Kult50 kategória: Klasszikus zene
Védnök: Vashegyi György
Elismert teljesítmény: Az újraalakult Hungarian Quartet, a Concerto Budapest élén elért eredmények
Szigorú ember, a zenéért szigorú. Ha külföldi turnén van a zenekar, nem városnézéssel tölti az idejét, hanem a szállodai szobában a partitúrát tanulmányozza. Ebből következik, hogy a különc vagy a csodabogár címkéje sem távolítható el róla egészen. (Persze ezzel nincsen egyedül a szakmában.) Megköveteli a minőséget, szívügyei a klasszikusok, és persze a magyar zene, különösen Bartók Béla.
A hatvanéves Keller András néhány esztendeje többnyire karmesterként áll színpadra, és nem hegedűművészként. Pedig az általa alapított Keller Quartet 1990-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy
megnyerték a világ két legkomolyabb vonósnégyesversenyét,
az Evianit és a Reggio Emiliai Borcianit. Keller viszont egyetlen dolgot szeret csinálni egyszerre, hogy azt teljes szívvel művelhesse. Azt mondja, a kvartettezéssel töltött évek után a zenekarról szól életének második fejezete.
2003-ban állt először pulpitusra dirigensként, 2007-ben pedig már saját zenekart kapott. Ez volt a Magyar Telekom Szimfonikusok (korábban Postás Zenekar), amely két év múlva Concerto Budapest néven folytatta munkáját. Keller érkezésével az együttes fiatalodott, két évig rezidens zenekar volt a Zeneakadémián, ázsiójuk, szakmai megbecsültségük nőtt. Nem szokatlan, hogy valakiből úgy is nagyszerű karmester lesz, hogy nem annak tanult.
A jó zenekari játék voltaképpen a magasrendű kvartett játékon alapul
– vallja Keller. Amivel lehet vitatkozni, de a zenekar eredményeivel nem. És elég a saját fülünknek hinnünk. A Concerto Budapest hangzása egyre izgalmasabb, egyre gazdagabb az utóbbi években. Ez nem utolsó sorban Keller András maximalizmusának is köszönhető, amelyet Kurtágtól, Radostól, Végh Sándortól tanult.. „A koncerten aztán ez a zenekar mindent odatesz”, büszkélkedett nekem a karmester egy ázsiai turnén, amelyre volt szerencsém elkísérni őket. Ugyanekkor történt, hogy egy koncert után a kínai közönség egy tagja az ő nevét kiáltozta: „Andrász! Andrász!” Kiderült a lányról, hogy hegedűs. Úgy örült a magyar muzsikusnak, mintha Heifetzet vagy Menuhint hallaná.
Óhatatlan, hogy Keller András méltatása a Concerto Budapest dicséretét is jelentse. A kettő nem lenne egymás nélkül. A karmester-művészeti vezető, felhasználva az egész világot behálózó kapcsolatrendszerét,
évről évre nagyszerű szólistákat hoz hazánkba.
Nem feltétlenül csillogó, felértékelt világsztárokat, hanem olyanokat, akik zenélni tudnak: Khatia Buniatishvili, Angela Hewitt, Boris Berezovsky. Legutóbb a Mezzo TV sugározta Gidon Kremerrel közös koncertjüket.
A klasszikus zene évszázadok kincseinek megőrzésére szakosodott művészeti ág, és Keller András jó érzékkel válogat ezek között a kincsek között. Amikor Mahler IX. szimfóniáját adták elő a Müpában, vagy Weinberg Kaddishát, megborzongott a hallgató. Még nem hallottam olyan izgalmas előadást Bartók Concertójából, amilyen az ő interpretációjuk.
A zenekar a kedvenc hangszere,
mondja a karmester. Ahogy a Fideliónak fogalmazott: „Amikor hatvan-nyolcvan-száz emberrel zenélünk együtt, és jól csináljuk, a hideg futkározik a hátunkon.”
A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Sorozatunkban bemutatjuk az Ötvenet.
A Kult50 idei díjazottjainak névsorát itt olvashatja.