Klasszikus

A vasfog és az álmok

2009.12.09. 14:02
Ajánlom
Percig sem vitatom: Steve Reich korunk legjelentősebb alkotói közé tartozik. Jókor volt jó helyen: épp időben fordult szembe az ötvenes esztendők túlbonyolított szerializmusával és az azt követő évek valaha hatásosnak vélt, mára bizony erősen kopottas neo-expresszionizmusával.

Ez utóbbi a humanista érzelmeket sugalló címeiről ismerhető fel, amelyekkel kalandfilmekbe illő borzongató effektusait igyekezett eladni. Reichre Cage gondolatvilága hatott, meg a távolkelet muzsikája, a gamelang, mellette fekete-Afrika és a nemes modern jazz (Coltrane-t említi a szokásos módon igényes, de ezúttal már csak pénzért kapható műsorfüzet). No, és bevallva-bevallatlanul a rock. Nálunk az Új Zenei Stúdió kezdte bemutatni az akkor még ifjú amerikai darabjait (maradandó emlékem például a Clapping music), aztán a 180-as Csoport. Az utóbbi rendezvényein tömegestül jelentek meg olyan fiatalok, akik azelőtt százszor is meggondolták volna, jegyet váltanak-e „komoly" koncertre, pláne kortárs zenét kínálóra. A Zene fadarabokra egyik előadásán (a nyolcvanas évek elején lehetett, minden esetre elég rég) már-már az volt az érzésem, a publikum a lelkesedéstől csápolni kezd. Új és boldog korszakot ígért ez a stílus, olyat, amelyben az avantgarde és a közönség végre egymásra talál. Reich ráadásul soha nem adta olcsón, mint, mondjuk, Philipp Glass, aki látszólag hasonló eszményeket követett (repetitív zene, neo-tonalitás), s akinek budapesti zongoraestjét szánalmasnak találtam. Ezt a véleményemet bátorkodtam közzétenni az Új Zenei Újságban. Többen felháborodtak akkor, ám a szigorú ítéletet ma sem vonom vissza. Glass, úgy vélem, azt képviseli, amit a politikában populizmusnak nevezünk. Reich viszont a legkevésbé sem populista. Konok következetességgel járta - járja - a maga útját. Hangzásvilága kemény és mégis eufónikus: bámulatosan ért ahhoz, hogy eredeti színeket keverjen ki. Újabb alkotásainak leplezetlen politikai üzenete is rokonszenves: ki az, aki nem gondolna mély részvéttel és együttérzéssel a fanatikus muzulmán téboly olyan ártatlan áldozatára, mint az egykori újságíró, Daniel Pearl, akinek utolsó szavait idézi a most megismert Daniel Variations? Ama szeptember 11-e után ne áltassuk magunkat. Internet, PC, Mars-szonda ide vagy oda, támad a legsötétebb középkor, seperc alatt azon vesszük észre magunkat, hogy a Kölni Kalifátus fennhatósága alá tartozunk... Elnézést a kitérőért. Szóval a lényeg az, hogy Reich igazi nagyság, aki minden tiszteletet megérdemel.

Ezek után kissé disszonánsnak hangozhat, hogy budapesti szerzői estjének nem volt nagy sikere. Tapsoltak persze, sokan, sokáig, mert nálunk a merész operarendezéseket leszámítva mindig mindenért jár taps. De tomboló ovációról, olyan hangulatról, ami valaha a 180-as Csoport koncertjein uralkodott, nem tudósíthat a krónikás. Szünetben és hazafelé menet is elcsíptem néhány beszélgetés-részletet. "Eleinte nagyon tetszett - mondta egy fiatalember például - de aztán kicsit unni kezdtem." Hát igen: a múló idő... hogy kedvenc képzavaromat idézzem: az idő vasfoga, amely elszáll felettünk. A nagy ígéret az avantgarde és a széles publikum egymásra találásáról ígéret, álom maradt. Ez a fajta muzsika minden erénye és részletszépsége ellenére fárasztóan egysíkú tud lenni. Kicsit úgy hat, mintha villanyáramot vezetnénk valamilyen pompás Stravinsky-partitúrába (Zsoltárszimfónia körüli és utáni alkotásokra gondolok).  Minden "rezeg". Megszólal egy remek, nagyon odaillő hang a mély regiszterben - és ismétlődik, ismétlődik, ismétlődik. Nem háromszor: harmincháromszor. Az embert elfogja a vágy: végre egyszer legyen egy hosszabban kitartott hangzat, szűnjön meg legalább rövid időre a pulzálás. De nem szűnik, mert a repetitív zenének éppen ez a lényege. Három hasonló eszmények jegyében fogant mű pedig nem megsokszorozza, inkább kioltja egymás hatását. Az ősbemutatóként elhangzó - kifejezetten az Amadinda együttesnek írt - Mallet Quartet kedves, játékos, de nem különösebben jelentős opusznak tűnt. A Daniel Variations esetében kissé zavart, hogy a szöveget egyáltalán nem lehetett érteni (és nem az énekesek miatt: ebben a zenei szövetben a szavak óhatatlanul elvésznek). A szünet után hallott Music for 18 Musicians pedig, amelyet egykor összegző nagy opusznak tekintettek, a maga jó órás terjedelmével bizony erősen lankasztotta a figyelmet. Ennek a fajta zenének persze lényeges tulajdonsága, hogy sokáig szól (nevetséges abszurdum volna ilyen zenei anyaggal weberni miniatűrákat teremteni). Reich időérzéke a maga szempontjából kiválóan működik:  ha hamarabb befejezné, nem érné el azt a zsongító hatást, amely kiszakítja hétköznapok szörnyű rohanásából a hallgatót. Itt csak az a kérdés, hogy a mai hallgató igényli-e ezt az idegnyugtató gyógyszert. Negyedszázaddal ezelőtt egyértelmű igennel válaszoltam volna. "Tömegek" nevében nem beszélhetek, ezt meghagyom a politikusoknak. Csak azt a tétova érzésemet írhatom le, hogy manapság, tapasztalataim, s mindenekelőtt az e koncerten szerzett benyomások alapján a korábbinál jóval kevésbé igényli. 

Az Amadinda Ütőegyüttest a langyos fogadtatásért nem érheti elmarasztalás. Évek hosszú sora óta csodálatosak: a legmagasabb profizmust egyesítik az ügy iránti lelkes odaadással. És szervezésben is kiválóak. A legjobb erőket nyerik meg kisegítőként. Ha a magyar gazdasági élet így működne... talán nem nekünk kellene euróra váltanunk a roskatag forintot. Elképzelem, amint Brüsszelben forintért vásárolja a háziasszony a magyar szalámit. Pert indítanak az ottani közlekedési vállalat alkalmazottja ellen, mert sokezer forint vesztegetési pénzt vett fel... Álom, álom, édes álom...

Steve Reich művei - Amadinda Ütőegyüttes
2009. december 6. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Díszvendég: Steve Reich
Km.: UMZE Kamaraegyüttes, Schola Cantorum Budapestiensis (műv. vez.: Bubnó Tamás, Mezei János)
Vez.: Rácz Zoltán


Steve Reich: Mallet Quartet (ősbemutató), Daniel Variations (magyarországi bemutató), Music for 18 Musicians

www.mupa.hu

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Vizuál

Banksy nem örült neki, hogy kiállítást rendeztek a műveiből az oroszok

A graffitiművész Banksy tudta és hozzájárulása nélkül rendeztek munkáiból kiállítást Moszkvában. A művész kifogásolta, hogy elveivel ellentétben a tárlat látogatóinak még fizetniük is kell, mint mondta, ő sohasem kérne pénzt az emberektől, akik látni akarják a képeit.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus cselló

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.
Klasszikus hírek

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Klasszikus jótékonyság

Érdi Tamás látássérültek javára koncertezik a Zeneakadémián

Harminc éves a „Szól a szív” Alapítvány, amely számos alkalommal segítette a Vakok Iskoláját, amelynek Érdi Tamás egykor tanulója volt. Szeptember 18-án jótékonysági koncertet rendeznek a Zeneakadémián, nem drága a belépőjegy, de jó célt szolgál.
Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.