Klasszikus

„A zene nem régészeti jelenség…”

2005.12.19. 00:00
Ajánlom
Jordi Savall a historikus előadói gyakorlat egyik legismertebb alakja. A viola da gamba „koronázatlan királya” és együttese, a Hésperion XXI december 6-án a Nemzeti Hangversenyteremben adott ízelítőt a középkori szefárd zenéből. A koncert délutánján Fazekas Gergely beszélgetett vele.

Mennyiben más az előadó szerepe a 14-15. századi zenék esetében, mint a koncerttermekben túlnyomórészt jelenlévő újkori repertoár előadásakor?

Azt gondolom, hogy előadói szempontból minden zenének szüksége van érzelmekre, a szépség igényére, a játéktechnikai tökéletességre. Ami a nagyon régi zenéket különlegesség teszi, az az, hogy esetükben a zenei anyag hiányos. Ha egy szimfóniáról beszélünk – és ez még a korai szimfóniákra is vonatkozik –, azok kész művek: meg kell találni a tempót, a kifejezést, kialakítani a frazeálást, az artikulációt, megállapítani a zenekar méretét, és eljátszani a hangokat. Ha olyan műveket játszunk, mint amilyeneket például ma este, vagyis amikor a kottaszöveg pusztán egy dallamvonal, és ki kell találni hozzá a hangszeres szólamokat, megfelelően ráilleszteni a szöveget – nos, ez alapvető különbség. Meghatározó szerepet kap az improvizáció: újra kell teremteni, teljessé kell tenni a zenét.

Hogyan készülnek az efféle repertoárból származó darabok előadására?

Többnyire a kéziratos kottaszöveg másolatából játszunk, abból memorizáljuk a dallamot, legfeljebb a szöveget nyomtatjuk ki. Rengeteget improvizálunk a próbákon, s ha eszünkbe jut egy jó ötlet, azt megtartjuk – kicsit úgy, mint a jazz-zenészek. Aztán megbeszéljük, hogy milyen hangszer játsszon a különböző versszakokban, vagyis felépítjük az előadást.

Zenekarával lemezre vette Beethoven 3. szimfóniáját. Tervezi, hogy nyit a 19. századi repertoár felé?

A romantikus repertoáron nőttem fel az iskolában: mielőtt megismertem Marin Marais-t, fejből tudtam a Brahms- és Beethoven-szimfóniákat, Dvorák csellóversenyét, az ismert műveket. Az én olvasatomban egyébként ezek a zenék – más kontextusban – ugyanarról szólnak, mint a régi repertoár. Amikor megalapítottuk a Le Concert des Nations-t, először barokk zenével kezdtünk foglalkozni, Händellel, Bachhal, francia szerzőkkel, de aztán rájöttünk, hogy a zenekarral remekül meg lehet szólaltatni Mozartot, sőt Beethovent is. Ezekhez a művekhez is úgy nyúltunk hozzá, mintha ismeretlen szerzőkről lett volna szó. A kéziratból dolgoztunk, ami Mozart vagy Beethoven esetében is rengeteg érdekességet tartalmaz: sok olyasmi van bennük, ami a modern közreadásokból kimarad. Persze emberi lényként véges a kapacitásom, s el kell döntenem, mivel foglalkozom, amit sokszor külső tényezők határoznak meg: nevezetesen, hogy milyen hangszeresek, énekesek állnak rendelkezésre. A 19. századi repertoár esetében sajnos nagy probléma, hogy az efféle nagyszabású tervek rettenetesen drágák, és Európa-szerte egyre kevesebb pénz jut a kultúrára.

Mi alapján választja ki, hogy éppen melyik szerzővel, repertoárral foglalkozik?

Mindig olyan darabokat választok, amelyekben hiszek, amelyekben megtalálom a zenei szépséget és az érzelmi intenzitást. A választásom nagyon személyes, nincs mögötte értékítélet. Olyan zenékkel foglalkozom, amelyekben jól érzem magam. Sok kitűnő zene van, amely számomra nem mond semmit.

Például?

Mondjuk Telemann. De még egyszer mondom, ez nem értékítélet: számomra kevésbé fontos, tudok nélküle élni. Bach, Marais vagy Monteverdi nélkül például nem tudnék. Telemann nagyon jó zenét írt, de nem érzem magam otthon benne. Az élet túl rövid, hogy mindenfajta zenével foglalkozzam. Még így is sajnálja az ember, hogy bizonyos művekhez nem tud visszatérni. Amikor A fúga művészetén dolgoztunk, hosszan készítettük elő a bázeli diákjaimmal, zenészeimmel, rengeteget próbáltunk, aztán két év alatt előadtuk tizenhatszor, végül lemezre vettük. Nem tudom, hogy fogom-e valaha újra játszani, mert nincsenek már meg a körülmények ahhoz, hogy ugyanolyan jól előkészítsük. Nem tanítok már Bázelben, a zenészek szétszóródtak, nem tudunk rá időt szakítani. Ilyen az élet. Az ember nem tud visszatérni korábbi önmagához, megszületünk, felnövünk, aztán meghalunk. Ezért szeretem a felvételeket. Az embernek lehetősége van arra, hogy miként egy fényképen, rögzítsen egy pillanatot, ami emlékezteti arra, hogy milyen volt, hol tartott egykor.

Szokott-e előadni kortárs zenét?

Az 1970-es évek elején és korábban sok kortárs zenét játszottam. William Christie-vel annak idején volt egy együttesünk két énekessel, a Five Centuries Ensemble. Koncertjeinken a régi zenét kevertük kortárs darabokkal: Monteverdi, Cage, Monteverdi, Morton Feldman és így tovább. Arvo Pärt nemrég írt nekünk egy darabot (Da pacem domine), amit tavaly Barcelonában bemutattunk, de természetesen nem vagyok annyira otthon a kortárs zenében, részben mert időm sincs rá. Százharminc, száznegyven koncertet adok, hat új felvételt készítek évente. De az alkotás része az előadásainknak, hiszen nagyon fontos számunkra és a régi repertoár számára az improvizáció. Azt gondolom, hogy a zene nem régészeti jelenség. Természetesen minden zenének megvan a története, de ezek a művek ma is élnek. Lehet, hogy történeti értelemben régi zenét játszunk, de minden zene kortárs, amennyiben kortársak játsszák.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Vizuál

A Ruben Brandt és a Napszállta tarolt Sevillában

Milorad Krstic akció-thrillere a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díját is elnyerte a sevillai filmfesztiválon, Nemes Jeles László filmjét pedig a legjobb európai koprodukciót megillető Eurimages-díjjal tüntették ki.
Klasszikus

Átadták a Junior Prima Díjakat zeneművészet kategóriában

Tíz fiatal tehetség vehette át a 2018-as Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában kedden a Müpában Budapesten.
Klasszikus

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hegedű

„Szeretettel…” – Joachim József tanácsai hegedűsöknek

Brahms jóbarátja és műveinek tolmácsolója, Európa egyik legrangosabb hegedűművésze volt a 19. században Joachim József. Az idős mester Vecsey Ferencnek gyűjtött össze hat szabályt.
Klasszikus gyereknap

A 8 éves Máté vezényelhette a Budapesti Fesztiválzenekart

A Gyermekek Világnapján Fischer Iván átadta a pulpitust egy kisfiúnak: Máté Dvorák VI. szimfóniájából vezényelhetett az együttes élén.
Klasszikus hír

Átadták a Junior Prima Díjakat zeneművészet kategóriában

Tíz fiatal tehetség vehette át a 2018-as Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában kedden a Müpában Budapesten.
Klasszikus ajánló

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Klasszikus érdi tamás

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.