Klasszikus

„A vonósok nekem „no-go” terület” – Beszélgetés Unsuk Chin zeneszerzővel

2022.10.07. 16:40
Ajánlom
Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány fiatal karmesterek és zeneszerzők számára szervezett mesterkurzusának idén ősszel Unsuk Chin a vendégprofesszora. A koreai származású komponista hét közben az ifjú művészekkel dolgozik, október 8-án, a kurzus zárókoncertjén pedig két darabját is hallhatja a közönség.

Unsuk Chin dél-koreai zeneszerző 1961-ben született Szöulban. Már kisgyerekként elbűvölte a zongora, saját bevallása szerint erős fizikai kötődést érzett a hangszer iránt. Családja helyzete azonban nem tette lehetővé a rendszeres zeneórákat, így sokáig autodidakta módon tanult zongorázni. Tanulmányait később a Szöuli Egyetemen folytatta, 1985-ben pedig elnyert egy ösztöndíjat, aminek köszönhetően Berlinben Ligeti Györgynél tanulhatott. Bevallása szerint a zeneszerzővel való közös munka akkora sokkot jelentett számára, hogy három évig nem komponált. A nyolcvanas évek végén az elektronikus zenével kezdett foglalkozni, azóta azonban számos más stílus és hatás is megjelent alkotásaiban. Versenyművet komponált shengre, egy tipikus ázsiai hangszerre, Alice Csodaországban című operáját pedig a Bajor Állami Operaház mutatta be. Unsuk Chin műveit a világ számos nagy zenekar műsorra tűzte, így a Berlini, a New York-i és a Londoni Filharmonikusok.

Milyen érzés figyelnie, amint a kurzus során fiatal karmesterek dolgoznak a művein?

Nagyon érdekes, mivel nem szoktam részt venni a darabjaim próbáin. Teljesen új helyzet a számomra látni, hogy a különböző karmesterek mennyire másként nyúlnak a darabhoz, mivel másfajta képességekkel és zeneiséggel rendelkeznek.

A kurzus során fiatal zeneszerzőkkel is dolgozik. Talán kissé provokatív kérdés, de lehetséges egyáltalán tanítani a komponálást?

Azt hiszem, nem. Bár én igazából nem is vagyok tanár, csak alkalmanként tartok mesterkurzusokat.

Nehéz kérdés, mit lehet átadni a növendékeknek, nem létezik egyetlen tökéletes módszer a zeneszerzés tanítására vagy tanulására.

Viszont fontos lehet a fiatal szerzők és köztem kialakuló kapcsolat. Megmutatják nekem a darabjaikat, megvitatjuk őket, egy kicsit megismerhetnek engem és a zenémet is, és ebből képesek valamilyen módon profitálni. Nem tudom, pontosan mit, lehet, hogy egyszerűen csak inspirációt nyernek, és fejlődnek.

Az ön műveit a világ legnagyobb zenekarai játsszák. Mi szükséges ahhoz, hogy egy mai zeneszerző sikeres legyen?

Nem tudom, sikeres vagyok-e, vagy sem. Ez felfogás kérdése is, sosem éreztem, hogy annyira híres lennék. Egész életemben szerencsés voltam, találkoztam fontos emberekkel, akik rendkívül sokat segítettek a pályámon. Aztán ennek köszönhetően pozitív irányba haladt tovább a karrierem. De akár másként is történhetett volna.

Érezte valaha, hogy Koreából érkezve, női zeneszerzőként nehezebb célt érnie?

Hogyne. Manapság a világ sokat változik, középpontba került a sokféleség, de már hatvan fölött járok, és amikor fiatal voltam, Németországban egyáltalán nem volt könnyű ezekkel az adottságokkal érvényesülni.

A németek nagyon erős hagyománnyal rendelkeznek, és akkoriban senkit nem vettek komolyan, aki ehhez képest kívülről érkezett.

Nő vagyok, alacsony, Ázsiából jöttem – igen hosszú idő kellett, hogy elfogadjanak.

bhp_1124-145432.jpg

Unsuk Chin a mesterkurzus első konzultációján (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány)

Amikor Németországba került, Ligeti György lett a tanára. Sokszor elmondta, milyen keményen bánt ő a tanítványaival, de egészen pontosan milyen módszerrel tanított?

Nem volt módszere. Csak magyarázott, zenét hallgattunk, beszélgettünk. De úgy gondolom, nem is létezhet egy általánosan használható módszer a zeneszerzés tanítására. Akadémikus értelemben persze lehet, hogy szükség van ilyesmire. Ligeti óráin viszont inkább folyamatos eszmecsere zajlott. Mindenféle zenéről beszélt, a sajátjáról is, és ha a tanítványok elhozták a műveiket, azokat is megvitattuk.

Egy beszélgetésben azt mondta, nem igazán követi, hogyan fogadja a közönség a műveit. Akkor milyen célok vezetik a komponálás során?

Nem hiszem, hogy a komponálásnak bármilyen célja lenne, önmagáért fontos. A zenének az emberekre gyakorolt hatása egy későbbi fázisban érzékelhető,

a megírás pillanatában csak az aktuális zenei anyag érdekel, és hogy milyen művet tudok belőle létrehozni.

Ekkor a figyelmem nem irányul semmilyen külső tényezőre, csak maga az alkotás számít. Egy komponista folyamatosan a zenében él, és a gondolatok csak úgy jönnek, nem tudom, honnan. Engedni kell, hogy kibontakozzanak, megérjenek, azután lehet leírni őket. Először elkezdem tervezni a művet, általában jóval korábban, mintsem ténylegesen nekiállnék komponálni. Már a folyamat legelején próbálok jó címet találni, mert az a darab arca, és ha megvan, a mű ideája is sokkal jobban kikristályosodik. Amikor pedig valamiféle ötletem vagy inspirációm támad, megpróbálok partnerintézményt találni hozzá, hogy be is mutassák a művet. De olyan darabot sosem írok, ami nem vonz, nem érdekel.

Ön ma már a nyugati világ klasszikus zenéjének a képviselője, de mit jelent önnek a koreai kultúra?

Nagyon fontos kulturális alapot jelent számomra. A koreai tradicionális zene igen jelentős, de a saját zenémben nem lehet felfedezni a nyomait, még én magam sem vagyok rá képes. Inkább a művészi identitásom épült rá valamilyen szinten. Úgy vélem, egy zeneszerző a legváltozatosabb hatásokat magába fogadhatja, de végül a saját zenéjét kell megalkotnia. Lehet, hogy száz év múlva az is a koreai tradíció része lesz, amit én írok ma, a hagyomány nem csupán a múltban gyökerezik, hanem a jövő felé tartó, előrehaladó folyamat.

Eredetileg zongorista szeretett volna lenni. Máshogy komponál zongorára, mint a többi hangszerre?

Erősen fizikai természetű kapcsolat fűz a zongorához, ahogy másokat például a vonósokhoz, miközben nekem az egy „no-go” terület. De nem vagyok benne biztos, hogy ez a szoros kötődés milyen módon hat a komponálás folyamatára.

A zongoradarabjaimat papíron írom, a hangszert nem használom, zongorázni csak a magam kedvére szoktam.

Persze így is sok mindent megtudtam a hangszerről, széles repertoárral ismerkedtem meg, mondhatom, hogy a zongoramuzsika mindig velem van.

bhp_1222-145434.jpg

Unsuk Chin Fazekas Gergely zenetörténésszel a mustMEET Composers sorozat beszélgetésén (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány)

A kurzus zárókoncertjén elhangzó műveiben sok ütőhangszert használ, ez a hangszercsoport amúgy is népszerű a kortárs zenében. Ön miért érdeklődik iránta?

Valószínűleg a származásom miatt, a tradicionális zenénkben sokféle ütőhangszer előfordul. A koreaiak igen temperamentumos emberek, szeretnek énekelni és táncolni, ezért sokszínű és izgalmas alkotások születtek. Amikor nyugati zenekarra komponálok, amúgy is foglalkozom ütősökkel, mert

nem szeretem a szimfonikus zenekarnak a 19. században kialakult hangzását. Igyekszem eltérni a hagyományos hangszer-összeállítástól.

Ha valaki nem ismeri önt, de eljön a zárókoncertre, és meghallgatja az ott elhangzó két darabot, a Double Concertót és a Fantaisie mécanique-ot, kaphat valamennyire teljes képet arról, milyen is az ön zenéje?

Nem, ehhez túlságosan sokféle darabot írok. Legalább öt-hat különböző alkotásomat kellene meghallgatnia, hogy alaposabban belelásson a zenémbe. Még akkor is, ha a Double Concerto fontos darabom, és ez a két mű igen különböző zenei világomat mutatja meg.

Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány meghívására érkezett Budapestre. Mióta ismerik egymást Eötvös Péterrel?

Természetesen a nevét már korábban is ismertem, de személyesen körülbelül húsz éve találkoztunk először, Svédországban az egyik darabom ősbemutatóját vezényelte. Nagyon jól megértettük egymást, és sokat tanultam tőle, ahogy kérdezett a darabomról, megállapításokat tett, ötletei voltak bizonyos részleteket illetően – sok jó tanácsot adott. Azóta is teljesen megbízom benne, és az összes további koncertünknél is nagyon jól együtt tudtunk működni.

De nemcsak karmesterként fantasztikus, hanem zeneszerzőként, sőt emberként is, csodálom és tisztelem mindazért, amit a fiatal generációért tesz.

Fókuszban Unsuk Chin – Az Eötvös Péter Alapítvány nemzetközi mesterkurzusának zárókoncertje
október 8. 19:30, BMC

Maurice Ravel: Bevezetés és allegro hárfára, vonósnégyesre, fuvolára és klarinétra
Jongsung OH: Concertino for Flute, Clarinet, Harp and String Quartet (2022) ősbemutató
Unsuk Chin: Fantaisie mécanique – magyarországi bemutató

Unsuk Chin: Double Concerto – magyarországi bemutató

Közreműködik:
Balog József, Mali Emese – zongora, Aya Masui – ütőhangszerek,Papp Tímea – hárfa,Danubia Zenekar

Vezényel: Nicoló Forón mentorált karmester és a mesterkurzus kiválasztott karmesterei

Fejléckép: Unsuk Chin (fotó/forrás: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Ki merne ma Gobbi Hilda szemébe nézni?” – a Nemzet Színészei is megszólaltak Gobbi Hilda végakarata kapcsán

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett tizenkét művész írta alá azt a közleményt, amely számon kéri az illetékeseket, amiért a hazai színházi világért oly sokat tevő színművész végakaratát nem telesítették maradéktalanul.
Színház

Kálid Artúr: „Az én apám nem volt az életem része”

A Rózsavölgyi Szalon február 13-án mutatja be Kálid Artúr és Jeney Luca főszereplésével Hárs Anna Mákfagyi című darabját. A Hollósi Frigyes- és Gedeon József Amfiteátrum-díjas színművész a Fideliónak az új szerepéhez való kapcsolódása mellett szabadúszásról, szinkronokról, anyaszínházakról, rádiós műsorvezetésről is beszélt.
Vizuál

„Hihetetlen erő van a fiatal filmesekben” – díjnyertes rendezők a Magyar Filmszemle visszatéréséről

Tizenhárom év szünet után idén ismét visszatér a Magyar Filmszemle. A Fidelio magyar filmrendezőket kérdezett meg arról, miért örömteli, hogy ismét megrendezik a fesztivált. Fekete Ibolya, Hajdu Szabolcs, Kocsis Ágnes, Pálfi György, Sándor Pál, Szász János és Tarr Béla is megosztotta velünk gondolatait.
Színház

Zalán János cáfolja, hogy felnőttszínházzá alakítaná a Kolibrit

„Több cikkben és a petícióban is az jelent meg, hogy felnőtt színházzá alakítanám a Kolibrit. Ez szándékosan elferdített valótlan állítás. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez nem igaz” – írta a Kolibri Színház újonnan kinevezett igazgatója. Nyílt levelét teljes terjedelmében közöljük.
Színház

Ellinger Edina: „Ahol ennyi kreatív ember van, ott érdemes dolgozni”

Nemrég derült ki, hogy újabb öt évig Ellinger Edina vezetheti a Budapest Bábszínházat. Az igazgatót friss pályázatáról, a pozícióval járó nehézségekről, a tanításról, mértéktartásról és önvizsgálatról, valamint az új kihívásokról kérdeztük.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Cseh ínyencségeket tálal februári műsorán a Budapesti Fesztiválzenekar

Közép-Európa gazdag zenei öröksége áll a Budapesti Fesztiválzenekar közelgő hangversenyének középpontjában, amelynek február 15-én, 16-án és 17-én a Müpa ad otthont. Az esemény három kiemelkedő cseh zeneszerző műveit mutatja be.
Klasszikus ajánló

Hangot a télnek – február 22-én rendezik meg a Kórusok Téli Éjszakáját

A már hagyománnyá vált eseménynek a Magyar Zene Háza az otthont, amelyet az ország minden tájáról érkező énekkarok töltenek meg. Az egynapos minifesztivál idén nyolcadik alkalommal megrendezett téli kiadását is a Csíkszerda kórus önkéntesei szervezik.
Klasszikus hír

Jelenlét díjat kapott Hámori Máté és a Danubia Zenekar

Közös hang címmel négy évvel ezelőtt indított projektet a Danubia Zenekar, amelyet az ország legszegényebb településein élő emberek felzárkóztatásáért dolgozó segítők elismerésére alapított Jelenlét díjjal jutalmaztak február 3-án.
Klasszikus ajánló

A Filmszemlén látható Ligeti György zongoraciklusának mozgóképes feldolgozása

A Musica ricercata a zeneszerző azonos című darabjából készült, Kerényi Mihály rendezésében, Radnóti Róza zongoraművész közreműködésével. A zongoramű filmes adaptációja február 8-án látható a Corvin moziban.
Klasszikus ajánló

Romantikán innen és túl – kamarakoncertet adnak a Concerto Budapest művészei és vendégei

Pierre-Laurent Aimard, a Keller Quartet és a Concerto Budapest szólistái közreműködésével a közönség betekintést nyerhet a kamarazene formáinak és kifejezésmódjának radikális átalakulásába is.