Nagyon széles repertoárt játszik és vezényel, van kedvenc stílusa, szerzője?

Minden korszakból megvannak a kedvenc szerzőim! Összességében nagyon közel áll hozzám a barokk repertoár, a viola da gambára írott művek és azok alkotói. Szeretem még Monteverdit, Bachot, a bécsi klasszikusok közül természetesen Mozartot, de Haydnt is. A 19. századból Schubert, Beethoven, Mendelssohn áll hozzám közel. Azért nehéz kedvencet választani, mert

Gyakran készít műsorokat, amelyek egy-egy történelmi korszakkal foglalkoznak, például a három francia király, XIII., XIV. és XV. Lajos korának is szentelt egy-egy lemezt. Mit lehet megtudni ezekről a korszakokról a zenéjükön keresztül?

A régizenéről már igen sokat tudunk az elmúlt ötven év kutatásainak köszönhetően. Ismerjük a lejegyzési módokat, hogyan játszottak a hangszereken, hogyan díszítettek, milyen volt a frazeálás. Azzal is tisztában vagyunk, milyen koncertműsorokat állítottak össze az említett királyok idejében, hogyan funkcionált a zene.

Ha elő akarjuk adni egy korszak műveit, újra átélhetjük mindazokat az érzelmeket, amelyeket az emberek akkor éreztek. Ez egy valódi időutazás. Csak a zenének létezik ilyen hatalma.

Megváltoztak az érzelmek a történelem során?

Inkább az változott, ahogyan kifejezzük, megközelítjük őket. Maguk az érzelmek nagyon függenek az egyéntől, sok bennük a személyes vonás. De az emberek mindig is képesek voltak szeretni, tehát a lényeg, az alapvető érzelmek nem változtak. Inkább a másodlagos jellemzők különböznek, például hogyan mondjuk el valakinek, hogy szeretjük, hogyan kérjük meg a kezét. Hogyan kezeljük a gyászt, mikor elvesztünk valakit, aki fontos volt nekünk.

Sokat dolgozik a saját együtteseivel, most viszont a Budapesti Fesztiválzenekarral ad majd koncertet. Mi kell ahhoz, hogy egy zenekarral jól működjön a kapcsolat?

Ha megérkezem egy zenekarhoz, azonnal látom, hogy érdekli-e őket, amit csinálnak, vagy sem. Ez általában a vezetőjük munkájának a színvonalát jelzi, a tagok egyéni jellemzői mellett.

Emellett természetesen fontos, hogy egy zenész ismeretekkel rendelkezzen a stílusról, hogyan kell megközelíteni különféle repertoárt, és a Budapesti Fesztiválzenekar zenészei ezekkel a képességekkel is rendelkeznek. Igazán nagy örömet okoz, amikor látom rajtuk, hogy a lehető legjobban akarnak játszani.

Jordi Savall (Fotó/Forrás: David Ignaszewski / Budapesti Fesztiválzenekar)

A régizenét gyakran játsszák karmester nélkül. Mi az elsődleges feladata, ha ebből a korszakból vezényel egy darabot?

Már a reneszánszban is előfordult, hogy sok énekes és hangszeres muzsikált együtt, ilyenkor szükség van ránk, hogy egy kicsit rendet tegyünk (nevet). Ennek a korszaknak a zenéje is lehet igen bonyolult. Abban nincs különbség a régizene és a későbbi művek vezénylése között, hogy mindkettőnél ugyanúgy át kell adni a muzsikusoknak, milyen tempóban, karakterrel, szellemiségben kell megszólaltatni a zenét. A régizenei repertoárt azonban gyakran úgy vezényeltem, hogy én magam is játszottam, amiben az a különösen érdekes, hogy a hangzáson keresztül is hatást lehet gyakorolni a többiekre. Meg lehet mutatni, hogy pontosan mit várunk tőlük. Nagyobb zenekar esetén viszont arra kell koncentrálnunk, hogy a zenében megjelenő érzelmet adjuk át. Ez is összefügg a tempóval, a frazeálással, a dinamikával, a kontrasztokkal. Mégis, itt a lelkek szólnak egymáshoz. Úgy gondolom, hogy egy jó zenész érti ezt.

Budapesti koncertjének műsorán két jól ismert szerző szerepel, Lully és Rameau. Az első darab azonban az idősebb Philidor nevéhez köthető. Róla mit kell tudni?

Philidor nem zeneszerző volt, hanem zenetörténész, aki összegyűjtötte a XIII. Lajos idejében játszott darabok kottáit.

viola da gambákat, lantokat, a sackbutot, ami a mai harsona őse, cornetteket, blockflötéket. És az új hangszereket is, amelyek ekkor kezdtek elterjedni, a hegedűt, a csellót, az oboát, a barokk fuvolát, trombitát. Elsősorban tánczenét és karakterdarabokat játszottak ebben az összeállításban, és a korszak megismerésével nyomon követhető, hogyan alakult ki a zenekari nyelvezet. A Budapesti Fesztiválzenekarral adott koncert műsorában elsősorban az az érdekes, hogyan fejlődött a stílus az 1600-as években. A XIV. Lajos korabeli zenénél, Lullynél már látjuk az előrelépést, Rameau-nál pedig azt is felismerhetjük, hova érkezik el végül a barokk zene.

Köztudott, hogy sok kutatást végzett a világ különböző pontjainak zenéjét illetően, milyen térségekkel felé fordult mostanában?

Valóban nagyon sok éven át kutattam spanyol, olasz és más európai zenéket. A 17-18. századi amerikai zenével még mindig foglalkozom. A Közel-Kelet, az arab országok, az egykori ottomán birodalom muzsikája is régóta érdekel, mert nagyon kreatív előadói hagyomány és sok improvizáció jellemzi. Sajnos mi, európai klasszikus zenészek elvesztettük ezt a képességünket, bármilyen virtuóz játékra vagyunk is képesek, bármilyen magas színvonalon szólaltatjuk is meg a kottát. Ezért is fontos megismernünk, a keletiek miben viszonyulnak másképp a muzsikához.

Visszahozható az improvizáció a nyugati klasszikus zenébe?

Talán igen, ami szerencsés volna, mivel az improvizáció a kreativitás forrása lehet. Volt egy koncertem Madridban és Sevillában, melynek az volt a címe: Az idő és a pillanat zenéje. Játszottunk kész darabokat, de improvizáltunk is. A barokk zenével foglalkozó művészek között sokkal könnyebb olyat találni, aki képes erre. Nyilvánvalóan tanulás is szükséges hozzá, de egy jó zenész azután természetes közegének érzi, ha szabadon muzsikálhat. Fontos, hogy emlékezzünk rá, a régi korok nagy zeneszerzői mind kiválóan improvizáltak, például Frescobaldi, Corelli, Bach, Mozart, Beethoven vagy Liszt. Egy jó templomi orgonista ma is képes egy toccatát vagy egy fantáziát improvizálni, de ez ritkaság a hangszeresek között. De ahogy például a jazzben Keith Jarrett remek koncerteket ad, sok improvizációval,

Jordi Savall (Fotó/Forrás: David Ignaszewski)

Dolgozik most olyan hosszabb távú projekten, mint amilyen például a francia királyok korának zenéje volt?

Ötven éven keresztül kerestem olyan zenéket, amelyeket addig egyáltalán nem játszottak, csak a kéziratok őrizték meg őket. Aztán elmélyedtem a kottákban, és kiderítettem, hogyan kell megszólaltatni ezeket a műveket. Mostanában viszont a jól ismert darabokkal teszem ugyanezt. Az elmúlt két-három évben az összes Beethoven-szimfóniából készítettem felvételt, de

és arra törekedtem, hogy úgy szólaljanak meg a darabok, mint Beethoven idejében. Ugyanannyi zenész üljön a zenekarban, ugyanazokat a metronómjelzéseket kövessük. Nagyon kedvelem a jó karmesterek előadásait, például Fischer Ivánét is, de a zenének más oldalát mutatja meg az a hangzás, artikuláció, karakter, szín, amelyre Beethoven korának eredeti hangszerei képesek. Mindkét előadási típusra szükség van, mert egészen más zenét lehet bennük felfedezni, meglepetések érik az embert. Most ugyanezt teszem Schuberttel, aztán Mendelssohn következik majd.

Mennyire tudott dolgozni a pandémia közben?

Egy zárt világot hoztunk létre a saját harminc profi zenészemmel, valamint huszonöt, Európa különböző országaiból meghívott fiatal muzsikussal. Így sem volt könnyű dolgozni, mert minden nap tesztelnünk kellett, maszkot viseltünk, de fel tudtuk venni a kilenc szimfóniát. Nagyon sokat próbáltunk, két szimfóniához összességében két hetet, napi hat órán keresztül. Egy rendszeresen koncertező szimfonikus zenekarnál nincs ennyi idő, de így sokkal jobban el tudtunk mélyülni a művekben.

A nyilatkozataiban gyakran beszél a zene erejéről, társadalmi szerepéről. Hogyan képes ilyen sötét időkben is optimista maradni?

Látom, hogyan képes a zene segíteni az embereken – ez inspirál. Odajönnek hozzám koncert után a közönség tagjai közül, és azt mondják, „az ön zenéje mentette meg az életemet”. Mikor a szíriai háború kezdődött, menekültekből szerveztünk egy zenekart, Orpheus XXI volt a projekt neve.

A zene meg tudja változtatni az embereket. Jeruzsálemben is csináltam egy koncertet izraeli és palesztin zenészekből, máskor pedig örmények és törökök, szerbek és bosnyákok játszottak együtt. Úgy gondolom, a zenének megvan az az ereje, hogy összehozza az embereket. Hogy megértsék a köztük lévő különbségeket. Ma már talán a zene a legutolsó módja annak, hogy együtt legyünk, mert a háborúval, a politikával nagyon rossz úton járunk. El kell indítanunk a lelkek párbeszédét. Mert a zene képes közvetlenül a lélekhez szólni.

Fejléckép: Jordi Savall (fotó: David Ignaszewski)