Klasszikus

A zene - és ami rajta kívül áll

2006.05.01. 00:00
Ajánlom
Zenén kívüli ok (a színpad berendezése, nem pedig az ábécé, ahogy rossz nyelvek mondták) miatt kissé kusza rendben hallhattuk a Nemzeti Filharmonikusok április 27-i koncertjét. Bár igazán nem találok megoldást a helyes sorrendre – az elhangzott négy mű szerintem egyszerűen nem illik össze.

Az elsőként felcsendült Bach-mű, az Esz-dúr prelúdium és fúga Schönberg-átirata giccs. Nincs erre jobb szó – nem azért giccs, mert átirat (gondoljunk pl. Busoni korálelőjáték-átdolgozásaira), hanem azért, mert az eredmény üres csillogás, a mű – ellentétben az eredetivel – nem tart sehonnan sehová. Legalábbis ez derült ki a Nemzeti Filharmonikusok értelmezéséből. Az feltétlenül izgalmas tapasztalat, hogy mit jelent a hangszerelés – hogy egy percig se jutott eszembe a derék Johann Sebastian, annál többször hol Stravinsky Pulcinellája, hol Britten Young Person’s Guide-ja. Méltatlanul. Azok ugyanis a maguk módján épkézláb művek. Schönberg átirata azonban nem az, ahogy pl. Stokovsky Bach-átiratai sem azok. Egyszóval nem ezért a kísérletért tiszteljük a bécsi mestert…

Kocsis olyan tempókat vett, amelyek zongorán, vonós hangszeren megoldhatóak, de pl. rézfúvósokon nem. Hiába volt egy ízben a klarinétzenekar indulása álomszép, hiába voltak lenyűgöző pianissimók és lélekemelő fortissimók: a kettő közt elveszett valami, pl. a fokozatosság – a vad hajsza végén örültünk, hogy nagyobb baj nélkül eljutottunk a (kiábrándító) befejezésig.

Bernstein kései „fuvolaversenye”, a Halil című noktürn sokkal egységesebb darab, ékesen bizonyítva, hogy az amerikai mester biztos ízléssel is képes volt komponálni, ha oka volt elég komolyan vennie magát. A bevezető műhöz képest jelentősen, körülbelül harmadára csökkent előadói apparátus igazi hangzásesztétikai élménnyel lepte meg a közönséget. Bálint János fuvolajátékát illeti az első dicséret, de mindjárt utána a színpad mögött elhelyezkedő két kollégát is – és az egész együttest: nemcsak az Amadinda „beépített” ütőseit, hanem kivétel nélkül mindenkit. Jó lenne gyakrabban hallani a sokszor bartóki ihletésűnek tetsző darabot.

Már a Bach-Schönberg műben olyan félelmem volt, hogy a tempót nem zenei meggondolások diktálták, hanem egyfajta „ki a legény a gáton”-attitűd. Ez a sejtésem Mozart Sinfonia concertantéjában megerősödött. Ebben persze a két szólistának elévülhetetlen „érdemei” voltak. Egyrészt a két vonós nagyon különböző karakter. Pekka Kuusisto példaképe alighanem Nigel Kennedy – legalábbis ami a külsőségeket illeti. Utóbbi hegedűtudásáról – elfogultságom okán – nem nyilatkoznék, mindenesetre a finn fenegyereknek nehezebb feladat lesz őt zenélésben követni, mint külsőségekben. Kuusisto erénye a finom balkéztechnika, a játékosan csillogó, testetlen hang, mely nem igényel folyamatos vibrátót. Kokas Katalin erénye – épp ellenkezőleg – a „dögös” hangképzés, a sűrű vibrálás.

Ez a különbség már önmagában is elég lett volna egy kevéssé sikerült produkcióhoz. De sajnos egy – zenén kívüli – dologban egymásra találtak a szólisták: a manírokban, a magukillegetésben, amelynek nem az ihletője, hanem az áldozata volt a zene. Ha a látványbeli szépség azt indokolta, egy gyors beledőléssel fél taktus fortét produkáltak, ha a szekvenciákat unalmasnak hitte volna a közönség, akkor egyre hangosabban játszották, függetlenül attól, hogy merre tart a zenei gondolat. És ha vissza kellett jutni fél ütem alatt a kápához, akkor az a fél ütem megint kapott egy indokolatlan hangsúlyt.

Nemhogy következetes nem volt mindez, de még követhető is alig: a zenei mondatok fel-felcsuklottak. Ráadásul mindez csak látszólag volt improvizatív; ha jobban odafigyeltünk, kiderült, mennyire sablonos, üres ez a „játék”, mennyivel több a zenén kívüli gesztus (hogy ne mondjam: riszálás), mint a zenei. A produkciót kétségbeejtővé mégis a bekezdés elején jelzett attitűd tette: hogy a Kocsis által diktált tempóban a szólisták ezt a művet értelmesen nem tudták eljátszani. Annyi hamis hang, durva hangszín, amennyit Kokas Katalintól hallhattunk, egy egész évadra sok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Pekka Kuusisto jobb zenész lenne – csak technikásabb. De minek. Sose hittem volna, hogy egyik kedvenc Mozart-művemnek a végét fogom várni.

Közben próbáltam elvonatkoztatni a szólóktól, és a zenekarra figyelni, mely hibátlanul oldotta meg a feladatot. Külön kiemelném a csellószólamot az első tételben, illetve az oboákat és kürtöket mindvégig. De a versenymű csak címében rivalizálás – a hallgató a produkció egészét élvezi vagy szenvedi el. Ha tehát van olyan szólam, amely nem tudja a művet az elképzelt tempóban eljátszani, vagy ha el is tudja, zenélni már nem marad ideje, maximum külsőségekre: akkor bizony lassabb tempót kell venni. Főleg ha ez a szólam maga a szólista. A hallgató nem arra kíváncsi, hogy ki a jobb – és elég perverz dolog úgy hallgatni egy versenyművet, hogy megpróbáljuk nem hallani a szólistákat.

Gabriela Ortiz háromtételes műve, a Sziklaoltár terjedelme és apparátusa ellenére nem fárasztólag, hanem kikapcsolódásként hatott a felemás első félidő után. Az Amadinda Ütőegyüttes a tőle megszokott, rendkívül magas színvonalat hozta, a zenekar és karmestere értően és jól kísért. Igaz, a hangzással itt sem voltam teljesen elégedett – a vonósok alighanem olyan messzire kerültek a zene fókuszától, hogy a fortékban kívül rekedtek a hangzáson, sokszor inkább láttuk, mint hallottuk őket. Az est talán legnehezebb művében nem volt semmiféle zenén kívüli gondolat, rivalizálás. Lelkesedés volt, egymásra figyelés volt, szép hegedűszóló volt – és három ütős szólista, plusz a timpaniknál a negyedik: tehát az Amadinda, amelynek tagjai szinte vallásos buzgalommal kutatják évtizedek óta, hogyan kell megütni egy dobot, egy darab fát vagy egy marimbát, hogy az épp úgy szóljon, ahogy szeretnék. Nem gondolom, hogy angyalok játszanának rumbatökön, de tény, hogy ez a fajta elmélyülés, amely csak a zenéről szól, sajnos ritka a hazai zenei életben. Ortiz műve méltán kapott nagy tapsot – a színes és ötletesen multikulturális zene pompás előadása nagyon kellett ahhoz, hogy ne lógó orral menjünk haza.

(2006. április 27. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem; A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; km.: Bálint János (fuvola), Amadinda Ütőegyüttes, Pekka Kuusisto (hegedű), Kokas Katalin (mélyhegedű); vez.: Kocsis Zoltán
Bach-Schönberg: Esz-dúr prelúdium és fúga, BWV 552; Bernstein: Halil – noktürn fuvolára; Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante, K 364; Ortiz: Altar de piedra)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Rudolf Péter értetlenül áll Wunderlich József támadása előtt

November 25-én a Vígszínház művésze a közösségi médiában súlyos vádakat fogalmazott meg a színház vezetőségével kapcsolatban: első posztjában a járványügyi intézkedéseket kifogásolta, később pedig a főigazgató nyilatkozatára reagálva egy közelgő bemutató próbaidőszakában történt esettel állt elő. A leírtakra Rudolf Péter közleményben reagált.
Klasszikus

„Az együttjáték olyan, mint egy megújuló energiaforrás” – Beszélgetés Fejérvári Zoltánnal

Fejérvári Zoltánt az utóbbi években a legváltozatosabb koncerteken hallhatta a közönség, emellett rendszeresen tanít is, idén kezdte meg oktatói tevékenységét Bázelben. A zongoraművésszel az egyedüllét fontosságáról, a kortárs zenéről és a zenetanítás feladatairól is beszélgettünk.
Zenés színház

Vörös Szilvia Kékszakállú-felvételét Grammy-díjra jelölték

Az énekesnő két évvel ezelőtt Helsinkiben vette lemezre Bartók operáját, a produkciót most az öt legjobb operafelvétel közé választotta a neves zenei díj bírálóbizottsága.
Vizuál

Mikortól színész a színész? - Megjelent Trokán Nóra fotóalbuma

Trokán Nóra egész életét áthatja a színházi közeg varázslatos világa, amelyre gyermekkora óta második otthonként tekint. Színésztársairól készült portrésorozata, a színpadi fellépés előtti átváltozás varázslatos és a néző számára elképzelhetetlen pillanatait rögzíti.
Könyv

„Ne hagyd a sorsod csillagokra” – 100 éve született Pilinszky János

November 27-én ünnepeljük a 20. századi magyar költészet egyik legtitokzatosabb alakja, Pilinszky János születésének 100. évfordulóját, akinek irodalmi hatása máig elevenen él. Szikár sorai számos művészt megérintettek és megihlettek, megemlékező cikkünkben olyan alkotók méltatják a költőt, akik saját munkásságukkal is szorosan kapcsolódnak Pilinszky János költészetéhez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Zenében utazunk – a MÁV Szimfonikus Zenekar adventi ajánlata

A MÁV Szimfonikus Zenekart az ország élvonalbeli együttesei között tartják számon. Túlzás nélkül állítható, hogy a 76 éve működő zenekarnak nemzedékek köszönhetik első minőségi komolyzenei élményüket. A közelgő új év első felében is ragyogó programokkal várják a klasszikus zene rajongóit.
Klasszikus ajánló

Klasszikus koncertek karácsonyra – a Zeneakadémia adventi ajánlata

Élményt ajándékozni mindig jó: remek ünnepi meglepetés a Zeneakadémia háromféle értékben megváltható ajándékkártyája, amely felhasználható például a világklasszis előadókat és különleges hangversenyeket kínáló 2022. tavaszi szezonra is.
Klasszikus ajánló

Ajándékozzon koncertélményt a Concerto Budapesttel!

A világ legkiválóbb szólistáival, izgalmas és felfedezésre váró remekművekkel várja a Keller András vezette zenekar a közönséget jövőre is. Válasszon a Concerto Budapest ünnepi kínálatából, vásároljon ajándékkártyát vagy koncertjegyet ajándékba!
Klasszikus ajánló

Újévi Díszhangverseny – a Pannon Filharmonikusok adventi ajánlata

Újév. Egy rövid, de gazdagon összetett szó. Magában hordozza a jövő várakozását, az új reményeinket és egy viszonylag hosszú, ámbár gyorsan elröppeni látszó 365 napos időszakot. Újévi üdvözletünket, bizakodásunkat és vágyainkat töltjük ilyenkor a pezsgőspoharakba, amelyekhez Pécs legrangosabb társadalmi eseményén újra ünnepi klasszikus muzsika társul.
Klasszikus ajánló

Adventi koncertek a Kiskorona7-ben – az Óbudai Társaskör adventi ajánlata

Három adventi koncert, három egymástól teljesen különböző zenei stílusban, Óbuda kultikus koncerttermében. A Kiskorona7 egészen különleges zenei programokkal készül az ünnepvárás időszakában.