Klasszikus

A zongoraművész, akit megtépázott a történelem

2019.03.15. 10:05
Ajánlom
Talán nincs még egy zongorista, akinek életében ennyi életveszély, nyomorúság, kaland, tragédia lett volna. Így csupán fiatal éveinek néhány meghökkentő, különös és meglepő mozzanatát elevenítjük fel.

Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvében így ír arról, hogy miért nem élhette egy átlagos előadóművész életét: A hosszú éjszaka miatt [II. világháború] létem egy jelentős része nem a nagyvilág koncert­termeinek színpadán játszódott, hanem egy borzalmas háború hadszínterein. Istenem, ha visszagondolok, emlékszem, hányan vártuk akkoriban a béke csodáját. Igen, vártuk és vágytuk.

Cziffra György 1921-ben született Budapesten, az an­gyalföldi Tripoliszban. A nagy nyomor következtében gyerekkorában sokat betegeskedett, de amikor egész­ségi állapota engedte, akkor odaült a hangszerhez, és a nővérétől ellesett darabokat gyakorolta. Majd egy félreértés következtében édesanyjával jóhiszeműen elmentek Dohnányi Ernőhöz, aki mit sem sejtett érke­zésükről. Kedvességének köszönhetően azonban mégis fogadta őket:

– Kezdheted...

Így hát játszottam. Mindent és semmit. [...] Nem tudom, meddig tartott. Csak arra em­lékszem, hogy a telefon csörgése zavarta meg játékom, de az igazgató, aki megba­bonázva bámult, jó darabig hagyta, mielőtt felvette volna. Végül kénytelen-kelletlen fel­emelte a kagylót és néhány pillanatnyi csend után szórakozottan mormolta: „– Nem... nem igazán tudok jönni... Hogyan? Hogy ki az a rit­ka kincs, ki visszatart? Nem, még csak nem is kapiskálod, drágám, ez nem egy ritka kincs... ez maga a Koh-i-Noor!”

Ezt követően kivételt tettek, ugyanis nem volt szokás bárkit előzetes zeneiskolai tanulmányok nélkül felven­ni a Zeneakadémiára, Cziffra György 1930-ban mégis mindössze 9 évesen elkezdhette tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.

19 évesen beleszeretett egy egyiptomi származású hölgybe, Soleilkába, és rövidesen házasságot is kötöttek:

Pár nappal megismerkedésünk után összehá­zasodtunk – természetesen szülői beleegye­zés nélkül. Az aktushoz szükséges két tanút hirtelenjében az elöljáróság épülete előtt el­menő járókelőkből kértük fel. Mi magunk [...] 20 deka lóparizerrel ünnepeltük egybekelé­sünket. Számunkra fejedelmi ebéd volt.

Két évvel később Cziffra is megkapta a behívót, és a keleti frontra került, ahol jelentkezett tanksofőrnek. Egy ízben meglátogatta a hadtestet egy altábornagy, és Cziffra parancsot kapott a tisztek szórakoztatására:

A sors iróniájaként kétévnyi kihagyás után két órát kaptam, hogy visszaszerezzem kezeim valaha volt rugalmasságát és gyorsaságát.

Egyórányi bevezető gyakorlat után [...] úgy döntöttem, hogy belevetem magam a mély­vízbe, és különböző témákra kezdtem impro­vizálni.

A rövid gyakorlás után egész este a tiszteknek játszott. Ajándékként egy laposüveg francia konyakot kapott az altábornagytól. Késő este, mielőtt visszament volna szállására, sétált egyet a közeli pályaudvar irányába, ahol észrevett egy indulásra kész vonatot. A két őrnek adta a konyakot, és mialatt ők ezt megitták, Cziffra el­lopta a mozdonyt és megszökött.

cziffra-portre-2-172728.jpg

Cziffra György

A szökését követően nehéz időszak várt rá, ugyanis elkapták, és előbb fogolyként egy barlangban, majd fogolytáborban sínylődött. Egy idő után elengedték, de a hadseregben kellett szolgálnia. Akkoriban történt a következő eset:

Délelőtt egy fiatal katona szaladt oda hoz­zám, kipirulva a gondolat fontosságától és örömétől, hogy ő tudathatja velem a jó hírt.

– Az őrnagy üzeni, hogy megtalálta – dadogta kifogástalanul tisztelegve.

– Ki talált meg mit? – kérdeztem nyersen.

– Hát... a kis ládát, akarom mondani... szek­rényt – válaszolta bizonytalanul.

– Miről beszélsz?

– Igen, az a kis szekrény, amiből zene jön, ha ütögetik. Bocsánat, de nem tudom, mi a neve, még sosem láttam ilyet.

Üvöltve, vörös arccal zavartam el:

– Tűnj a szemem elől, visszamaradott pa­raszt!

Uram, gondoltam lesújtva, Liszt és Bartók országában még vannak olyanok, akik életük­ben nem láttak zongorát!

Nos, színvonalasnak ígérkezett a parancsnok nagy társadalmi-kulturális rendezvénye. Ez a szerencsétlen még a seregben is ugyano­lyan bunkó maradt, mint mikor megszületett. Hogy lehet összetéveszteni egy pianínót egy ládával? Ha vissza szeretném állítani ennek a szekrénynek a hírnevét ennek az idiótának és hasonszőrű társainak a szemében, akkor komolyan neki kell látnom a gyakorlásnak, gon­doltam lemondóan, mikor elindultam, hogy szemrevételezzem a csodálatos varázsládát, amiből zene jön, ha ütögetik.

Cziffra György

Cziffra György

Miután leszerelt, hazatért Budapestre és viszontlát­hatta rég nem látott családját. Majd újra Budapest éjszakai bárjaiban, kocsmáiban zongorázott.

Egy este két férfi tért be inni abba a bárba, ahol épp szolgálatot teljesítettem. [...] Egyre közelebb merészkedtek a zongorához és néz­ték, mit csinálok, mintha meg akartak volna bizonyosodni arról, hogy ezt a lavinaszerűen áradó hangzuhatagot valóban én produká­lom, s nem többel, mint tíz ujjal. Akkor azt hittem, csak néhány műveltebb ivócimborá­ról van szó, vagy erős érzelmi benyomásokra vágyó, amatőr zenerajongókról.

Ám ezek az emberek nem közönséges éjsza­kai pillangók voltak az éjszakai élet sűrű és mocsaras faunájában. Egyikük a Liszt Ferenc Zeneakadémia mesterosztályában tanított, és a másik, a barátja, a Népművelési Minisztérium egyik befolyásos személyisége.

– Már egy jó ideje – mondta a professzor – ba­rátommal együtt figyeljük a tevékenységét, éjszakáról éjszakára követjük, mivel előélete és főleg játéka felkeltették az érdeklődésün­ket. [...] Szeretnénk tenni valamit azért, hogy kikerüljön innét. Menjen el mihamarabb a ba­rátomhoz, aki itt áll mellettem, a minisztériu­mi irodájába; nem fogja megbánni.

És valóban, ezután a harmincas éveiben járó Cziffra György zongoraművészi karrierje is elkezdődhetett.

Az írás a Figaro márciusi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Nem gyöngyszem, gyémánt – Cziffra György

Kapcsolódó

Nem gyöngyszem, gyémánt – Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.

Cziffra György-válogatásalbum jelent meg a Hungarotonnál

Cziffra György-válogatásalbum jelent meg a Hungarotonnál

A több mint három és fél órás válogatásban olyan zeneszerzők szerepelnek, mint Liszt, Gershwin és az ifjabb Strauss, természetesen jónéhány Cziffra saját átiratában.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Klasszikus

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Plusz

„A legelsők közt omlott össze és az utolsó lesz, ami talpra áll” – válságban a magyar zeneipar 

A hazai könnyűzene és azt működtető zeneipar szinte a járvány első pillanatában leállt és lefagyott. Koncertek, turnék, fesztiválok maradnak el, egy teljes iparág maradt az egyik pillanatról a másikra munka és bevétel nélkül, s persze a kreativitás terepei is beszűkültek és átalakultak. Zenészeket és zeneipari embereket – szervezőket, menedzsereket, sajtósokat, újságírókat – kérdeztünk arról, hogy mi történik velük most, hogyan élik meg a járványidőszakot és a válságot.
Klasszikus

Az interneten közvetítik a János-passiót a lipcsei Tamás-templomból

A koronavírus-járvány ellenére fel fog csendülni Johann Sebastian Bach János-passiója a lipcsei Tamás-templomban nagypénteken, az eseményt az interneten élőben közvetítik, és együtt éneklésre biztatják a nézőket.
Vizuál

A népharag miatt nem pótolta a Milói Vénusz karjait a Louvre restaurátora

A karokon kívül ékszerek és festék is volt eredetileg a szobron. Kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel az alkotást egy földműves.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Az interneten közvetítik a János-passiót a lipcsei Tamás-templomból

A koronavírus-járvány ellenére fel fog csendülni Johann Sebastian Bach János-passiója a lipcsei Tamás-templomban nagypénteken, az eseményt az interneten élőben közvetítik, és együtt éneklésre biztatják a nézőket.
Klasszikus portré

A japán, akit szívébe zárt Magyarország: 80 éves Kobajasi Kenicsiró

Április 9-én ünnepli 80. születésnapját Kobajasi Kenicsiró japán karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar örökös elnök-karnagya, a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének győztese.
Klasszikus Művészi szabadság

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Klasszikus Hangszertár

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.