Klasszikus

A vasfog és az álmok

2009.12.09. 14:02
Ajánlom
Percig sem vitatom: Steve Reich korunk legjelentősebb alkotói közé tartozik. Jókor volt jó helyen: épp időben fordult szembe az ötvenes esztendők túlbonyolított szerializmusával és az azt követő évek valaha hatásosnak vélt, mára bizony erősen kopottas neo-expresszionizmusával.

Ez utóbbi a humanista érzelmeket sugalló címeiről ismerhető fel, amelyekkel kalandfilmekbe illő borzongató effektusait igyekezett eladni. Reichre Cage gondolatvilága hatott, meg a távolkelet muzsikája, a gamelang, mellette fekete-Afrika és a nemes modern jazz (Coltrane-t említi a szokásos módon igényes, de ezúttal már csak pénzért kapható műsorfüzet). No, és bevallva-bevallatlanul a rock. Nálunk az Új Zenei Stúdió kezdte bemutatni az akkor még ifjú amerikai darabjait (maradandó emlékem például a Clapping music), aztán a 180-as Csoport. Az utóbbi rendezvényein tömegestül jelentek meg olyan fiatalok, akik azelőtt százszor is meggondolták volna, jegyet váltanak-e „komoly" koncertre, pláne kortárs zenét kínálóra. A Zene fadarabokra egyik előadásán (a nyolcvanas évek elején lehetett, minden esetre elég rég) már-már az volt az érzésem, a publikum a lelkesedéstől csápolni kezd. Új és boldog korszakot ígért ez a stílus, olyat, amelyben az avantgarde és a közönség végre egymásra talál. Reich ráadásul soha nem adta olcsón, mint, mondjuk, Philipp Glass, aki látszólag hasonló eszményeket követett (repetitív zene, neo-tonalitás), s akinek budapesti zongoraestjét szánalmasnak találtam. Ezt a véleményemet bátorkodtam közzétenni az Új Zenei Újságban. Többen felháborodtak akkor, ám a szigorú ítéletet ma sem vonom vissza. Glass, úgy vélem, azt képviseli, amit a politikában populizmusnak nevezünk. Reich viszont a legkevésbé sem populista. Konok következetességgel járta - járja - a maga útját. Hangzásvilága kemény és mégis eufónikus: bámulatosan ért ahhoz, hogy eredeti színeket keverjen ki. Újabb alkotásainak leplezetlen politikai üzenete is rokonszenves: ki az, aki nem gondolna mély részvéttel és együttérzéssel a fanatikus muzulmán téboly olyan ártatlan áldozatára, mint az egykori újságíró, Daniel Pearl, akinek utolsó szavait idézi a most megismert Daniel Variations? Ama szeptember 11-e után ne áltassuk magunkat. Internet, PC, Mars-szonda ide vagy oda, támad a legsötétebb középkor, seperc alatt azon vesszük észre magunkat, hogy a Kölni Kalifátus fennhatósága alá tartozunk... Elnézést a kitérőért. Szóval a lényeg az, hogy Reich igazi nagyság, aki minden tiszteletet megérdemel.

Ezek után kissé disszonánsnak hangozhat, hogy budapesti szerzői estjének nem volt nagy sikere. Tapsoltak persze, sokan, sokáig, mert nálunk a merész operarendezéseket leszámítva mindig mindenért jár taps. De tomboló ovációról, olyan hangulatról, ami valaha a 180-as Csoport koncertjein uralkodott, nem tudósíthat a krónikás. Szünetben és hazafelé menet is elcsíptem néhány beszélgetés-részletet. "Eleinte nagyon tetszett - mondta egy fiatalember például - de aztán kicsit unni kezdtem." Hát igen: a múló idő... hogy kedvenc képzavaromat idézzem: az idő vasfoga, amely elszáll felettünk. A nagy ígéret az avantgarde és a széles publikum egymásra találásáról ígéret, álom maradt. Ez a fajta muzsika minden erénye és részletszépsége ellenére fárasztóan egysíkú tud lenni. Kicsit úgy hat, mintha villanyáramot vezetnénk valamilyen pompás Stravinsky-partitúrába (Zsoltárszimfónia körüli és utáni alkotásokra gondolok).  Minden "rezeg". Megszólal egy remek, nagyon odaillő hang a mély regiszterben - és ismétlődik, ismétlődik, ismétlődik. Nem háromszor: harmincháromszor. Az embert elfogja a vágy: végre egyszer legyen egy hosszabban kitartott hangzat, szűnjön meg legalább rövid időre a pulzálás. De nem szűnik, mert a repetitív zenének éppen ez a lényege. Három hasonló eszmények jegyében fogant mű pedig nem megsokszorozza, inkább kioltja egymás hatását. Az ősbemutatóként elhangzó - kifejezetten az Amadinda együttesnek írt - Mallet Quartet kedves, játékos, de nem különösebben jelentős opusznak tűnt. A Daniel Variations esetében kissé zavart, hogy a szöveget egyáltalán nem lehetett érteni (és nem az énekesek miatt: ebben a zenei szövetben a szavak óhatatlanul elvésznek). A szünet után hallott Music for 18 Musicians pedig, amelyet egykor összegző nagy opusznak tekintettek, a maga jó órás terjedelmével bizony erősen lankasztotta a figyelmet. Ennek a fajta zenének persze lényeges tulajdonsága, hogy sokáig szól (nevetséges abszurdum volna ilyen zenei anyaggal weberni miniatűrákat teremteni). Reich időérzéke a maga szempontjából kiválóan működik:  ha hamarabb befejezné, nem érné el azt a zsongító hatást, amely kiszakítja hétköznapok szörnyű rohanásából a hallgatót. Itt csak az a kérdés, hogy a mai hallgató igényli-e ezt az idegnyugtató gyógyszert. Negyedszázaddal ezelőtt egyértelmű igennel válaszoltam volna. "Tömegek" nevében nem beszélhetek, ezt meghagyom a politikusoknak. Csak azt a tétova érzésemet írhatom le, hogy manapság, tapasztalataim, s mindenekelőtt az e koncerten szerzett benyomások alapján a korábbinál jóval kevésbé igényli. 

Az Amadinda Ütőegyüttest a langyos fogadtatásért nem érheti elmarasztalás. Évek hosszú sora óta csodálatosak: a legmagasabb profizmust egyesítik az ügy iránti lelkes odaadással. És szervezésben is kiválóak. A legjobb erőket nyerik meg kisegítőként. Ha a magyar gazdasági élet így működne... talán nem nekünk kellene euróra váltanunk a roskatag forintot. Elképzelem, amint Brüsszelben forintért vásárolja a háziasszony a magyar szalámit. Pert indítanak az ottani közlekedési vállalat alkalmazottja ellen, mert sokezer forint vesztegetési pénzt vett fel... Álom, álom, édes álom...

Steve Reich művei - Amadinda Ütőegyüttes
2009. december 6. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Díszvendég: Steve Reich
Km.: UMZE Kamaraegyüttes, Schola Cantorum Budapestiensis (műv. vez.: Bubnó Tamás, Mezei János)
Vez.: Rácz Zoltán


Steve Reich: Mallet Quartet (ősbemutató), Daniel Variations (magyarországi bemutató), Music for 18 Musicians

www.mupa.hu

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Aki az irodalommal csalta meg az orvostudományt – 120 éve hunyt el Anton Pavlovics Csehov

1904. július 15-én hunyt el az egyik legnagyobb orosz író, Anton Pavlovics Csehov, aki drámáival és más prózai szövegeivel egyaránt megújította a modern irodalmat. A művész életéről tíz pontban emlékezünk meg.
Könyv

Ismét nagy színészek tolmácsolásában hallgathatunk verseket a kisföldalattin

Július 15. és július 21. között ismét klasszikus és kortárs versek szólalnak meg a Millenniumi Földalatti Vasút állomásain a Vers a peronon programsorozatban.
Színház

Kálid Artúr kapta idén a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját

A színművész a Hyppolit, a lakáj címszerepében nyújtott teljesítményéért érdemelte ki az elismerést, amelyről a közönség szavazatai döntöttek. Az előadás ősztől a dunaújvárosi Bartók Színház műsorán lesz látható.
Színház

Lábnyomok előttem és mögöttem – beszélgetés Bérczes Lászlóval

Tavaly jelent meg Kötőszavak címmel Bérczes László könyve, amiben a szerző ezúttal magáról ír. A kötet apropójából ültünk le beszélgetni a Jászai-díjas rendezővel.
Vizuál

Játéktól a mesterségig – népi kézműves kiállítás nyílt a Hagyományok Házában

A Hagyományok Háza egyedülálló tárlattal várja a látogatókat Játéktól a mesterségig címmel, amely a népi kézműves szakképzések végzős hallgatóinak vizsgaremekeit mutatja be, szeptember 25-éig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Világrengető dallamok – az elmúlt száz évből származó zenéket játszottak a Berlini Konzerthausban

A modern kor mesterművei – ezzel a címmel hirdette évadzáró koncertjét a Berlini Konzerthaus Zenekara. Az együttes idén nagy hangsúlyt fektetett a 20-21. századi alkotásokra, már a szezon elején is hangversenyt szenteltek a témának.
Klasszikus hír

Osztrák és román versenyzők nyertek az 5. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyen

A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás által kilenc éve életre hívott Fesztivál Akadémia Budapest keretében rendezték meg július 4. és 14. között Budapesten a 22 év alattiaknak szóló 5. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyt.
Klasszikus ajánló

Idén is régizenei hétvégék várják a közönséget Eszterházán

Idén nyáron is Eszterházára invitálja a közönséget a Haydneum – Magyar Régizenei Központ, ahol július 19. és augusztus 25. között hat hétvégén keresztül magas színvonalú, korhű hangszeres régizenei hangversenyeket rendeznek.
Klasszikus beszámoló

Kobayashi Ken-Ichiróval turnézott Japánban a MÁV Szimfonikus Zenekar

A MÁV Szimfonikus Zenekar a legutóbbi, 2019-es nagy sikerű japán turné után idén június 17-től július 7-ig újra a „felkelő nap országának” nagyvárosaiban vendégszerepelt, Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével.
Klasszikus kritika

Sorscsapások két kalapácsütésben – Mahler-koncert Szombathelyen

Mahler 6. szimfóniája nem tartozik a szerző leggyakrabban játszott művei közé, a Tragikus melléknév azonban félrevezető lehet azoknak, akik először találkoznak a darabbal. Az alkotás ezúttal Szombathelyen, a Savaria Szimfonikus Zenekar előadásában hangzott el.