Klasszikus

Akár a koncertteremben…

2005.11.28. 00:00
Ajánlom
Néha hasznos, ha az ember csak beteszi a lejátszóba a lemezt anélkül, hogy különösebben elolvasná, mi is van a borítóra írva. Martha Argerich lemezét először egy kis házimunka mellé tettem fel – kivételesen! – csak háttérzeneként.

„Ez olyan jó, mint egy koncertfelvétel”– dünnyögtem magam elé elégedetten a Schumann-zongoraverseny első percei után. Aztán a közönség első hangos megnyilvánulásakor rájöttem, tényleg az…

Kicsit kínosan érzem magam, mert megint a szuperlatívuszokat kell kerülgetnem, s bár ezt a mentegetőzést talán egyszer-kétszer még csak elnézi nekem a nyájas olvasó, előbb-utóbb vagy arra fog gondolni, hogy híján vagyok minden kritikai érzéknek, vagy egyszerűen elfogult vagyok bizonyos zongoristák irányában. Mert – beismerem – Argerich játéka nem először kényszerít habogásra. A lemezen két, negyedszázad különbséggel készült koncert felvételéből válogattak a szerkesztők. A dátumok különbsége már önmagában figyelemre méltó: Argerich azon kevés előadóművész közé tartozik, aki a varsói Chopin-verseny 1965-ös megnyerése óta eltelt negyven év során egyetlen igazi „előadói hullámvölgyet” sem produkált.

A Schumann-zongoraverseny felvétele a későbbi, 2002 nyarán készült Luganóban, s nem kell végighallgatni ahhoz, hogy igazoljuk a szerkesztők választását: hiába nem ér fel a sváci-olasz zenekar teljesítménye egy élvonalbeli együtteséhez, a szólista produkciója talán még egy amatőr zenekarral is emlékezetes maradna. Döbbenetesen szuggesztív agitatók, elsöprő lendület – ez a lemez az iskolapéldája annak, hogy miért, mennyiben képes többet adni egy koncert egyszerisége a stúdió tökéletességénél. Az előadót – azt hiszem – nem csak és elsősorban a közönség, hanem az összehasonlíthatatlanul nagyobb kockázat inspirálja: nincs második kísérlet, mindennek ott és azonnal hatnia, élnie kell. Különösen igaz ez a virtuóz tételekre: már a Traumeswirren is lenyűgözött, de a Ravel-ciklus két szélső darabjának (az Ondine és különösen a Scarbo) ujjficamító, valóban akrobatikus nehézségeinek ennyire „zeneközpontú” – tehát nem versenyszagú! –, merész, ugyanakkor szinte makulátlan előadásának hallatán végleg lábhoz tettem a fegyvert.

A Schumann-ciklus az egyik legjobb, legmeggyőzőbb Fantasiestücke, amit valaha hallottam – egy másik dobogós, amelyet csak az emlékeimben őrzök sok évvel ezelőttről, Fischer Annie koncertjén hangzott el a Kisteremben – s egyik kedvenc Schumannomról lévén szó, különösen hálás vagyok azért, hogy ezt az előbbit most már bármikor meghallgathatom. Érzelgősségnek nyoma sincs, magával ragadó lendületnek, mesterkéltség nélküli, éneklő zongorahangnak annál inkább.

A három rövid argentin tánc lemezre kerülése szintén telitalálat a szerkesztők részéről: más talán kihagyta volna Ginasterát egy Chopin- vagy Liszt-felvétel kedvéért. Kár lett volna érte: a Buenos Airesben született Argerich szinte lubickol ezekben a nagyon jól sikerült, vérpezsdítő ritmusú és látványosan virtuóz darabokban – miért nem hallani ezeket soha? És itt is, újra: koncertfelvételről van szó! Érezni, hogy az előadó nem tervezhet meg mindent pontosan, a pillanatra kell bíznia magát, ha hiteles akar lenni; és érezni, hogy mikor sikerül pontosan úgy „elkapnia” az időt, az ívet, az agogikát, és mikor csak majdnem. S ami a legcsodálatosabb: ilyenkor – szinte észrevehetetlenül – alkalmazkodnia kell mindehhez a következő frázisban, és ennek köszönhetően soha, de soha nem hallunk semmi kiszámíthatót – minden pillanatban a szemünk előtt (képzavar nélkül: a fülünk hallatára) születik meg a zene. Talán-talán le merem írni: ez a romantikus zongoramuzsika lényege.

(Schumann: Klavierkonzert/Fantasiestück; Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54; Fantasiestücke, op. 12; Ravel: Gaspard de la nuit; Ginastera: Danzas argentinas, op. 2; km: Martha Argerich (zongora), Orchestra della Svizzera Italiana; vez.: Alexandre Rabinovitch-Barakovsky; EMI 4768492)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Klasszikus

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hollywood

Gustavo Dudamel csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán

Ráadásul John Williams azt mondta rá, hogy egy géniusz.
Klasszikus galéria

Ismerd meg a fényképészt, aki utánozhatatlan fotókat készít klasszikus zenészekről

Vízben ázó cselló, fegyverként használt fagottok, a térben eltévedt vonósnégyes. Nikolaj Lund fotóművészete minden, csak nem unalmas.
Klasszikus hír

Ők kaptak KÓTA-díjat idén

Erdei Péter, Szabó Dénes és Fekete Gyula is KÓTA-díjat kapott. Mutatjuk a teljes listát!
Klasszikus hír

Lajtha-díjjal tüntették ki Balog József zongoraművészt

Balog József zongoraművész vehette át a Lajtha László Alapítvány Kuratóriumának díját a magyar kultúra napján Budapesten, a Bartók Rádió Lajtha-emlékkoncertjén.
Klasszikus magazin

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.