójával ráadásként Händel Xerxes című operájának híres áriája, az Ombra mai fu fokozta. Egy kötetlen rögtönzött, rövid hangszerbemutató az ott maradt közönségnek pedig hab volt a tortán.

A harmadik este a MOL Alapítvány által korábban vagy jelenleg is támogatott fiatal tehetségeket hallhatta a keszthelyi közönség, és bár eddig olyan művek szólaltak meg a kastélyban, melyeket akár Festeticsék is hallgathattak annak idején szalonkoncerteken, Bánfi-Nemes Réka, Wendler Enikő (fuvola), Hotzi Panni (zongora), Bánfi Barna (szaxofon) és Bress Bálint (gitár) műsora mind a hangszerek, mind a repertoár tekintetében hozott némi frissességet, modernséget. Főleg átiratokat hallhattunk: izgalmas volt Bach kéthegedűs versenyművét ezúttal két fuvolán hallani – bizonyítva ezzel is, hogy a barokk mester muzsikája bármilyen hangszeren jól szól –, üde színfolt volt oboa helyett szaxofonon hallani Bellini Esz-dúr koncertjét – mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok a bel canto nagy rajongója, és különösen izgalmas volt a 20. és 21. század Dél-Amerikájába is kirándulást tenni Piazzolla, Villa-Lobos vagy Celso Machado könnyedebb dallamai segítségével.

Bress Bálint, Bánfi Barna (Fotó/Forrás: Oláh Gergely Máté / Klassz a pARTon)

És ez még csak a harmadik nap...Mondanom sem kell, hogy a többi koncert is a sokszínűség jegyében zajlott, illetve zajlik. Ha tehetik, ne maradjanak le a Balaton-parti Zenepavilon csütörtök és péntek esti hangversenyeiről. Találkozzunk Keszthelyen!

Szerző: Tóth Endre

KLASSZ a pARTon fesztivál

2020. július 12.-augusztus 30.

A fesztivál kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.

Klassz a pARTon! 2020

Fejléckép: Tóth-Vajna Gergely, Tóth-Vajna Zsombor (fotó: Oláh Gergely Máté / Klassz a pARTon)