Klasszikus

A zene mindenek fölött

2008.05.08. 00:00
Ajánlom
Bár az operák félig szcenírozott koncertként történő előadása tőlünk nyugatabbra igen kedvelt színreviteli forma, Magyarországon szinte csak a Művészetek Palotájában gyakorolják. A három éve indított sorozat újabb darabját, Puccini Bohéméletét Káel Csaba rendezi a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

- Budapesten máig Nádasdy Kálmán 1937-es Bohémélet-rendezése látható az Operaházban. Klasszikus előadás, de csak eljárt fölötte az idő. Roberto Alagna, akinek emblematikus szerepe Rodolfo, kissé bombasztikusan úgy fogalmazott, hogy ez a mű nemcsak a hajdani bohémek, hanem – természetesen a színpadi történésektől elemelve – az emberiség ifjúságát jeleníti meg. Ezekhez képest, ön milyen elképzelésekkel vág neki a rendezésének, miközben a félig szcenírozás is megköti a kezét?

- A klasszikus operákkal, kivált a 19. századiakkal az a gond, hogy jóllehet a zene kiállta az idő próbáját, a romantikus, vagy akár a verista művek története a mai néző számára elavult. A főirányzat, kivált a kortárs német operarendezés képviselői a nagyvilágban ezt egyfajta formalizmussal kívánják feloldani, és megpróbálják a cselekményt direkt vagy jelzett módon a mai korba áthelyezni. Jómagam épp a zenei tartalom miatt azonban a pszichológiai megközelítés híve vagyok.

- A zenében ugyanis benne foglaltatnak a pszichológiai folyamatok. Magyarán ön a zenéből indul ki, amikor rendez.

- Maximálisan. A zene azért időtálló, mert a szereplők lélektani változásait máig érvényesen tükrözi. E megközelítés talán egyesek szerint nem korszerű, de én vállalom.

- Azért akadnak a hipermodernek közt is, akik esküsznek a zene mindenhatóságára.

- És nagyon helyesen teszik, mert a zenében ezek a lélektani motivációk "dolgoznak", s a karaktereket a szerzők sokszor úgy alakítják ki, hogy a jellemek és tettek magyarázatai a szövegkönyvben, verbálisan megfogalmazva nem, csak magában a zenében szerepelnek. A konfliktust, a szereplők drámáját a zeneszerzők sokkal jobban el tudják mélyíteni, mint a librettisták.

- Elég, ha csak a da Ponte-librettók és a Mozart-muzsika közötti óriási szakadékra gondolunk.

- Ez ugyanígy igaz Verdire is, s Puccini zenéjében pedig még erőteljesebben dúl a dráma, hiszen a múlt század fordulója hozta az új pszichológiai felfedezéseket, sőt a tudományág divatját. Ahogyan említettem, operarendezéseimben elsődlegesen mindig a pszichológiai megközelítést érvényesítem, ami elmélyült próbafolyamatot igényel. A félig szcenírozott műfajban viszont nagyon kevés időt kap az ember, és általában egyetlen előadásról van szó. Arra kell tehát építeni, hogy a szereplők már többször énekelték, ezáltal készség szinten ismerik szerepüket. Így hamarabb sikerül tisztázni velük az alapszituációkat, amiből egy adott ária születik. A nézőnek pedig el kell hinnie, hogy ezekből a drámai helyzetekből születik a dallam. A Bohéméletben ez a történet kora miatt igen nehéz, meg kellett tehát keresni azokat a darabbeli alakokat - persze, nem direkt módon -, akik közelebb állnak a mi korunkhoz, hogy a néző képes legyen azonosulni velük. A cselekményt ezért ha nem is a mába, de az 1910-es, 1920-as évekbe, a bohémek korába helyeztük, abba az időszakba, amikor például a Moulin Rouge! című musicalfilm is játszódik.

- Miben nyilvánul meg az esetleges karakter- és korszakmódosítás?

- Mimit legtöbbször kissé szerencsétlen lánynak állítják be, a mi előadásunkban a világjáró bolgár vendégénekes, Szvetla Vasziljeva a koncepcióból fakadóan, de már alkatánál fogva is élettelibb és könnyedebb figurát hoz, mert ha nem eleve tragikus a karakter, hangsúlyosabb lesz a váltás. A librettón némileg igazítunk, például nem tüzeljük el a költő drámáit, de Mimi és Rodolfo egymásra találása is jóval életszerűbb szituációba kerül. Lesznek egyéb, a korra utaló jelzések, például a háttérre vetített Eiffel-torony, ami Bohémélet megírása idején még nem létezett, hogy ezzel is jelezzük, hogy később játszódik a mi előadásunk.

- Azért választották a félig szcenírozás módszerét, mert erre kényszerülnek egy hangversenypódiumon? Hiszen nem ez az első ilyen előadás a Nemzeti Hangversenyteremben, említhetném például Fischer Ádám tavaly nyári Ring-produkcióit. Mert a kamaraoperák készülhetnének akár a Fesztivál Színházban is.

Ez a műfaj a Művészetek Palotájában mára már otthonra talált. Magam nyitó előadásnak megrendeztem Monteverdi Orfeóját a Fesztivál Színházban teljes szcenírozásban, utána pedig Purcell Dido és Aeneasát, majd Charpentier Actéonját félig szcenírozott formában. Akkor döntöttük el, hogy az operákat ezután a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adjuk elő, mert sokkal erőteljesebben hatnak ott. Mozart Varázsfuvolája volt az első ilyen próbálkozásunk. A közönséget igencsak meglepte, hogy akusztikailag milyen más minőségben szólal meg a mű zenéje, mint az Operaházban. Az Ybl-palotának ugyanis doboz jellege van, a kulisszák visszafogják a hangot, itt pedig többdimenziós hangzás uralja el a termet.

- Jóformán semmi díszlet és kellék, fantasztikus akusztika, nagyobb tér, gyakorlatilag dominálni fog a zene mind a zenekart, mind a szólistákat beleértve, s a külsőségek sem vonják el a figyelmet a muzsikáról.

- Pontosan. Érdekes példa erre első félig szcenírozási kísérletem annak idején az Erkel Színházban a Bánk bánnal. Szereposztása azonos volt a későbbi filmével, tehát Marton Éva, Rost Andrea, Kiss B. Attila énekelte a főbb szerepeket. A produkció után sokan azzal fordultak hozzám, hogy a Bánk bánt meglehetősen porosan játsszák ma Magyarországon, s az operát is évtizedeken át régimódi felfogásban láthatták. Annak a lecsupaszított szcenírozásnak köszönhetően azonban meglepte őket, milyen izgalmas Erkel zenéje, mert egyszerűen jobban tudtak figyelni rá. A huszadik félig szcenírozott előadásnál tartunk a Müpában, s egyöntetű az a vélemény, hogy általuk a közönség újra felfedezi egy-egy opera zenei szépségeit, a figyelem a komponisták munkájára irányul. Olyannyira sikertörténet lett vállalkozásunk, hogy híre ment szerte Európában: Budapesten, a Művészetek Palotájában sorozatban látni félszcenírozást, és igen szép számban érkeznek külföldről is vendégek. Mivel minden előadást egyszeri alkalommal játszunk, olyan világsztárokat hívhatunk meg, akiket sorozatban nem tudnánk megfizetni. Melléjük igyekszünk olyan, nagy magyar énekeseket is fölkérni, akik ritkán vannak itthon, a jövőben pedig tervezzük külföldi rendezők meghívását. Repertoáron egyelőre a klasszikusok vannak, de távlatokban a modern operákat is meg kívánjuk hódítani.

(2008. május 10. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Puccini: Bohémélet (részben szcenírozott előadás két részben, olasz nyelven); Szövegét írta: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica; km.: Szvetla Vasziljeva (Mimi), Wierdl Eszter (Musetta), Massimiliano Pisapia (Rodolfo); Borisz Sztacenko (Marcello), Horváth Ádám (Schaunard), Palerdi András (Colline), Csiki Gábor (Parpignol), Martin János (Benoit), Szüle Tamás (Alcindoro), a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté), vez.: Kovács János, rend.: Káel Csaba)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Az intuíció vezet” – Beszélgetés Tabajdi Ádám orgonaművésszel

Tabajdi Ádám az orgonistavilág sokoldalú alakja. Kívül-belül ismeri a hangszert és irodalmát, gyakornok volt a párizsi Notre-Dame-ban, számos rangos, nemzetközi versenyen szerepelt már sikerrel és előkészületben van egy átiratának kottás kiadása. Az MVM Zrt. jóvoltából Junior Prima Díjjal kitüntetett művész azt is elárulta, mit gondol a versenyekről, és milyen orgonát választana magának.
Klasszikus videó

Három nyelven csendül fel a Csendes éj a Danubia Zenekar és a Máltai Szimfónia videójában

Hátrányos helyzetű gyerekekkel rögzítették a Csendes éj című klasszikus karácsonyi dalt, amely lovári, angol és magyar nyelven csendül fel Lakatos Mónika, Nótár Mary és Takács Nikolas, valamint a Szent Efrém Férfikar közreműködésével.
Klasszikus hír

Elmarad Nina Stemme áriaestje a Müpában

Az intézmény tájékoztatása alapján a világhírű svéd szoprán lemondta december 7-re tervezett Wagner-estjét, így a koncertre szóló jegyeket az intézmény visszaváltja.
Klasszikus ajánló

Kállai Ernő lesz az Anima Musicae vendége

December 9-én egy újabb zseniális művész, Kállai Ernő foglalja el az Anima Musicae kamarazenekar koncertmesteri székét a Nádor Teremben, ahol szólójátékával is megajándékozza a közönséget.
Klasszikus magazin

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.