Amikor februárban időkapszulát helyeztek el Baán László miniszteri biztossal közösen, beavató zenei intézményként definiálták a Magyar Zene Házát. Mit kínálnak a zene világával ismerkedőknek?
A hangzó világ olyan gazdag, mint a természet. Mindennek van hangja, zenéje. A musica humana, musica mundana ősrégi felismerés.
A Zene Háza a hangok birodalmába visz és a hangok rangját kívánja visszaállítani
egy olyan korban, amikor a vizualitás a külvilággal való kapcsolat elsődleges módja. Persze épp azért, mert ma mindenki vizuális élményekben él – különösen a fiatalabb generációk tagjai –, a hangok csodájának felismerésében is a látvány segítségére támaszkodunk. Látvány és hang elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a mi koncepciónkban.
Magyar Zene Háza (Fotó/Forrás: Magyar Zene Háza)
Belépni a Hangdóm akusztikai terébe a komolyzene rajongóinak vagy akár a zeneszerzőknek is különleges élmény lehet majd, az első időszaki kiállítás pedig – ami az 1957–1993-ig tartó korszak magyar könnyűzenei világába kalauzol el – azok számára is érdekes lesz, akik kívülről fújják a kor slágereit. Mesélne ezekről a projektekről?
Mi a Zene Házában élményeket kínálunk, szórakoztatva tanítunk. Van erre divatos kifejezés is: edutainment, az education és az entertainment összeolvasztásával. Állandó kiállításunk „Ember és zene” címmel azon a folyamaton kalauzol végig, hogy a zene szerepe hogyan változott különböző korokban a közösségek életében, erős európai, illetve magyar hangsúlyokkal. A hangulatos terek, a technikai trükkök, a látogatók játékos aktivizálása teszi érdekessé, sőt: egyedülálló élménnyé ezt a kiállítást.
A Hangdóm voltaképp egy zenélő planetárium, de itt nem a csillagokat vizsgálhatjuk, hanem a hangzó univerzumot.
Kreatív hangterünkben olyan szerkentyűk lesznek, amelyek segítségével dallamot, ritmust, hangszínt állíthatnak elő gyerekek és felnőttek. Az időszaki kiállítások a zene egy-egy fejezetét tárják föl. És persze ott vannak a koncert-élmények – emberközeli módon...
Milyen arányban lesznek jelen a különböző zenei műfajok az intézmény életében?
Sokféle zenét, zenélési fajtát, előadót szeretnénk megnyerni a Zene Háza művész-csapatába. Határok nincsenek, a hangsúly az eredetiségen van. Szerepet kapnak azok a zenei tradíciók, amelyek élő közösségekben működnek, mondjuk egy csángó faluban vagy egy afrikai törzsben. A látogatókat bevonjuk abba az izgalmas folyamatba, amit a hagyomány, az érzelmek és az emberi kapcsolatok hálójában létrehozta és megőrizte ezeket a spontán művészeteket. Ennek a felismerésnek és zenetörténeti kiállításunk gondolatai hátterének alapján mutatjuk be a klasszikus és kortárs zenét is.
A Zene Háza a beavatás, a felfedezések és a találkozások tere.
Magyar Zene Háza (Fotó/Forrás: Magyar Zene Háza)
Van olyan külföldi intézmény, amivel a Magyar Zene Háza rokonítható?
A Zene Háza: kiállítótér, koncerthelyszín és oktató, ismeretterjesztő intézmény. De egyik kategória sem dominál, mert az eredetisége épp abban rejlik, hogy a három szellemi réteg együtt hat, erősíti egymást. Léteznek rokon intézmények a világban, persze mindet nem ismerem, leginkább a párizsi Cité de la Musique az, aminek koncepciója hasonló, de pontosan ugyanilyenről, mint a miénk, nem tudok. Sajátosan magyarok és sajátosan nemzetköziek leszünk.
A Sou Fujimoto tervezte épület két rangos, nemzetközi építészeti díjat is elnyert már, a CNN pedig beválogatta azon épületek közé, amelyek 2021-ben átformálhatják a világot. Hogyan tudnak haladni az építkezéssel az elhúzódó pandémiás időszakban?
Nem merem elkiabálni, de a járvány eddig egyáltalán nem gátolta az épület fejlődését. Rendezett, professzionális, kemény munka folyik, légiónyi munkás, különböző mesterien összehangolt szakmai csapatok tevékenykednek, immár két esztendeje. Külsőleg majdnem kész az épület, a gépészet is előrehaladott állapotban van. Most már a Ház széles értelemben vett belső építészetén is folyik a munka, amibe beletartoznak azok a technikák, rendszerek, művészi installációk, amelyek a zene általunk megálmodott megjelenítéséhez szükségesek. Lélegzetelállító lesz!
Magyar Zene Háza mennyezet (Fotó/Forrás: Magyar Zene Háza)
A Zeneakadémia egykori rektoraként és zenetudományos munkája révén az ön személye a klasszikus zenéhez kötődik, a Magyar Zene Háza azonban a zene más rétegeivel is foglalkozik. Minek köszönhető a nyitás, és hogy érzi magát az új terepen?
Életem meghatározó részét egy olyan magaslaton töltöttem, mint – a Parsifal legendájával élve – Monsalvat hegyén a grálok temploma. Úgy hívják: Zeneakadémia. De – hogy egy másik kedves szerzőm erős gondolatát vegyem hasonlatul – szerettem volna egyszer lejönni a hegyről, mint egykor Zarathustra. Mert nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek, a fiatalok széles körben találkozzanak azzal a csodával, ami a zenén keresztül összeköti az embert a szellemvilággal. Ez lehet, hogy így misztikusnak, talán fellengzősnek tetszik, de kimondva-kimondatlanul ezért van a zene. A mai drámai világunkban nem árt ezt tudatosítani.
A zenéhez mindig lehet menekülni.
Fénykút (Fotó/Forrás: Magyar Zene Háza)
Több mint negyven évre visszanyúló oktatói tevékenysége és kutatói munkája révén nagy rálátása van a zenei életre és a zeneoktatásra is. Milyen általános és régóta fennálló problémákat emelne ki, illetve mik azok, amelyek megoldásához a Magyar Zene Háza közelebb vihet?
Közhely, de igaz: a magyar zeneoktatás, hála a kodályi gondolatnak és rendszernek, jól átgondolt, logikusan felépített, és elég flexibilis ahhoz, hogy fejleszthető legyen. Sok országban megirigyelnék ezt, ahol nincs meg a népzene élményétől Johann Sebastian Bachig vezető zenepedagógiai hagyomány. Viszont két alapvető probléma van: egyrészt a klasszikus és – nevezzük így – pop-zene művelői teljesen elszakadtak egymástól, ami annyit jelent, hogy bizonyos zenék kihullanak a hivatalos oktatás hálójából, másrészt a közoktatásban (több okból is) elhalványult a zene szerepe. Pedig
a zene hozzátartozik egy egészséges társadalom természetes lélegzéséhez.
Ehhez kínál egy kis oxigént, jó levegőt a Városliget szívében a Magyar Zene Háza.
Fejléckép: Batta András (forrás: Magyar Zene Háza)
hírlevél
