Klasszikus

Aimez-vous Gyöngyösi Levente?

Beszámoló egy szerzői estről
2018.09.28. 13:05
Ajánlom
Kórusművekkel, két versenyművel és egy operarészlettel várta Gyöngyösi Levente a szerzői estjére a Vigadó közönségét szeptember 23-án. Miért igazi homo ludens a zeneszerző, és ezzel együtt miért érdemes őt nagyon komolyan venni?

Hogy ki a legtartósabb, és ki fog bekerülni évtizedekkel később a magyar zeneirodalom oszlopcsarnokába, azzal kapcsolatban dugják össze a fejüket a nálam sokkal okosabbak. Az biztos, hogy Gyöngyösi Levente az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott zeneszerző a klasszikus színtéren. Ráadásul rendkívül közvetlen, barátságos ember – na, nem mintha ez zenei kérdés volna. De azért elmesélem: én az annak idején Maradj talpon néven futó „szakadékba zuhanós” kvízműsor forgatásán ismertem meg. Mindketten játékosnak jelentkeztünk ugyanis. A Cantate Domino című rövid kórusművét sokat hallgattam akkortájt, meg bármi mást, ha szólt a Bartók Rádióban, és a szerzőt is rögtön megismertem, megkérdeztem hát tőle, hogy:

„Te vagy Gyöngyösi Levente?”

Mire ő azt felelte, hogy igen. Beszélgettünk, aztán (nem egy körben, de) játszottunk a kvízműsorban, egyikőnk sem aratott fényes sikert, mert leestünk a mélybe. Nem lettünk milliomosok, de az, hogy a zeneszerzőt valamiféle játék kapcsán ismertem meg, sokatmondó. Pillanat, mindjárt mondom, miért.

Szeptember 23-án este, öt évvel később pedig Gyöngyösi Levente szerzői estjén ülök. Az utóbbi időben kérdeztem őt az új operájáról, A Mester és Margaritáról, és bekerült a Fidelio éves kiadványába, a Kult50-be.

A Kult50 portréjában többek között ezt írtam róla:

„Összegző művészről van szó, aki nem más zenei korokba vágyódik, hanem az alkotásaival egyfajta kollektív emlékezetet mozgat meg a hallgatóban. Akárcsak egy évszázaddal korábban a neoklasszikusok (…), bámulatos könnyedséggel és szabadsággal jár ki-be a különböző korok és stílusok kapuin.”

A fenti gondolatból hadd emeljem ki a könnyedséget és a szabadságot, amelynek együttes jelenléte általában a játék könnyűségét és szabadságát jelenti.

Gyöngyösi ugyanis szeret játszani, és sokszor a játék felől jut el a komoly tartalmakig.

Nem újkeletű esztétika ez, megfigyelhetjük Vivaldinál, Haydnnél, Mozartnál vagy – a magyarok közül leginkább – Dohnányinál is. Jól képviselik ezt a felszabadító erőt azok a kórusművek, amelyekkel a szeptember 23-i szerzői est elkezdődött – a Pro Musica Leánykar és Szabó Dénes karnagy előadásában. Ebben a latin szövegre komponált nyolc kis kórusdarabban gyakori, hogy a disszonancia jelent csúcspontot, sőt, előfordul, hogy a magas regiszterben megszólaló disszonancia feloldozó erővel hat.

De ugyanez a játékos szemlélet jelenik meg a Fuvolaversenyben, amelynek előadásához Ittzés Gergely, illetve a Budafoki Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor jön a színpadra. A BDZ és Hollerung ugyanis Gyöngyösi leggyakoribb megrendelője és műveinek állandó tolmácsolója. Ennek a műnek az értékelésében hadd hívjam segítségül Csengery Kristóf zenekritikust, aki idén márciusban a Zenekar folyóiratban így írt a darabról: „Gyöngyösi Levente vonzón energikus hangvételű, sokszínű és sokféle hatást feldolgozó, eklektikus versenyművet írt; olyan kompozíciót, amely hagyományhű, ám az időtlen modernség szelleme sem idegen tőle, és félreismerhetetlenül magyar zene – miközben a felszínes »magyarosság« dekoratív lehetőségeit mellőzi.” Ittzés Gergely kezében és Gyöngyösi kottájában a fuvola mint hangszer képességeinek csúcsán mutatkozik be, és ebben a környezetben még az a mutatványnak beillő technika sem öncélú, hogy a szólista képes két hangot is megszólaltatni a fuvolán egyszerre. (Ezt Ittzés Matuz Istvántól tanulta, ahogy Hollerungtól megtudjuk.)

A koncert csúcspontját számomra a Balog József által megszólaltatott Zongoraverseny jelentette.

Hollerung Gábor afféle avantgarde atonális alkotásként mutatja be a concertót, mielőtt még a szólista a billentyűk közé csapna. A perpetuum mobile első tételéről a szerző egy interjúban azt mondta: „Az érdekel, hogy egy aszimmetrikus lüktetés hogyan tudja a szimmetrikus mozgás benyomását kelteni.” Én a magam részéről úgy érzem, hogy hasonlóan bánik a tonalitással is: szinte minden ütemben ott van a harmóniához való visszatérés lehetősége, és ez mégsem történik meg.

A játéktól jutunk el a komoly tartalomig – írtam feljebb, s hát tessék, itt van ennek a kitűnő példája, a második tétel. Lehet, hogy a szerző eljátszott a gondolattal, hogy vajon tud-e lassú tételt írni úgy, hogy lemond a változatos ritmikáról, s csupán a harmóniai invencióra támaszkodik. Hát tud. A telt, otthonos hangzatok szervesen fejlődnek egymásból, és kizökkentenek az időből. Zenehallgatás közben biztosra vettem, hogy a kottában ütemvonalak sincsenek, de amúgy vannak, íme a kotta. Viszont Balog finom rubatói nyomán szinte ki is radírozhatnánk őket.

GyongyosiLevente-ZongoraversenyII-125522.jpg

Kottarészlet Gyöngyösi Levente Zongoraversenyének II. tételéből (Fotó/Forrás: gyongyosilevente.hu)

A finálé Prestissimo, csupa energia, lenyűgöző erő. A Budafoki Dohnányi Zenekart dicséri ez, akik nem bátortalanok belevetni magukat a játékba. A záróütemekben a feloldás nem történik meg, de ez a befejezetlenség áldásos, mert bennünk ott kavarog tovább a zene.

A szerzői est utolsó darabja A Mester és Margarita című musical-opera első húsz perce. Kicsit erőszakoltnak tűnik ennek a húsz percnek a kiragadása egy olyan műből, amely amúgy is meglehetősen komplex, zenés színházi változatban pedig végképp olyan posztmodern köntösbe öltöztetni a Bulgakov-regényt, hogy ahhoz érdemes leülni, és végighallgatni az egészet. Maga a szerző így beszélt róla egy interjúban:

Nemcsak azért volt nehéz hozzányúlni, mert remekmű, hanem hatalmas terjedelme és komplexitása miatt is. Három fő szála: a szerelmi, a moszkvai és a bibliai külön-külön is működnek, mégis nagyon szorosan összefüggnek. Én három évig dolgoztam az operán, Bulgakov viszont tíz évnél is hosszabb ideig a könyvön.

Erről most nem is írnék többet, inkább legyen a beszámolóm kurtán furcsa, minthogy a teljes alkotás ismerete nélkül ítéljem meg a részletét. Annál fontosabb viszont, hogy hírül adjam, hogy a Mezei Néző utánakérdezett, és igen, fogják játszani A Mester és Margaritát 2019-ben az Operaház valamelyik játszóhelyén. Addig is, érjék be a tavalyi, miskolci ősbemutatóról szóló beszámolónkkal.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ősbemutató

Az édeni konfliktusról szól Szentpáli Roland új ősbemutatója

Különleges estére várja a zenerajongókat a Budapesti Vonósok Zenekar 2018. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermébe.
Klasszikus ajánló

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Klasszikus bűnügy

A klasszikus zenétől a marihuána is jobban növekszik

Öt embert tartóztattak le Spanyolországban, akik a nap 24 órájában klasszikus zenét játszottak mintegy 2000 tőből álló kenderültetvényüknek. Nem a zenével volt a baj.
Klasszikus hangfelvétel

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus beszámoló

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.