Klasszikus

A zseni, aki semmit sem félt kimondani

2017.11.06. 18:19
Ajánlom
Sokak számára ismerős lehet annak az izgalommal vegyes kíváncsiságnak az érzése, amellyel egy Kocsis-interjú olvasásához fog neki az ember: szinte mindig biztosra lehetett venni, hogy legalább egy gondolattal találkozunk, amelyen még sokáig fogunk rágódni, vagy ami sokakat megbotránkoztat.

Cikkünkben Kocsis Zoltán megnyilatkozásai közül gyűjtöttünk össze néhányat, amelyek valamilyen oknál fogva emlékezetesek. A válogatás kifejezetten szubjektív, célja semmiképpen sem egy átfogó kép alkotása a zseniális művész személyiségéről, inkább néhány apró ablakon keresztül való bepillantás gondolataiba.

„Azért kíváncsiak, hogy fikázzanak”

Mi mással is kezdhetnénk, mint legutolsó interjújával, amelyet a Népszabadság újságírója, Csepelyi Adrienn készített. A 2016 júniusában megjelent írás rögtön betegsége cáfolásával kezdődik:

Annyira vagyok beteg, amennyire a munkabírásomon látszik. Tehát semennyire.

Voltak betegségeim mostanában, ilyen szövődmény, olyan szövődmény... De nem kell ezzel foglalkozni. Nyugodjon meg, majd én jelentkezem, ha igazán beteg vagyok." Később szóba kerülnek bírálói, politika és zene kapcsolata, globalizáció és a menekültkérdés is. Az interjú címéül szolgáló mondatot Kocsis arra a kérdésre válaszolja, mit gondol, miért kíváncsiak a véleményére. Az interjú egyik legmeglepőbb, ugyanakkor magától is értetődő mondata így hangzik:

nagyon szeretek alkalmazkodni, az enyémtől eltérő gondolatokkal találkozni.

Kocsis Zoltán - részlet a Kocsis – Intim megvilágításban című filmből

Kocsis Zoltán - részlet a Kocsis – Intim megvilágításban című filmből (Fotó/Forrás: MMA)

„Ennyit a halálomról”

Szintén Csepelyi Adrienn beszélgetett 2013-ban Kocsissal a Zeneakadémia rekonstrukciója utáni újranyitása kapcsán. Első találkozása a zene palotájával sokaknak juttathatta eszébe saját élményeit: „Számomra mindig is a Zeneakadémia marad a zene szent csarnoka.

Amikor először beléptem az aulába, úgy hétéves koromban, azt éreztem, hogy már akkor többet tudok, mint egy perccel azelőtt.

Csodáltam a jugendstil díszítményeket, a gyönyörű ablakokat! Járt a szemem, mint az asztalfiók.” Az Indexnek adott interjúban mesél arról az egy évvel korábbi koncertről is, amelyen – szavaival élve – olyan erőt adott egy akkordba, hogy hosszabb ideig nem kapott levegőt. A cikkből megtudjuk, hogy szereti a focit, főzést és favágást. Előkerül az interjúban egy ritka fiatalkori felvétel is, amelynek érdekes történetére is fény derül.

„Hiszek a jó zenei munkásokban”

1997-ben nevezték ki Kocsis Zoltánt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészeti vezetőjévé, amely posztot haláláig betöltött. A zenei közéletben vállalt új szerepéről J. Győri László készített interjút a Muzsikába. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az esemény a magyarországi koncertéletet alapjaiban változtatta meg. A zenekar vezetésével kapcsolatos elképzelései a következőképpen hangzottak:

A kérdésre, hogy rá fogom-e nyomni az együttesre az egyéniségem bélyegét, azt mondom, hogy igen. Ez a kulcsa mindennek.

Kocsis Zoltán

Kocsis Zoltán (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Beszél a zenekar megreformálásáról is, így elmondja, mindenképpen szükségesnek találja a magyar zenekarokra jellemző „dzsentroid mentalitás” felszámolását, illetve hogy az angol modell áll hozzá a legközelebb. Sokatmondó – főként a zenekar ragyogó pályafutásának ismeretében – az interjú zárógondolata: „Eleget jártam-keltem a világban ahhoz, hogy el tudjam dönteni, milyen reális esélyei vannak ma Magyarországon annak, amit magam elé tűztem. Az pedig, hogy engem hogyan fog átformálni ez az új feladat, a jövő titka.”

Kocsis Zoltán Schönbergről

Budapest zenei élete elmúlt tíz évének legemlékezetesebb tíz hangversenye közt minden bizonnyal helyet kap a 2016. január 16-ai Müpás koncert, amelyen Schönberg befejezetlen Mózes és Áronját a maga által komponált harmadik felvonásával vezényelte el Kocsis Zoltán. Az előadással kapcsolatban készült egy tizenegy miniinterjúból álló videósorozat, amelyben a zeneszerzőként bemutatkozó Kocsis olyan kérdéseket vet fel, mint például Schönberg zenéje tévút lenne-e a zenetörténetben, vagy hogy miért nem fejezte be grandiózus művét a komponista.

A demokratikus gondolkodás alapfeltétel

Végül álljon itt a Fideliónak adott utolsó interjú, amelyet Tóth Endre készített a karmester-zongoristával 2016 júliusában. Kamarazenélésről megfogalmazott gondolatai örökérvényűek, de mesél maximalizmusáról is:

Munka közben - Kurtág és Kocsis

Munka közben - Kurtág és Kocsis

addig nem vagyok nyugodt, amíg legalább egyetlenegyszer nem hallottam, amit szeretnék, amiről hiszem, hogy az adott darabnak immanens tulajdonsága.

Itt lehet szó arányokról, motívumok karakterisztikáiról, a frázisok lekerekíthetőségének adagolásáról, és még ezer dolgot tudnék mondani, aminek a fontosságát tulajdonképpen én a Kurtág György és Rados Ferenc mellett eltöltött években tanultam meg.”

Végül lehetetlen lenne nem idézni egy mondatot, amely fanyar, groteszk humoráról árulkodik: „Megmondom neked őszintén, hogy most még fogalmam sincs, mit fogok mondani a Bartók-vonósnégyesekről, hiszen annyi minden jut eszembe, kezdve attól, hogy gondolom, talán nem blaszfémia, hogy

az Első vonósnégyes első két hangja lekonyuló f-asz: ha ezt összeolvassuk, vajon mennyiben lehetett üzenet Geyer Stefi számára?

Mondandóját pedig így fejezi be: „Bartók Béla nehezen lobbant lángra, de ha arról volt szó, tudott égni, mint ahogyan a művei is bizonyítják. Ha végig vesszük a vonósnégyeseit, előbb vagy utóbb előbukkannak a nők a háttérből ezeknél a műveknél is. Lehet, hogy pont erről fogok beszélni.”

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.