Nem ugyanúgy futnak az ingerületek az idegsejtek között a zongoristák agyában, ahogy egy olyan emberében, aki sohasem zongorázott - állítja egy kutatás. Sőt, a zongoristák agyműködése még a többi hangszeren játszókétól is eltér.

02-zongorak-160829-A40A9118 (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

A zongoristák domináns agyféltekével születtek, mint mindenki más. Viszont a zongorajáték mindkét agyféltekét egyformán igénybe veszi. Ha az egyik kéz nem engedelmeskedne úgy, mint a másik, a játékuk esetleges és kiegyensúlyozatlan lenne. A gyakorlás során a két agyfélteke egy szintre kerül, egyformán vesz részt a tevékenységben, és egy profi zongorista mindkét kezét uralni tudja.

Az emberi homloklebenyt három barázda négy részre osztja, a két agyfélteke (közel) egyenlő hatásfokú aktivitása pedig erősebb kapcsolódást biztosít a homloklebeny részei között. A homloklebeny felelős az agy emocionális reakcióiért, a szociális viselkedésért, de ez végzi a beszédet, a kreatív gondolkodást és a jövőtervezést is. Ennélfogva

Dr. Ana Pinho stockholmi kutató szerint a kiegyensúlyozott működésű agy kevésbé gondolkozik sztereotipikus mintázatok alapján, ez pedig segíti a zongoristát, hogy őszintébben fejezze ki saját magát. (Ez egy nagyon hasznos képesség a mindennapi életben is, ahol a divatos “légy önmagad” szlogen beteljesítése az esetek nagy részében más emberek másolásában merül ki.)

A motorikus mozgást könnyebben teljesítő agy kevesebb energiát használ, ez a fennmaradó energia pedig más agyi területeken hasznosul. De a zongorázás előnyeiből még nem fogytunk ki. Dr. Charles Limb kutatása improvizáció közben vizsgálta a zongoristák agyát, és felfedezte, hogy rögtönzés közben aktivizálódott a nyelvalkotásban működő terület. Következésképpen ezek az emberek könnyebben, gyorsabban és eredetibben reagálnak beszélgetésben is. (Guardian)