Klasszikus

Ajtony Csaba: Ezt az „időn kívüliséget” meg kellett tanulni

2020.05.28. 10:25
Ajánlom
Az évek óta többnyire külföldön dolgozó karmester és zeneszerző, Ajtony Csaba szerint a digitális tér új kihívás elé állítja az előadó-művészetet. Kérdéseinkre írásban válaszolt: „Mint ahogy a csigalépcső csavarodása sem jó vagy rossz, a vírus törésvonala mentén történő változást is lehet nagyon sok jóra használni.”

A koronavírus miatti leállás miatt a zenészek elveszítették a munkájukat világszerte. Kanadában és Bécsben is vezényel rendszeresen, hogy kezelik ott a zenei szakmán belül a válságot?

Nagyon különböző stratégiákat látunk a különböző országokban. Kanadában a zenekari állományban levő zenészek folyamatosan kapják a fizetésüket, a szabadúszók és kisegítők viszont elestek minden bevételtől, ide értendők a szólisták és karmesterek is. Bár a National Arts Center létrehozott egy weboldalt, ahol a zenészek támogatás ellenében élő online koncerteket adnak, a szólisták és karmesterek túlnyomó része kivár az online fellépésekkel.

Globálisan „kötelező kör” minden hivatásos zenekarnak egy online zenekari videót készíteni, ez nemcsak életjel, de megnyugtató jelzés a privát támogatóknak is, hogy a zenekar „ott van”.

Milyen projektjei szakadtak félbe?

A járvány Spanyolországban ért, a salamancai Zeneakadémia zenekarával próbáltam, de az előadást már nem lehetett megtartani, csak egy videofelvételt tudtunk készíteni streamingre. Több koncertem esett kútba ezután, április elején Victoriában dirigáltam volna a szezonzárót, benne Adès Three Dances from Powder Her Face, Elgar Tengeri dalok és a szenzációs Amy Beach Gall szimfóniájával. Április 24-én mutatta volna be Rohmann Ditta és Fassang László a Fiamme című darabom Budapesten, április 20-án Ottawában és május 20-án Lisszabonban adtam volna zongoraestet mai zongoradarabokból álló műsorral. A május 24-25-ére tervezett térbeli koncertek elmaradása (illetve következő évadra halasztása) a MIKAMO Közép-európai Kamarazenekarral a BMC-ben, illetve a Deák téri evangélikus templomban különösen érzékeny veszteség: Eötvös Péter Levitation-je hangzott volna el, Ligeti Ramifications, Xenakis Aroura, valamint Tornyai Péter Symphonies of Strings ősbemutatójával együtt.

A Ramifications egyik lehetséges értelmezése a „tetteink előre nem látható következményei”

– ez most különösen benne van a levegőben, nem hiába választotta Petrenko is a Berlini Filharmonikusok „távolságtartó” koncertjére egy héttel ezelőtt.

Mire ad alkalmat ez a leállás? Mivel tölti most az idejét?

Az életformámból eredő dualitás egyébként is állandó sebességváltással jár, a dirigálás és a színpadi jelenlét teljesen más energiaháztartást igényel, mint az írás. Ha bárki tud erre aranyszabályt, mindenképpen ossza meg velem, de addig is igyekszem ezeket a fázisokat időben tervezetten elkülöníteni, hogy az átállási időt (ami akár heteket is jelenthet) hasznosítani lehessen.

A leállás, minden tragikumával együtt, olyan időn-kívüliséget hozott, amivel meg kellett tanulni bánni; ez, és a gyors átállás sokkoló volt, de már teljes erőbedobással megy az író-gyakorló-projekttervező fázis. Valahogy a külső, döbbent csend felerősíti a belső hangokat.

Charles C. Mann 1491-ét olvasom, ahol egy közönséges himlőtől a teljes inka birodalom kipusztul, és megilletődöm a köröttünk zajló történelemtől, attól, hogy a járványok is, mint a tektonika vagy a dinoszauruszok, emberfeletti léptékkel tagolják az időt. Strategikusan gondolkozom a virtuális tér szerepéről az előadó-művészetben. A Sonus Alapítvány május 6-án sugározta Ittzés Gergely koncertjét, melyet az ÚjLélekZene sorozat részeként én szerkesztettem, és már a következő koncerteket tervezzük.

4CentralEuropeanChamberOrchestra-121023.jpg

Közép-európai Kamarazenekar

Van tanulsága ennek a járványnak? Van olyan, amin az embernek változtatnia kellene?

A járvány okozta leállás előhoz sok olyan kérdést, amivel eddig nem lehetett vagy nem volt miért foglalkozni. Az ember fokozottan érzi, hogy a zene összefügg azzal, hogy kivel, kinek, hol, mikor játsszuk. A zenekarra sokan úgy tekintenek, mint a társadalom makettjére: kis és nagyfőnökök irányításával olajozottan dolgozik mindenki egy cél érdekében. Jó dolog együtt játszani másokkal, de ennek érdekében mindenki egymáshoz kell igazítsa a játékát. Amikor ez a helyzet nincsen, akkor lehet igazán érezni, hogy mennyire meghatározó a zenekarban levő 80 másik zenész, és mennyivel játszik az ember másképp egyedül, kiskamarában, vagy egyáltalán hozzányúl-e a hangszeréhez. Az elektronikával megtoldott hangszerek és digitális előadótermek megjelenése óta erősödik a diskurzus a test szerepéről a zenélésben. A gesztusok tanulmányozása mutatja, hogy zenehallgatás közben összeadódik a látvány a hanggal és az érzékeinkhez eljutó sok más ingerrel, és együtt alkot értelmes egészet a hallgatóban. A zenészek számára is több a mozgás, mint koordináció, hiszen a zenetörténet nagy részét gesztusok rendszereibe rendezve tanuljuk, a könnyű, karcsú, ívelt, súlyos és hasonló fogalmak szervesen hozzátartoznak a zenetanuláshoz; ezekre a mozgáshoz kötődő emlékekre hatnak a zenélés közbeni apró mozdulatok, amivel a zenészek egyértelműen hozzárendelnek egy gesztust a következő zenei egységhez. Olyan ez, mint a táncos dobbantása és a zenei hangsúly közötti kapcsolat. Minél inkább képernyőre kerül a zene, minél távolabb ülnek egymástól a zenészek, annál kevésbé kommunikatívak az apró mozdulatok, és annál több szerepe van a testtől független hallásnak, és annak a látványnak, ami a kamera mechanikus mozgásából ered. 

A világ ellenállhatatlanul változik.

Mint ahogy a csigalépcső csavarodása sem jó vagy rossz, a vírus törésvonala mentén történő változást is lehet nagyon sok jóra használni,

rengeteg inspiráló és értékteremtő kezdeményezést látunk VR-el, térbeliesített előadásokkal, go-pro kamerákkal, dramatizált előadással. A zenekar mindig is egy közösség kifejeződése volt, mikor melyiké. Ha a mostani közösség átmenetileg digitálissá válik, engem nagyon érdekel egy fantáziadús, lélegzős, csintalan és sziporkázó hibrid közeljövő. Azt kívánom, hogy találjuk mindannyian meg benne a helyünket.

Mi lesz az első dolga, ha véget ér ez a helyzet?

Ez nagyon függ attól, hogy mikor ér véget. Nemrég tartottunk egy nyílt zenekari próbát Victoriában a Debussy Printemps-pal, ahol a zenészek közé és köré beülhettek a nézők. Fantasztikus volt, ahogy hallgatás közben együtt lélegeztek a zenekarral, egy pillanatra ezerfőssé vált az együttes. Zenekarral és hallgatókkal igazán együttlélegezni csak előadás közben lehet, és annak fogok leginkább örülni, mikor ez újra lehetséges lesz.

 A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Klasszikus ajánló

Szórakoztató és addiktív – a Janoska Ensemble Budapesten

Világsztárok unszolására alapították meg az együttest, a The Beatles lábnyomát taposva újítanak, Bachot és Bartókot vegyítik jazzel és poppal – a Janoska Ensemble pimasz virtuozitásában a Zeneakadémia közönsége is megmártózhat októberben.
Klasszikus videó

„A fiatal énekeseknek bizonyos szerepekre gondolniuk sem lenne szabad” – Elīna Garanča a pálya buktatóiról

A cseh Opera+ oldalnak nyilatkozott Elīna Garanča opera-énekesnő, a videóban arról mesélt Jan Bubák karmesternek, hogyan építette fel a karrierjét, és milyen veszélyek leselkednek egy pályakezdő művészre.
Klasszikus beszámoló

Mély hangok bűvöletében – Beszámoló az 5. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről

Idén ismét megrendezték a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt, az ötödik megmérettetés egy hete alatt a fiatal művészek zongora, majd zenekar kíséretével bizonyíthatták tehetségüket. Végignéztük a verseny szeptember 5-től 11-ig tartó élő fordulóit.
Klasszikus interjú

„Minden mű önmagában kerek egész” – Interjú Ránki Dezsővel

Bach azon zeneszerzők közé tartozik, akiknek a zenéjét különösen szívesen adja elő – mondja Ránki Dezső, aki a Concerto Budapest szeptember 24-i koncertjén a komponista két versenyművét játssza majd. A Kossuth-díjas zongoraművésszel ebből az alkalomból beszélgettünk.