Klasszikus

„A zene nem régészeti jelenség…”

2005.12.19. 00:00
Ajánlom
Jordi Savall a historikus előadói gyakorlat egyik legismertebb alakja. A viola da gamba „koronázatlan királya” és együttese, a Hésperion XXI december 6-án a Nemzeti Hangversenyteremben adott ízelítőt a középkori szefárd zenéből. A koncert délutánján Fazekas Gergely beszélgetett vele.

Mennyiben más az előadó szerepe a 14-15. századi zenék esetében, mint a koncerttermekben túlnyomórészt jelenlévő újkori repertoár előadásakor?

Azt gondolom, hogy előadói szempontból minden zenének szüksége van érzelmekre, a szépség igényére, a játéktechnikai tökéletességre. Ami a nagyon régi zenéket különlegesség teszi, az az, hogy esetükben a zenei anyag hiányos. Ha egy szimfóniáról beszélünk – és ez még a korai szimfóniákra is vonatkozik –, azok kész művek: meg kell találni a tempót, a kifejezést, kialakítani a frazeálást, az artikulációt, megállapítani a zenekar méretét, és eljátszani a hangokat. Ha olyan műveket játszunk, mint amilyeneket például ma este, vagyis amikor a kottaszöveg pusztán egy dallamvonal, és ki kell találni hozzá a hangszeres szólamokat, megfelelően ráilleszteni a szöveget – nos, ez alapvető különbség. Meghatározó szerepet kap az improvizáció: újra kell teremteni, teljessé kell tenni a zenét.

Hogyan készülnek az efféle repertoárból származó darabok előadására?

Többnyire a kéziratos kottaszöveg másolatából játszunk, abból memorizáljuk a dallamot, legfeljebb a szöveget nyomtatjuk ki. Rengeteget improvizálunk a próbákon, s ha eszünkbe jut egy jó ötlet, azt megtartjuk – kicsit úgy, mint a jazz-zenészek. Aztán megbeszéljük, hogy milyen hangszer játsszon a különböző versszakokban, vagyis felépítjük az előadást.

Zenekarával lemezre vette Beethoven 3. szimfóniáját. Tervezi, hogy nyit a 19. századi repertoár felé?

A romantikus repertoáron nőttem fel az iskolában: mielőtt megismertem Marin Marais-t, fejből tudtam a Brahms- és Beethoven-szimfóniákat, Dvorák csellóversenyét, az ismert műveket. Az én olvasatomban egyébként ezek a zenék – más kontextusban – ugyanarról szólnak, mint a régi repertoár. Amikor megalapítottuk a Le Concert des Nations-t, először barokk zenével kezdtünk foglalkozni, Händellel, Bachhal, francia szerzőkkel, de aztán rájöttünk, hogy a zenekarral remekül meg lehet szólaltatni Mozartot, sőt Beethovent is. Ezekhez a művekhez is úgy nyúltunk hozzá, mintha ismeretlen szerzőkről lett volna szó. A kéziratból dolgoztunk, ami Mozart vagy Beethoven esetében is rengeteg érdekességet tartalmaz: sok olyasmi van bennük, ami a modern közreadásokból kimarad. Persze emberi lényként véges a kapacitásom, s el kell döntenem, mivel foglalkozom, amit sokszor külső tényezők határoznak meg: nevezetesen, hogy milyen hangszeresek, énekesek állnak rendelkezésre. A 19. századi repertoár esetében sajnos nagy probléma, hogy az efféle nagyszabású tervek rettenetesen drágák, és Európa-szerte egyre kevesebb pénz jut a kultúrára.

Mi alapján választja ki, hogy éppen melyik szerzővel, repertoárral foglalkozik?

Mindig olyan darabokat választok, amelyekben hiszek, amelyekben megtalálom a zenei szépséget és az érzelmi intenzitást. A választásom nagyon személyes, nincs mögötte értékítélet. Olyan zenékkel foglalkozom, amelyekben jól érzem magam. Sok kitűnő zene van, amely számomra nem mond semmit.

Például?

Mondjuk Telemann. De még egyszer mondom, ez nem értékítélet: számomra kevésbé fontos, tudok nélküle élni. Bach, Marais vagy Monteverdi nélkül például nem tudnék. Telemann nagyon jó zenét írt, de nem érzem magam otthon benne. Az élet túl rövid, hogy mindenfajta zenével foglalkozzam. Még így is sajnálja az ember, hogy bizonyos művekhez nem tud visszatérni. Amikor A fúga művészetén dolgoztunk, hosszan készítettük elő a bázeli diákjaimmal, zenészeimmel, rengeteget próbáltunk, aztán két év alatt előadtuk tizenhatszor, végül lemezre vettük. Nem tudom, hogy fogom-e valaha újra játszani, mert nincsenek már meg a körülmények ahhoz, hogy ugyanolyan jól előkészítsük. Nem tanítok már Bázelben, a zenészek szétszóródtak, nem tudunk rá időt szakítani. Ilyen az élet. Az ember nem tud visszatérni korábbi önmagához, megszületünk, felnövünk, aztán meghalunk. Ezért szeretem a felvételeket. Az embernek lehetősége van arra, hogy miként egy fényképen, rögzítsen egy pillanatot, ami emlékezteti arra, hogy milyen volt, hol tartott egykor.

Szokott-e előadni kortárs zenét?

Az 1970-es évek elején és korábban sok kortárs zenét játszottam. William Christie-vel annak idején volt egy együttesünk két énekessel, a Five Centuries Ensemble. Koncertjeinken a régi zenét kevertük kortárs darabokkal: Monteverdi, Cage, Monteverdi, Morton Feldman és így tovább. Arvo Pärt nemrég írt nekünk egy darabot (Da pacem domine), amit tavaly Barcelonában bemutattunk, de természetesen nem vagyok annyira otthon a kortárs zenében, részben mert időm sincs rá. Százharminc, száznegyven koncertet adok, hat új felvételt készítek évente. De az alkotás része az előadásainknak, hiszen nagyon fontos számunkra és a régi repertoár számára az improvizáció. Azt gondolom, hogy a zene nem régészeti jelenség. Természetesen minden zenének megvan a története, de ezek a művek ma is élnek. Lehet, hogy történeti értelemben régi zenét játszunk, de minden zene kortárs, amennyiben kortársak játsszák.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Klasszikus ajánló

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus ajánló

Mélyreható érzések a Vajdahunyadvárban!

A Budapesti Vonósok idén is különleges műsorral készül a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválra. Július 25-án egy érzelemgazdag koncertet hallhatunk a világszínvonalú kamarazenekartól a Vajdahunyadvár reneszánsz kertjében.