A hangversenyen nemcsak Bozay Attila művei hangzanak el, sor kerül egy magyarországi premierre és egy ősbemutatóra is: Fekete Gyula II. és Tallér Zsófia I. vonósnégyesének műsorra tűzésével.

"Azért ajánljuk Bozay Attila emlékének ezt a műsort, mert ő nagyon szerény ember volt, nem volt harsány figura. Úgy gondoltuk Fekete Gyulával, hogy régen adósai vagyunk ezzel a koncerttel" - jelentette ki Tallér Zsófia.
Zeneakadémiai éveik javarésze alatt Bozay Attila növendékei voltak, ám a tanulmányaik végén Petrovics Emilhez kerültek. Hangsúlyozták: szerencsések, mert nem egy, hanem két nagyszerű mestert mondhatnak magukénak. Bozaytól az aprólékos szakmai fogásokat sajátították el, élvezték segítőkészségét, türelmét, szeretetét.
Tallér Zsófia az alkalomra komponálta első vonósnégyesét, amelyet Carducci Búcsú című, mindössze három soros verse ihletett. "Kosztolányi fordításában így hangzik a költemény: 'Ó halvány orgona!/ A csillagok a tengerárba hullnak/ S kihűl szívem, a dalnak otthona.' A vonósnégyes alcíméül és programjául a középső sort választottam. Ezzel is kapcsolódom Bozay Attilának a koncert elején elhangzó III. vonósnégyeséhez - részletezte a szerző -, amely szintén programzene, az évszakokat ábrázolja. Egy általános veszteségélményt fogalmaztam meg a darabban: Bozay hiányát, a külön költözött nagyfiam elengedését, és a kultúra világszerte tapasztalható borzalmas erózióját."