Klasszikus

Aimez-vous Gyöngyösi Levente?

Beszámoló egy szerzői estről
2018.09.28. 13:05
Ajánlom
Kórusművekkel, két versenyművel és egy operarészlettel várta Gyöngyösi Levente a szerzői estjére a Vigadó közönségét szeptember 23-án. Miért igazi homo ludens a zeneszerző, és ezzel együtt miért érdemes őt nagyon komolyan venni?

Hogy ki a legtartósabb, és ki fog bekerülni évtizedekkel később a magyar zeneirodalom oszlopcsarnokába, azzal kapcsolatban dugják össze a fejüket a nálam sokkal okosabbak. Az biztos, hogy Gyöngyösi Levente az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott zeneszerző a klasszikus színtéren. Ráadásul rendkívül közvetlen, barátságos ember – na, nem mintha ez zenei kérdés volna. De azért elmesélem: én az annak idején Maradj talpon néven futó „szakadékba zuhanós” kvízműsor forgatásán ismertem meg. Mindketten játékosnak jelentkeztünk ugyanis. A Cantate Domino című rövid kórusművét sokat hallgattam akkortájt, meg bármi mást, ha szólt a Bartók Rádióban, és a szerzőt is rögtön megismertem, megkérdeztem hát tőle, hogy:

„Te vagy Gyöngyösi Levente?”

Mire ő azt felelte, hogy igen. Beszélgettünk, aztán (nem egy körben, de) játszottunk a kvízműsorban, egyikőnk sem aratott fényes sikert, mert leestünk a mélybe. Nem lettünk milliomosok, de az, hogy a zeneszerzőt valamiféle játék kapcsán ismertem meg, sokatmondó. Pillanat, mindjárt mondom, miért.

Szeptember 23-án este, öt évvel később pedig Gyöngyösi Levente szerzői estjén ülök. Az utóbbi időben kérdeztem őt az új operájáról, A Mester és Margaritáról, és bekerült a Fidelio éves kiadványába, a Kult50-be.

A Kult50 portréjában többek között ezt írtam róla:

„Összegző művészről van szó, aki nem más zenei korokba vágyódik, hanem az alkotásaival egyfajta kollektív emlékezetet mozgat meg a hallgatóban. Akárcsak egy évszázaddal korábban a neoklasszikusok (…), bámulatos könnyedséggel és szabadsággal jár ki-be a különböző korok és stílusok kapuin.”

A fenti gondolatból hadd emeljem ki a könnyedséget és a szabadságot, amelynek együttes jelenléte általában a játék könnyűségét és szabadságát jelenti.

Gyöngyösi ugyanis szeret játszani, és sokszor a játék felől jut el a komoly tartalmakig.

Nem újkeletű esztétika ez, megfigyelhetjük Vivaldinál, Haydnnél, Mozartnál vagy – a magyarok közül leginkább – Dohnányinál is. Jól képviselik ezt a felszabadító erőt azok a kórusművek, amelyekkel a szeptember 23-i szerzői est elkezdődött – a Pro Musica Leánykar és Szabó Dénes karnagy előadásában. Ebben a latin szövegre komponált nyolc kis kórusdarabban gyakori, hogy a disszonancia jelent csúcspontot, sőt, előfordul, hogy a magas regiszterben megszólaló disszonancia feloldozó erővel hat.

De ugyanez a játékos szemlélet jelenik meg a Fuvolaversenyben, amelynek előadásához Ittzés Gergely, illetve a Budafoki Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor jön a színpadra. A BDZ és Hollerung ugyanis Gyöngyösi leggyakoribb megrendelője és műveinek állandó tolmácsolója. Ennek a műnek az értékelésében hadd hívjam segítségül Csengery Kristóf zenekritikust, aki idén márciusban a Zenekar folyóiratban így írt a darabról: „Gyöngyösi Levente vonzón energikus hangvételű, sokszínű és sokféle hatást feldolgozó, eklektikus versenyművet írt; olyan kompozíciót, amely hagyományhű, ám az időtlen modernség szelleme sem idegen tőle, és félreismerhetetlenül magyar zene – miközben a felszínes »magyarosság« dekoratív lehetőségeit mellőzi.” Ittzés Gergely kezében és Gyöngyösi kottájában a fuvola mint hangszer képességeinek csúcsán mutatkozik be, és ebben a környezetben még az a mutatványnak beillő technika sem öncélú, hogy a szólista képes két hangot is megszólaltatni a fuvolán egyszerre. (Ezt Ittzés Matuz Istvántól tanulta, ahogy Hollerungtól megtudjuk.)

A koncert csúcspontját számomra a Balog József által megszólaltatott Zongoraverseny jelentette.

Hollerung Gábor afféle avantgarde atonális alkotásként mutatja be a concertót, mielőtt még a szólista a billentyűk közé csapna. A perpetuum mobile első tételéről a szerző egy interjúban azt mondta: „Az érdekel, hogy egy aszimmetrikus lüktetés hogyan tudja a szimmetrikus mozgás benyomását kelteni.” Én a magam részéről úgy érzem, hogy hasonlóan bánik a tonalitással is: szinte minden ütemben ott van a harmóniához való visszatérés lehetősége, és ez mégsem történik meg.

A játéktól jutunk el a komoly tartalomig – írtam feljebb, s hát tessék, itt van ennek a kitűnő példája, a második tétel. Lehet, hogy a szerző eljátszott a gondolattal, hogy vajon tud-e lassú tételt írni úgy, hogy lemond a változatos ritmikáról, s csupán a harmóniai invencióra támaszkodik. Hát tud. A telt, otthonos hangzatok szervesen fejlődnek egymásból, és kizökkentenek az időből. Zenehallgatás közben biztosra vettem, hogy a kottában ütemvonalak sincsenek, de amúgy vannak, íme a kotta. Viszont Balog finom rubatói nyomán szinte ki is radírozhatnánk őket.

GyongyosiLevente-ZongoraversenyII-125522.jpg

Kottarészlet Gyöngyösi Levente Zongoraversenyének II. tételéből (Fotó/Forrás: gyongyosilevente.hu)

A finálé Prestissimo, csupa energia, lenyűgöző erő. A Budafoki Dohnányi Zenekart dicséri ez, akik nem bátortalanok belevetni magukat a játékba. A záróütemekben a feloldás nem történik meg, de ez a befejezetlenség áldásos, mert bennünk ott kavarog tovább a zene.

A szerzői est utolsó darabja A Mester és Margarita című musical-opera első húsz perce. Kicsit erőszakoltnak tűnik ennek a húsz percnek a kiragadása egy olyan műből, amely amúgy is meglehetősen komplex, zenés színházi változatban pedig végképp olyan posztmodern köntösbe öltöztetni a Bulgakov-regényt, hogy ahhoz érdemes leülni, és végighallgatni az egészet. Maga a szerző így beszélt róla egy interjúban:

Nemcsak azért volt nehéz hozzányúlni, mert remekmű, hanem hatalmas terjedelme és komplexitása miatt is. Három fő szála: a szerelmi, a moszkvai és a bibliai külön-külön is működnek, mégis nagyon szorosan összefüggnek. Én három évig dolgoztam az operán, Bulgakov viszont tíz évnél is hosszabb ideig a könyvön.

Erről most nem is írnék többet, inkább legyen a beszámolóm kurtán furcsa, minthogy a teljes alkotás ismerete nélkül ítéljem meg a részletét. Annál fontosabb viszont, hogy hírül adjam, hogy a Mezei Néző utánakérdezett, és igen, fogják játszani A Mester és Margaritát 2019-ben az Operaház valamelyik játszóhelyén. Addig is, érjék be a tavalyi, miskolci ősbemutatóról szóló beszámolónkkal.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.
Tánc

Magyar versenyzőknek is szurkolhatunk a New York-i Balettverseny döntőjében

Ma kezdődött a Valentina Kozlova International Ballet Competition döntője New Yorkban, amelyen egy táncos, egy koreográfus és egy zsűritag is képviseli hazánkat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Nők a zenében

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Klasszikus bach

Lépjen fel a Google-re, és komponáljon valamit Bach stílusában

Bach születésénak 334. évfordulóján a Google mesterséges intelligenciája egysoros zeneművet komponál az Ön dallamából is.
Klasszikus hír

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus hír

Eötvös Péter az Évad Művésze a Müpa 15. évadában

Bryn Terfel, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikus Zenekar, Waltraud Meier, a Concentus Musicus Wien, Paavo Järvi és Rolando Villazón is fellép a Müpa 2019/20-as évadában.
Klasszikus hír

Ők kaptak díjat a Bach Mindenkinek Fesztiválon

Öt művész, illetve a Magyar Állami Operaház kapta meg a klasszikus zenei fesztivál elismerését.