Klasszikus

„A zene nem régészeti jelenség…”

2005.12.19. 00:00
Ajánlom
Jordi Savall a historikus előadói gyakorlat egyik legismertebb alakja. A viola da gamba „koronázatlan királya” és együttese, a Hésperion XXI december 6-án a Nemzeti Hangversenyteremben adott ízelítőt a középkori szefárd zenéből. A koncert délutánján Fazekas Gergely beszélgetett vele.

Mennyiben más az előadó szerepe a 14-15. századi zenék esetében, mint a koncerttermekben túlnyomórészt jelenlévő újkori repertoár előadásakor?

Azt gondolom, hogy előadói szempontból minden zenének szüksége van érzelmekre, a szépség igényére, a játéktechnikai tökéletességre. Ami a nagyon régi zenéket különlegesség teszi, az az, hogy esetükben a zenei anyag hiányos. Ha egy szimfóniáról beszélünk – és ez még a korai szimfóniákra is vonatkozik –, azok kész művek: meg kell találni a tempót, a kifejezést, kialakítani a frazeálást, az artikulációt, megállapítani a zenekar méretét, és eljátszani a hangokat. Ha olyan műveket játszunk, mint amilyeneket például ma este, vagyis amikor a kottaszöveg pusztán egy dallamvonal, és ki kell találni hozzá a hangszeres szólamokat, megfelelően ráilleszteni a szöveget – nos, ez alapvető különbség. Meghatározó szerepet kap az improvizáció: újra kell teremteni, teljessé kell tenni a zenét.

Hogyan készülnek az efféle repertoárból származó darabok előadására?

Többnyire a kéziratos kottaszöveg másolatából játszunk, abból memorizáljuk a dallamot, legfeljebb a szöveget nyomtatjuk ki. Rengeteget improvizálunk a próbákon, s ha eszünkbe jut egy jó ötlet, azt megtartjuk – kicsit úgy, mint a jazz-zenészek. Aztán megbeszéljük, hogy milyen hangszer játsszon a különböző versszakokban, vagyis felépítjük az előadást.

Zenekarával lemezre vette Beethoven 3. szimfóniáját. Tervezi, hogy nyit a 19. századi repertoár felé?

A romantikus repertoáron nőttem fel az iskolában: mielőtt megismertem Marin Marais-t, fejből tudtam a Brahms- és Beethoven-szimfóniákat, Dvorák csellóversenyét, az ismert műveket. Az én olvasatomban egyébként ezek a zenék – más kontextusban – ugyanarról szólnak, mint a régi repertoár. Amikor megalapítottuk a Le Concert des Nations-t, először barokk zenével kezdtünk foglalkozni, Händellel, Bachhal, francia szerzőkkel, de aztán rájöttünk, hogy a zenekarral remekül meg lehet szólaltatni Mozartot, sőt Beethovent is. Ezekhez a művekhez is úgy nyúltunk hozzá, mintha ismeretlen szerzőkről lett volna szó. A kéziratból dolgoztunk, ami Mozart vagy Beethoven esetében is rengeteg érdekességet tartalmaz: sok olyasmi van bennük, ami a modern közreadásokból kimarad. Persze emberi lényként véges a kapacitásom, s el kell döntenem, mivel foglalkozom, amit sokszor külső tényezők határoznak meg: nevezetesen, hogy milyen hangszeresek, énekesek állnak rendelkezésre. A 19. századi repertoár esetében sajnos nagy probléma, hogy az efféle nagyszabású tervek rettenetesen drágák, és Európa-szerte egyre kevesebb pénz jut a kultúrára.

Mi alapján választja ki, hogy éppen melyik szerzővel, repertoárral foglalkozik?

Mindig olyan darabokat választok, amelyekben hiszek, amelyekben megtalálom a zenei szépséget és az érzelmi intenzitást. A választásom nagyon személyes, nincs mögötte értékítélet. Olyan zenékkel foglalkozom, amelyekben jól érzem magam. Sok kitűnő zene van, amely számomra nem mond semmit.

Például?

Mondjuk Telemann. De még egyszer mondom, ez nem értékítélet: számomra kevésbé fontos, tudok nélküle élni. Bach, Marais vagy Monteverdi nélkül például nem tudnék. Telemann nagyon jó zenét írt, de nem érzem magam otthon benne. Az élet túl rövid, hogy mindenfajta zenével foglalkozzam. Még így is sajnálja az ember, hogy bizonyos művekhez nem tud visszatérni. Amikor A fúga művészetén dolgoztunk, hosszan készítettük elő a bázeli diákjaimmal, zenészeimmel, rengeteget próbáltunk, aztán két év alatt előadtuk tizenhatszor, végül lemezre vettük. Nem tudom, hogy fogom-e valaha újra játszani, mert nincsenek már meg a körülmények ahhoz, hogy ugyanolyan jól előkészítsük. Nem tanítok már Bázelben, a zenészek szétszóródtak, nem tudunk rá időt szakítani. Ilyen az élet. Az ember nem tud visszatérni korábbi önmagához, megszületünk, felnövünk, aztán meghalunk. Ezért szeretem a felvételeket. Az embernek lehetősége van arra, hogy miként egy fényképen, rögzítsen egy pillanatot, ami emlékezteti arra, hogy milyen volt, hol tartott egykor.

Szokott-e előadni kortárs zenét?

Az 1970-es évek elején és korábban sok kortárs zenét játszottam. William Christie-vel annak idején volt egy együttesünk két énekessel, a Five Centuries Ensemble. Koncertjeinken a régi zenét kevertük kortárs darabokkal: Monteverdi, Cage, Monteverdi, Morton Feldman és így tovább. Arvo Pärt nemrég írt nekünk egy darabot (Da pacem domine), amit tavaly Barcelonában bemutattunk, de természetesen nem vagyok annyira otthon a kortárs zenében, részben mert időm sincs rá. Százharminc, száznegyven koncertet adok, hat új felvételt készítek évente. De az alkotás része az előadásainknak, hiszen nagyon fontos számunkra és a régi repertoár számára az improvizáció. Azt gondolom, hogy a zene nem régészeti jelenség. Természetesen minden zenének megvan a története, de ezek a művek ma is élnek. Lehet, hogy történeti értelemben régi zenét játszunk, de minden zene kortárs, amennyiben kortársak játsszák.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Röhrig Géza karanténban - Élőben New Yorkból

Nyáry Krisztián online sorozata nem ismer országhatárokat. Ezúttal a New Yorkban élő költőt kérdezi arról, mit olvas a kényszerű otthonlét alatt.
Színház

Így mennek tovább a budapesti színházak - itt a megállapodás és néhány vélemény

Hosszú hetek egyeztetései után ma megállapodott a kormány és a Fővárosi Önkormányzat a színházak működtetéséről.
Jazz/World

Fonogram-életműdíjat kapott Kovács Kati – Hallgasd meg a nyertes felvételeket!

Hobo, Rácz Gergő és Orsovai Reni, a Mörk, a Sárik Péter Trió, Lajkó Félix & Volosi, Krizso, a Bagossy Brothers Company is Fonogram-díjat kapott a szombaton az interneten tartott online eseményen. Életműdíjjal Kovács Katit, szakmai életműdíjjal Gőz Lászlót ismerték el.
Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Könyv

Gergely Ágnes: „Egyszer csak újra eszméletéhez tér a világ”

A napokban jelentették be: a Tiszatáj folyóirat 2019-es díját Gergely Ágnesnek ítélték oda. A 87 éves Kossuth-díjas költőt, írót, műfordítót Karácsony Ágnes hívta föl telefonon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Hangszertár

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus interjú

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus gyász

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.
Klasszikus koronavírus

Autókból zenélnek a MÁV Szimfonikusok

Zenészek vezetik a naponta útnak muzsikáló indított autókat.