Klasszikus

Aimez-vous Gyöngyösi Levente?

Beszámoló egy szerzői estről
2018.09.28. 13:05
Ajánlom
Kórusművekkel, két versenyművel és egy operarészlettel várta Gyöngyösi Levente a szerzői estjére a Vigadó közönségét szeptember 23-án. Miért igazi homo ludens a zeneszerző, és ezzel együtt miért érdemes őt nagyon komolyan venni?

Hogy ki a legtartósabb, és ki fog bekerülni évtizedekkel később a magyar zeneirodalom oszlopcsarnokába, azzal kapcsolatban dugják össze a fejüket a nálam sokkal okosabbak. Az biztos, hogy Gyöngyösi Levente az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott zeneszerző a klasszikus színtéren. Ráadásul rendkívül közvetlen, barátságos ember – na, nem mintha ez zenei kérdés volna. De azért elmesélem: én az annak idején Maradj talpon néven futó „szakadékba zuhanós” kvízműsor forgatásán ismertem meg. Mindketten játékosnak jelentkeztünk ugyanis. A Cantate Domino című rövid kórusművét sokat hallgattam akkortájt, meg bármi mást, ha szólt a Bartók Rádióban, és a szerzőt is rögtön megismertem, megkérdeztem hát tőle, hogy:

„Te vagy Gyöngyösi Levente?”

Mire ő azt felelte, hogy igen. Beszélgettünk, aztán (nem egy körben, de) játszottunk a kvízműsorban, egyikőnk sem aratott fényes sikert, mert leestünk a mélybe. Nem lettünk milliomosok, de az, hogy a zeneszerzőt valamiféle játék kapcsán ismertem meg, sokatmondó. Pillanat, mindjárt mondom, miért.

Szeptember 23-án este, öt évvel később pedig Gyöngyösi Levente szerzői estjén ülök. Az utóbbi időben kérdeztem őt az új operájáról, A Mester és Margaritáról, és bekerült a Fidelio éves kiadványába, a Kult50-be.

A Kult50 portréjában többek között ezt írtam róla:

„Összegző művészről van szó, aki nem más zenei korokba vágyódik, hanem az alkotásaival egyfajta kollektív emlékezetet mozgat meg a hallgatóban. Akárcsak egy évszázaddal korábban a neoklasszikusok (…), bámulatos könnyedséggel és szabadsággal jár ki-be a különböző korok és stílusok kapuin.”

A fenti gondolatból hadd emeljem ki a könnyedséget és a szabadságot, amelynek együttes jelenléte általában a játék könnyűségét és szabadságát jelenti.

Gyöngyösi ugyanis szeret játszani, és sokszor a játék felől jut el a komoly tartalmakig.

Nem újkeletű esztétika ez, megfigyelhetjük Vivaldinál, Haydnnél, Mozartnál vagy – a magyarok közül leginkább – Dohnányinál is. Jól képviselik ezt a felszabadító erőt azok a kórusművek, amelyekkel a szeptember 23-i szerzői est elkezdődött – a Pro Musica Leánykar és Szabó Dénes karnagy előadásában. Ebben a latin szövegre komponált nyolc kis kórusdarabban gyakori, hogy a disszonancia jelent csúcspontot, sőt, előfordul, hogy a magas regiszterben megszólaló disszonancia feloldozó erővel hat.

De ugyanez a játékos szemlélet jelenik meg a Fuvolaversenyben, amelynek előadásához Ittzés Gergely, illetve a Budafoki Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor jön a színpadra. A BDZ és Hollerung ugyanis Gyöngyösi leggyakoribb megrendelője és műveinek állandó tolmácsolója. Ennek a műnek az értékelésében hadd hívjam segítségül Csengery Kristóf zenekritikust, aki idén márciusban a Zenekar folyóiratban így írt a darabról: „Gyöngyösi Levente vonzón energikus hangvételű, sokszínű és sokféle hatást feldolgozó, eklektikus versenyművet írt; olyan kompozíciót, amely hagyományhű, ám az időtlen modernség szelleme sem idegen tőle, és félreismerhetetlenül magyar zene – miközben a felszínes »magyarosság« dekoratív lehetőségeit mellőzi.” Ittzés Gergely kezében és Gyöngyösi kottájában a fuvola mint hangszer képességeinek csúcsán mutatkozik be, és ebben a környezetben még az a mutatványnak beillő technika sem öncélú, hogy a szólista képes két hangot is megszólaltatni a fuvolán egyszerre. (Ezt Ittzés Matuz Istvántól tanulta, ahogy Hollerungtól megtudjuk.)

A koncert csúcspontját számomra a Balog József által megszólaltatott Zongoraverseny jelentette.

Hollerung Gábor afféle avantgarde atonális alkotásként mutatja be a concertót, mielőtt még a szólista a billentyűk közé csapna. A perpetuum mobile első tételéről a szerző egy interjúban azt mondta: „Az érdekel, hogy egy aszimmetrikus lüktetés hogyan tudja a szimmetrikus mozgás benyomását kelteni.” Én a magam részéről úgy érzem, hogy hasonlóan bánik a tonalitással is: szinte minden ütemben ott van a harmóniához való visszatérés lehetősége, és ez mégsem történik meg.

A játéktól jutunk el a komoly tartalomig – írtam feljebb, s hát tessék, itt van ennek a kitűnő példája, a második tétel. Lehet, hogy a szerző eljátszott a gondolattal, hogy vajon tud-e lassú tételt írni úgy, hogy lemond a változatos ritmikáról, s csupán a harmóniai invencióra támaszkodik. Hát tud. A telt, otthonos hangzatok szervesen fejlődnek egymásból, és kizökkentenek az időből. Zenehallgatás közben biztosra vettem, hogy a kottában ütemvonalak sincsenek, de amúgy vannak, íme a kotta. Viszont Balog finom rubatói nyomán szinte ki is radírozhatnánk őket.

GyongyosiLevente-ZongoraversenyII-125522.jpg

Kottarészlet Gyöngyösi Levente Zongoraversenyének II. tételéből (Fotó/Forrás: gyongyosilevente.hu)

A finálé Prestissimo, csupa energia, lenyűgöző erő. A Budafoki Dohnányi Zenekart dicséri ez, akik nem bátortalanok belevetni magukat a játékba. A záróütemekben a feloldás nem történik meg, de ez a befejezetlenség áldásos, mert bennünk ott kavarog tovább a zene.

A szerzői est utolsó darabja A Mester és Margarita című musical-opera első húsz perce. Kicsit erőszakoltnak tűnik ennek a húsz percnek a kiragadása egy olyan műből, amely amúgy is meglehetősen komplex, zenés színházi változatban pedig végképp olyan posztmodern köntösbe öltöztetni a Bulgakov-regényt, hogy ahhoz érdemes leülni, és végighallgatni az egészet. Maga a szerző így beszélt róla egy interjúban:

Nemcsak azért volt nehéz hozzányúlni, mert remekmű, hanem hatalmas terjedelme és komplexitása miatt is. Három fő szála: a szerelmi, a moszkvai és a bibliai külön-külön is működnek, mégis nagyon szorosan összefüggnek. Én három évig dolgoztam az operán, Bulgakov viszont tíz évnél is hosszabb ideig a könyvön.

Erről most nem is írnék többet, inkább legyen a beszámolóm kurtán furcsa, minthogy a teljes alkotás ismerete nélkül ítéljem meg a részletét. Annál fontosabb viszont, hogy hírül adjam, hogy a Mezei Néző utánakérdezett, és igen, fogják játszani A Mester és Margaritát 2019-ben az Operaház valamelyik játszóhelyén. Addig is, érjék be a tavalyi, miskolci ősbemutatóról szóló beszámolónkkal.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Klasszikus

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.
Zenés színház

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

68 éves korában elhunyt Ligeti András

A Kossuth-díjas karmester, hegedűművész súlyos betegség következtében, váratlanul hunyt el, tudatta családja.
Klasszikus interjú

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Rabulejtő átváltozások szóban, képen és hangban

A HERBSTGOLD Fesztivált 2017 óta rendezik meg minden év szeptemberében Kismartonban, az idén szeptember 15-től 26-ig. A Fesztivál mottója, Metamorfózisok, új művészeti vezetője, Julian Rachlin hegedűművész.
Klasszikus hír

Indul a Zeneakadémia új évada: Liszt Fesztivált és Bartók Világversenyt rendeznek

A Zeneakadémia koncertjei védettségi igazolvány nélkül látogathatók, de a maszk viselése ajánlott.
Klasszikus interjú

Nagyon hiányzott a közönség – Beszélgetés Érdi Tamással

Először játszik Budapesten a járványhullámok után Érdi Tamás. Szeptember 19-én az Óbudai Társaskörben Mozart A-dúr zongoraversenyét és D-dúr Koncertrondóját adja elő az Óbudai Kamarazenekarral. A Prima Primissima-díjas művész eddig huszonhét országban koncertezett – most utazásról, az elmúlt másfél évről és sok másról mesélt.