Ami a zenepedagógia területét illeti – beleértve a zeneszerzést is – Nadia Boulanger a legbefolyásosabb személy, aki valaha élt”
- mondta róla Ned Rorem amerikai avantgárd zeneszerző. Ms. Boulanger megannyi, különböző zenei stílusban alkotó legendás zenészt inspirált élete során, emellett ő volt az első nő, aki jó néhány amerikai és európai szimfonikus zenekart is vezényelt, többek között a BBC Szimfonikus Zenekart, a Bostoni Szimfonikus Zenekart, a Hallét, vagy a New York-i Filharmonikusokat.
Pedig kapcsolata a zenével nem indult gördülékenyen. Zenész családba született: édesapja, Ernest Boulanger nagy tiszteletben álló zeneszerző és a párizsi konzervatórium professzora volt, orosz anyja, Raissa Myschetsky, figyelemre méltó énekes. Nadia szervezete és idegrendszere azonban kisgyermek korában nem reagált jól a zenére. “A legminimálisabb zenét sem bírtam elviselni. Majdhogynem beteg voltam tőle, ordítottam. Az emberek az utcán hallották, ahogy üvöltök kínomban” - mesélte a zenei környezet kihívásairól.
Ezek a megpróbáltatások öt éves korára tetőztek, amikor sürgősségi mentőt kellett hívni párizsi lakásukra, mert rohamot kapott a zenétől. Mindenki meglepetésére ekkor kapásból lenyomta a zongorán a sziréna által játszott hangnak megfelelő billentyűt.
A zenével szembeni ellenállása fokozatosan alábbhagyott, megszelídítette a zongorát, olyannyira, hogy 12 éves korára memorizálta Bach Das Wohltemperiertes Klavier című, négy és fél órás ciklusát. 1897-ben a Párizsi Konzervatórium növendéke lett, ahol zeneszerzést tanult. Négy évvel később La Sirène című kantátája második helyen végzett a Grande Prix de Rome zeneszerzőversenyen, amit elképesztő tehetséggel rendelkező, Lili húga egy másik évben, az első nőként meg is nyert. Az apa halála után az akkor tizenkét éves Nadia húga mentorává vált, és – mivel úgy gondolta, komponistaként nem terem számára babér – a tanításban találta meg hivatását.
Boulanger olyan tanítványok után kutatott, akiknek nemcsak technikás és tehetséges zenészek, de karizmatikus, elsöprő személyiségek is voltak.
Hogy letesztelje a tanítványok zenei elhivatottságát, azt kérdezte tőlük: „Tudsz zene nélkül élni?”. Csak akkor folytatta a közös munkát, ha erre nemleges választ kapott. Azt vallotta, ha valakiben nincs meg ez a fajta belső kényszer, az úgy érezné magát zenészként, mint valaki, aki nem szerelemből házasodott. Otthona a zenészek Mekkája lett, igazi műhely. Minden szerda délután itt találkoztak egymással a tanítványai, köztük Sztravinszkij, Paul Valéry, Igor Markevich, Eliot Carter, Walter Piston és mások, akikkel minden héten egy Bach-kantátát tanulmányoztak, azt kutatva, mitől válik egy kompozíció felejthetetlenné. Nagyon közel ült tanítványaihoz, vezényelt és közben énekelt, és szükség esetén dallam közben megragadta a zongorista kezét.
Mindig is a »tolmácsol« kifejezést preferáltam az »előad« helyett. Ez azt jelenti, hogy a zenész elfeledteti a hallgatót a zeneszerzőről, az előadóról, önmagáról, mindenről - a mesterművet kivéve. Azt gondolom, a legnagyobb dicséret egy zenész számára az, ha láthatatlan közvetítővé válik”
- vallotta. Minden diákjával szemben könyörtelen fegyelmet, teljes figyelmet és művészi szigort várt el. „Soha nem lehetünk elég körültekintőek egy gyermek zenei nevelésénél. Ha az általános iskolai nevelést nézzük, a gyerekek megtanulják felismerni a színeket, értelmezni a szavakat, de nem ismerik ki magukat a hangok világában. A legtöbb ember nem hall, mivel a füleik soha nem voltak trenírozva. Zenészek között is rengetegen vannak, akik rosszul, vagy gyengén hallanak.”
Boulanger tudása, zenei emlékezete és érzékenysége még a legnagyobbakat is lenyűgözte. Leonard Bernstein 58 évesen találkozott vele először, saját bevallása szerint mégis úgy érezte magát mellette, mint egy 21 éves kezdő. Boulanger mindig is arra buzdította tanítványait, hogy keressék meg saját hangjukat és egyéniségüket. Amikor Astor Piazzola egy rossz pillanatában eldöntötte, hogy „klasszikus” zeneszerző lesz, és Boulangerhez fordult segítségért, ő arra figyelmeztette, maradjon meg a saját zenei világánál. „Én tangót játszom” - ismerte be ekkor Piazzola. „Ez az igazi Piazzola” - felelte Nadia.

(B-J) Nadia Boulanger, Kodály Zoltán, Ursula Vaughan Williams költő, Arthur Bliss zeneszerző (Fotó/Forrás: Getty Images)
A tanári, mentori munkája mellett fellépő művészként is praktizált.
Karmesterként több tucat világpremier fűződik a nevéhez: Sztravinszkij, Aaron Copland, Monteverdi, Fauré és korán elhunyt húga műveit is vezényelte.
1935 után, miután édesanyja meghalt, intenzívebben kezdett turnézni; ő lett az első női a karmester, aki a Londoni Szimfonikusokat és a Royal Philharmonic Society-t is vezényelte. Sőt mi több, 1938-ban a Bostoni Szimfonikusokkal egy hosszabb amerikai turnét is levezényelt, valamint több mint 100 órát adott olyan nagy presztízsű intézményekben, mint a Harvard, a Radcliffe, a Wellesley és a cambridge-i Longy School of Music. A II. világháború fenyegetése elől visszamenekült Cambridge-be. A háború végéig rengeteget tanított, nagy hatást gyakorolva számos amerikai zeneszerzőre. A rengeteg díj mellett a század nagy zenészeinek csodálatát is elnyerte, ma pedig egyre többen ismerik fel jelentőségét a zene transzcendens jelentőségének tudatosításában. Tanítványai között találjuk Szőnyi Erzsébet Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerzőt, karvezetőt, zenepedagógust is, aki a Párizsi Konzervatóriumban tanult tőle.
(forrás: interlude.hk)