Klasszikus

„A zene nem régészeti jelenség…”

2005.12.19. 00:00
Ajánlom
Jordi Savall a historikus előadói gyakorlat egyik legismertebb alakja. A viola da gamba „koronázatlan királya” és együttese, a Hésperion XXI december 6-án a Nemzeti Hangversenyteremben adott ízelítőt a középkori szefárd zenéből. A koncert délutánján Fazekas Gergely beszélgetett vele.

Mennyiben más az előadó szerepe a 14-15. századi zenék esetében, mint a koncerttermekben túlnyomórészt jelenlévő újkori repertoár előadásakor?

Azt gondolom, hogy előadói szempontból minden zenének szüksége van érzelmekre, a szépség igényére, a játéktechnikai tökéletességre. Ami a nagyon régi zenéket különlegesség teszi, az az, hogy esetükben a zenei anyag hiányos. Ha egy szimfóniáról beszélünk – és ez még a korai szimfóniákra is vonatkozik –, azok kész művek: meg kell találni a tempót, a kifejezést, kialakítani a frazeálást, az artikulációt, megállapítani a zenekar méretét, és eljátszani a hangokat. Ha olyan műveket játszunk, mint amilyeneket például ma este, vagyis amikor a kottaszöveg pusztán egy dallamvonal, és ki kell találni hozzá a hangszeres szólamokat, megfelelően ráilleszteni a szöveget – nos, ez alapvető különbség. Meghatározó szerepet kap az improvizáció: újra kell teremteni, teljessé kell tenni a zenét.

Hogyan készülnek az efféle repertoárból származó darabok előadására?

Többnyire a kéziratos kottaszöveg másolatából játszunk, abból memorizáljuk a dallamot, legfeljebb a szöveget nyomtatjuk ki. Rengeteget improvizálunk a próbákon, s ha eszünkbe jut egy jó ötlet, azt megtartjuk – kicsit úgy, mint a jazz-zenészek. Aztán megbeszéljük, hogy milyen hangszer játsszon a különböző versszakokban, vagyis felépítjük az előadást.

Zenekarával lemezre vette Beethoven 3. szimfóniáját. Tervezi, hogy nyit a 19. századi repertoár felé?

A romantikus repertoáron nőttem fel az iskolában: mielőtt megismertem Marin Marais-t, fejből tudtam a Brahms- és Beethoven-szimfóniákat, Dvorák csellóversenyét, az ismert műveket. Az én olvasatomban egyébként ezek a zenék – más kontextusban – ugyanarról szólnak, mint a régi repertoár. Amikor megalapítottuk a Le Concert des Nations-t, először barokk zenével kezdtünk foglalkozni, Händellel, Bachhal, francia szerzőkkel, de aztán rájöttünk, hogy a zenekarral remekül meg lehet szólaltatni Mozartot, sőt Beethovent is. Ezekhez a művekhez is úgy nyúltunk hozzá, mintha ismeretlen szerzőkről lett volna szó. A kéziratból dolgoztunk, ami Mozart vagy Beethoven esetében is rengeteg érdekességet tartalmaz: sok olyasmi van bennük, ami a modern közreadásokból kimarad. Persze emberi lényként véges a kapacitásom, s el kell döntenem, mivel foglalkozom, amit sokszor külső tényezők határoznak meg: nevezetesen, hogy milyen hangszeresek, énekesek állnak rendelkezésre. A 19. századi repertoár esetében sajnos nagy probléma, hogy az efféle nagyszabású tervek rettenetesen drágák, és Európa-szerte egyre kevesebb pénz jut a kultúrára.

Mi alapján választja ki, hogy éppen melyik szerzővel, repertoárral foglalkozik?

Mindig olyan darabokat választok, amelyekben hiszek, amelyekben megtalálom a zenei szépséget és az érzelmi intenzitást. A választásom nagyon személyes, nincs mögötte értékítélet. Olyan zenékkel foglalkozom, amelyekben jól érzem magam. Sok kitűnő zene van, amely számomra nem mond semmit.

Például?

Mondjuk Telemann. De még egyszer mondom, ez nem értékítélet: számomra kevésbé fontos, tudok nélküle élni. Bach, Marais vagy Monteverdi nélkül például nem tudnék. Telemann nagyon jó zenét írt, de nem érzem magam otthon benne. Az élet túl rövid, hogy mindenfajta zenével foglalkozzam. Még így is sajnálja az ember, hogy bizonyos művekhez nem tud visszatérni. Amikor A fúga művészetén dolgoztunk, hosszan készítettük elő a bázeli diákjaimmal, zenészeimmel, rengeteget próbáltunk, aztán két év alatt előadtuk tizenhatszor, végül lemezre vettük. Nem tudom, hogy fogom-e valaha újra játszani, mert nincsenek már meg a körülmények ahhoz, hogy ugyanolyan jól előkészítsük. Nem tanítok már Bázelben, a zenészek szétszóródtak, nem tudunk rá időt szakítani. Ilyen az élet. Az ember nem tud visszatérni korábbi önmagához, megszületünk, felnövünk, aztán meghalunk. Ezért szeretem a felvételeket. Az embernek lehetősége van arra, hogy miként egy fényképen, rögzítsen egy pillanatot, ami emlékezteti arra, hogy milyen volt, hol tartott egykor.

Szokott-e előadni kortárs zenét?

Az 1970-es évek elején és korábban sok kortárs zenét játszottam. William Christie-vel annak idején volt egy együttesünk két énekessel, a Five Centuries Ensemble. Koncertjeinken a régi zenét kevertük kortárs darabokkal: Monteverdi, Cage, Monteverdi, Morton Feldman és így tovább. Arvo Pärt nemrég írt nekünk egy darabot (Da pacem domine), amit tavaly Barcelonában bemutattunk, de természetesen nem vagyok annyira otthon a kortárs zenében, részben mert időm sincs rá. Százharminc, száznegyven koncertet adok, hat új felvételt készítek évente. De az alkotás része az előadásainknak, hiszen nagyon fontos számunkra és a régi repertoár számára az improvizáció. Azt gondolom, hogy a zene nem régészeti jelenség. Természetesen minden zenének megvan a története, de ezek a művek ma is élnek. Lehet, hogy történeti értelemben régi zenét játszunk, de minden zene kortárs, amennyiben kortársak játsszák.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.