Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Interjú Fejérvári Zoltán zongoraművésszel
2018.11.11. 15:30
Ajánlom
Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.

Angliában, telefonon keresztül értelek el. Mi járatban vagy a szigetországban?

Prussia Cove-ban vagyok az "Open Chamber Music" fesztiválon, amelyet Végh Sándor alapított. Kezdetben hegedűkurzusokból állt, de egyre inkább teret hódított a programjában a kamarazene. Tavasszal kurzusokat tartanak, ősszel pedig háromhetes kamarafesztivált. Egy hetet töltöttünk Cornwallban, most turnéra indulunk, amely Londonban zárul.

Sok fellépésed van külföldön?

Szerencsére szép számmal akadnak külföldi elfoglaltságaim.

Azért kérdezem, mert másfél éve nyerted meg a Montreali Nemzetközi Zongoraversenyt. Megnyitott új kapukat ez a győzelem?

Segített, de nincs igazán jól felépített terve a győzteseknek, már ami a jövőt illeti. Viszont a verseny elég rangos ahhoz, hogy útlevél legyen újabb lehetőségekhez.

Egyéni hangú zongoraművészként mutatkoztál be Montrealban, hiszen Bartók III. zongoraversenyét játszottad, miközben a többiek a romantikus concertókkal (Csajkovszkij, Grieg) versenyeztek.

Nekünk, magyaroknak Bartók harmadikja kedves, szeretett darab, én csak ott szembesültem azzal, hogy szokatlan versenydarabot választottam.

De szerencsémre szolgált, mert már csak ennek folytán is felfigyeltek rám.

Hogy-hogy nem láttad előre? Hiszen tapasztalt versenyző voltál már.

Tíz év alatt mindössze négy versenyen vettem részt, de azokat sikerült jól kiválasztanom.

Azt nyilatkoztad egy kanadai lapnak, hogy ez volt az utolsó megmérettetésed.

Igen, harminc éves elmúltam, én voltam az egyik legidősebb a versenyen, lassan már a felső korhatárba sem férek be. Mondhatjuk, hogy veterán lettem, meg hát minek is mennék?

Egyébként hogyan készülsz fel egy nagyobb darabra?

Az elkövetkező időben többször fogom játszani a Szabadban című szvitet [Bartók Bélától], amelyet most vettem fel a repertoáromra. Viszont ismerem a darabot, hallottam már több előadótól. Ilyenkor a legfontosabb, hogy rendszerességre bírjam magam, hiszen például a Hajsza c. tételhez az izmoknak is fitteknek kell lenniük.  Van egy pont, amikor szeretek másokat is meghallgatni. Ez abban segít, hogy egészben lássam a művet, ne vesszek el nagyon a gyakorlandó ütemek rengetegében.

Hogy választasz darabot?

Kamarazenészként sokáig csak az árral haladtam, ha megkértek valamire, akkor elmentem, eljátszottam. A kamarairodalom is fantasztikus, de ha egyedül játszom, akkor szabadságom van választani a hihetetlenül gazdag szólóirodalomból. Úgy mondhatnám, hogy ez egy személyiségformáló dolog. Ilyenkor nagy figyelmet fordítok arra, hogy a koncertműsort valódi kompozícióként állítsam össze.

Van egyfajta magány abban, hogy ilyenkor egyedül vagy a darabbal.

Igen. Az előnye az, hogy a saját szabadságomnak ilyenkor csak én állhatok az útjában.

Önmagam felfedezése ez, olyan, mintha pszichoanalízisben lennék önmagammal. De ha egyedül zenélni pszichoanalízis, akkor a kamarazene csoportterápia, mert abban önmagamon keresztül vezet másokhoz az út.

Tetszik ez a párhuzam. Volt, hogy utólag jöttél rá, hogy egy-egy darab miért fontos számodra?

Nem feltétlenül utólag. Mondok egy példát: amikor először találkoztam Janáček zenéjével, nem találtuk meg egymást. Pár év múlva egy olvasmány útján kezdtem vele újra foglalkozni, akkor a zenéje már nyitott ajtókat döngetett. Az összes zongoradarabját eljátszottam, lassan tíz éve kíséri a pályámat. Az ő zenéje számomra igazán zsigeri zene, elementáris erőből táplálkozik. Nincs benne egy fölösleges hang sem, és ez a direktség felszabadító.

Én úgy szoktam beszélni róla, mint a legcsupaszabb romantikusról.

Igen, a zenei nyelve a vérbő romantikából táplálkozik, és állandóan emberi érzelmekről beszél, de nem álomittas hangon, nem akarja megváltoztatni a valóságot.

Egyébként csak nem Kunderánál bukkantál rá?

De, de.

Milyen zeneszerzők állnak a repertoárod középpontjában?

Vérmérsékletben, karakterben közel érzem magamhoz Schumannt. Otthon érzem magam a zenéjében, illetve a zenéje érzi otthon magát bennem. Említhetem Bachot is, számomra ő olyan, mint egy zenei lelkiismeret, az ő zenéjében nem lehet „bullshitelni”. Bartók is a legkedvesebbek között szerepel, szeretném, ha ő nem csak a miénk, magyaroké lenne, mert sokkal általánosabb érvényű a zenéje.

Félek, hogy Bartók megmerevedik számunkra, mint egy kőszobor. Kocsis Zoltán Bartók-felvételei fantasztikusak, de már-már nyomasztó tökéletességük nehéz örökségként hat ránk. Viszont Bartóknak sincs egyetlen igazsága, meg lehet találni a zenéjében a szabadságot. Ő az utolsó romantikus zongoristák generációjához tartozott, hihetetlen, milyen életszerű volt minden, amit csinált. Ezt az életszerűséget szeretném megkeresni benne újra és újra.

Több helyen beszéltél arról, hogy rengeteget olvasol. Milyen könyvek kísérik végig az eddigi életedet?

Az első nagy kamaszkoromat meghatározó élményem Dosztojevszkij volt, aki egy vonzó párhuzamos világot nyújtott nekem. Ma már mást keresek az olvasmányaimban: nem azt várom egy könyvtől, hogy vigyen el, menekítsen valahova, hanem hogy megismerjek belőle valamit, és megmutassa, mi a regény. Ezért kerestem tudatosan azokat, akik a műfaj csúcsán helyezkednek el. Kunderától érdekes módon az érdekelt, amit a műfajról írt – például Az elárult testamentumokban. A németek közül Thomas Mann, de méginkább Hermann Hesse gyakorolt nagy hatást rám. Legutóbbi nagy élményem A tulajdonságok nélküli ember volt Musiltól. Nem is regény az, hanem egy teljes gondolkodásmód. Az irodalomban is azt keresem, ami nem szépít, de nem is ad receptet, hogy mit csináljunk.

Szóba került Kundera, Mann és Hesse, akik sokat írnak a zenéről. Mit gondolsz, hogyan lehet erről a témáról jól szólni?

Sokáig azt gondoltam, hogy nem lehet, de ezt olyan művekre alapoztam, mint Tolsztoj Kreutzer-szonátája vagy Márai Füveskönyve. A Doktor Faustus vagy Az üveggyöngyjáték esetében azonban érződik, hogy a szerző tudta, miről beszél. Kertész Imrénél tapasztaltam, hogy magasabb szinten ötvözi az irodalmat és a zenét: a Kaddis számomra olyan, mint egy zenemű. Az biztos, hogy nehéz és ritkán sikerül, hogy egy író úgy írjon zenéről, hogy az megállja a helyét, és segítse a megértést.

Fejérvári Zoltánt november 20-án, 21-én és 22-én a Budapesti Fesztiválzenekarral lép fel a Müpában. December 1-én az Eufonie fesztiválon Varsóban muzsikálnak együtt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Színház

To be, or not to be - Benedict Cumberbatch Hamletként tér vissza az Urániába

Decemberben újra látható az Uránia történetének egyik legnépszerűbb színházi közvetítése, a londoni Barbican Színház Hamlet előadása, főszerepben Benedict Cumberbatch-al. 
Klasszikus

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Könyv

Valamirevaló szerző előbb-utóbb szentel regényt a szüleinek

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal George Szirtes Előhívás – Anyám regénye című (ön)életrajzi ténykönyvét mutatja be.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Íme a februári Beethoven-maraton teljes programja!

Forradalmi, látnoki, zseni – a klasszikus zene örök csillagát, Ludwig van Beethovent ünneplik a Müpa, a BFZ és a magyar zenei élet legmeghatározóbb muzsikusai 2020. február 2-án, a zeneszerző születésének 250. évfordulóján. Az igazi fanatikusok 11 órán át hallgathatják a zeneszerző-óriás műveit.
Klasszikus beszámoló

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Klasszikus gyász

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Klasszikus magazin

Tudta? Nemessányi-hangszeren játszik az Operaház koncertmestere, Kállai Ernő

Nagyszerű lehetőségként egy Nemessányi-hegedű került az Opera birtokába tavasszal, amely hangszer ebben az évadban fog igazán szerephez jutni, mégpedig Kállai Ernő koncertmester játékán keresztül. De nézzük, miben is áll ennek a jelentősége.
Klasszikus ajánló

Hangverseny Kocsis Zoltán emlékére

Maurice Ravel, Frédéric Chopin és Kovács Zoltán egy-egy művével emlékeznek Kocsis Zoltán zongoraművészre, karmesterre és zeneszerzőre halála évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok.