Klasszikus

Akasztják a hóhért

2004.06.07. 00:00
Ajánlom
(Egy kis színpadi tudathasadás) A kritikus is megkapta a saját kritikáját. „Te mindig csak jó koncertekre mégy, neked minden tetszik?” Hát, szó, ami tett, én valóban azzal a reménnyel, ha tetszik, pozitív prekoncepcióval állítok be a hangversenyekre, hogy ott valami nagyon szép és jó fog történni. Hogy élményben lesz részem. És a zene művelésével aktívan foglalkozó egyénként, soha nem tudok teljesen elvonatkoztatni az előadás mögött húzódó rengeteg munkától és időráfordítástól, valamint a muzsikusok pillanatnyi lelkiállapotától.

Június 3-án, csütörtökön, Haydn D-dúr Gordonkaversenyét hallgatva a Zeneakadémia Nagytermében Heinrich Schiff előadásában úgy tűnt, megtörik ez az immáron haladónak számító hagyomány. A gordonkaművész körülbelül úgy játszott Haydnt, mint egy konzis, aki éppen Rahmanyinovot is tanul, és úgy dönt, hogy az ott elsajátított stílusbeli sajátságokat – lesz, ami lesz – itt is alkalmazza. Hát, nem sok jó lett belőle. Sípoló üveghangok, kikönnyített skálák, futamok, amelyek nem vezettek sehová, idegesség, kapkodás, felszínesség. Ráadásul Heinrich Schiff még vezényelt is, háttal a zenekarnak, általában a bal kezével, lévén a jobban a vonó. Na, ez végképp nem hiányzott. Egy másik Schiffet, Andrást már láttam, hallottam zongora mellől vezényelni, de az sokkal harmonikusabb jelenség volt. Június 3-án skizofrén állapot jött létre: ha a zenekar a csellószólamban egy-egy motívum lekerekítésével együtt súlyosan indult, Heinrich Schiff mintha nem tudta volna eldönteni, melyik énje is győzedelmeskedjen. A karmesteri, amely jókora kezdőlökéssel lendíti be az új motívumot, vagy a gordonkaművészi, amely finoman lezárja az előző frázist.

Végül a karnagy nyert kiütéssel. Ugyanis a többi műsorszámban már nem csellózott. A kritikusnak pedig, aki már reménykedett, hogy végre írhat egy rossz koncertről, ismét csalódnia kellett. Bizony akadt, aki a csellóverseny után úgy döntött: jobban jár, ha hazamegy. Aki ilyen hamar feladta, szerencsére tévedett. A Schleswig-Holsteini Fesztivál Zenekar ugyanis Lutslawsky Gyászzene Bartók Béla Emlékére című művében úgy szólt, mint az álom! Nehéz feladat elé állítja a zeneszerző a vonósokat: a szólócsellón kezdődő tritónusz – kis szekund párra épülő dallam végigvonul a mélyvonósok szólistáin a tutti bekapcsolódása előtt. A bartóki eszközökkel nem csak élni, visszaélni is lehet. Lutslawski művében természetesen sok szerepelt közülük az alternáló distanciaskáláktól a sul ponticello játékmódon át egészen addig, hogy a szerző a darabnak másodpercre pontos keretet szabott. (Amit az előadók másfél perccel túlléptek.) Ezekről az eszközökről azonban nem száraz lista készült, hanem szerves részei lettek a darabnak, mintegy a sajátjává váltak. Egyedül az egy estére eső tritónuszok száma közelítette meg néha az elviselhetőség felső határát. Mindenesetre figyelemreméltó gesztus Magyarországon egy olyan művet előadni, amely az egyik legismertebb magyar zeneszerző emlékére készült. Az ifjúsági szimfonikus zenekar nagy szeretettel és átéléssel játszotta Lutslawski alkotását. Ez jótékony hatással volt a közönségre is: szinte érezni lehetett, hogy az emberek szívesen hallgatják ezt a zenét. Pedig nem a hangversenyélet legnépszerűbb darabja…

Nem így Beethoven V. Szimfóniája. Friss volt és üdítő a Schleswig-Holsteini Fesztivál Zenekar interpretációjában ez a sokat hallott mű, tele vitalitással. Tudtak vele, benne újat mutatni. Nagy erővel robbant be a kopogtatás-motívum valamennyi forte indítása. A pianók viszont sajnos nem mindig indultak egyszerre. Tátott szájjal hallgattam a fúvósokat: bravó fagott, bravó fuvola! A végén, amikor Heinrich Schiff a szólókat játszó fafúvósokat felállította, a zenekar többi tagja is megéljenezte őket. Ez szép volt. És jogos. Ebben a darabban egyesült a zenekar vezetőjének két énje: karmesterként megkülönböztetett figyelemmel fordult a mélyvonósok, csellisták és bőgősök felé. A négy nagybőgő úgy szólt, mintha a színfalak mögött még ugyanennyi vagy legalábbis egy hangosító berendezés rejtőzne! Jó volt látni, hogy nem csak a hallgatók, az előadók is élvezik, hogy telt, tömör hangzás jellemző az együttesre. Az abszolút Sorsszimfónia utolsó hangjai után tombolt a közönség.

Heinrich Schiff pedig a harmadik oldaláról is bemutatkozott: a hangversenyt a vállán hordozó showman szerepében. Ezekkel a szavakkal fordult a közönséghez:
- Először is: Beethoven súlyos műve után nagyon nehéz, szinte lehetetlen ráadást játszani. Másodszor is: itt nagyon meleg van. Önöknek is, nekünk is. (Valóban: a szünet után ingujjra vetkőzve játszottak a férfiak.) Harmadszor is: nagyon köszönjük! Hálánk jeléül, kérem, hallgassák meg Dvorak 2. Legendáját!

A közönség annyira ráhangolódott a karmester hullámhosszára, hogy a földszinten valaki még tüsszenteni is csak a schiffi avizóra tudott. A kritikus pedig magában mosolyogva távozott, azon morfondírozva: vajon mikor hallhat végre egy elejétől a végéig csapnivaló hangversenyt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.